Comatose Vigil
Narcosis (EP)

(2006)

Infam

2007. április 18.

0

Pontszám

9

A Comatose Vigil a jobbak közé sorolt, ígéretesnek kikiáltott Funeral Doom zenét előállító zenekarok szűk köréhez tartozik. A moszkvai trió (Keyboard Depressant, Vragomor, Alexander) 2003-ban szabadította a világra a hordát.

A Narcosis kezdőriffjei őszintén szólván, rendesen rámijesztettek. A szám első fele eléggé bugyuta, ipari dallamokat tartogat, de amint továbbhaladt a dal, eltűntek a félelmeim, a kérkedésem. Mesteri komponáltság ez, művészeti fogás lehet, hogy szándékosan nem in medias res a Narcosis struktúrája. Látni a messze elfekvő sírokat a Comatose Vigil zenéje hallatán, kísérteties, halálon túli, fájdalmas dallamok fertőznek meg, érződik a temető sajátságos nekro illata. A kriptákból felhangzó hörgések kontúrozzák a mély melankóliát, a végtelen fájdalmat. Fel-feltűnik egy a hegedűhöz kísértetiesen hasonlító hangsáv, de nem hiszem, hogy arról lenne szó. Inkább a szintetizátor adta végtelen lehetőségek egyike bukkan a felszínre, hogy még inkább egy lezárt fedelű katakombában érezhessük magunk.

A Narcosis szövegvilága hűen tükrözi a Comatose Vigil zenéjét, olyannira, hogy azzal ikerként párhuzamba helyezhető. Pesszimizmus, kábultság, lemondás, élettelenség, s végső megoldásul: eltávozás az életből. A szintetizátoros tag egyébként – polgári szakmáját tekintve orvosként – egy kórházban keresi a kenyerét, az ott tapasztalt dolgok merőben inspiráló hatásúak lehetnek. (Aki esetleg nem jött volna rá a borító apropójára, az reményeim szerint most választ kapott, hogy honnan ered az alapötlet.) A kettes szám egyébként megegyezik az elsővel, annyi különbséggel, hogy más nyelvű az ének. A ,,két” szerzemény adja a lemez gerincét a maga félórás játékidejével.

Az utolsó szám Crematory feldolgozás, a populáris Tears of Time. Mondanom sem kell, hogy itt a gitárok kerülnek előtérbe, habár világos, hogy a vezérdallamot mégis a szinti viszi. Szarabbnál szarabb feldolgozásai vannak ennek a számnak, így a Comatose Vigilé etalonnak számít. Impresszív darab.

Az underground olyan stagnáló időszakát éli, hogy óriási szerencse kell hozzá, hogy egy-egy érdemesebb új bandát kifogjon az ember. A Comatose Vigil ide tartozik, mint ahogy a szigorúan korlátozott példányszámban megjelent Narcosis EP is egy kincs.