Lamb of God, Kreator, Cattle Decapitation, Blood Incantation, Vended – Barba Negra, 2022.08.10.

Kedd
Holnap Kreator. Megyünk?
Megyünk.
Még éjjel hazafelé Budapestről (egy vesztes focimeccs után) megvesszük a jegyeket #fémforgácsilag# rockerilag #családilag.

Szerda
Szokásunktól eltérően nem úgy esünk be az utolsó pillanatban, ahogy általában szoktunk, és csak néztünk nagyot, hogy a hídról lekanyarodva már kígyózó hosszú sorban álló tömeg várja a 18 órai kapunyitást.
Hell yeah !

A családilag nagyon helytálló lett, mert rengetegen hozták a fiukat/lányukat, én meg mindkettőt. Szeretek kicsit megállni és nézni az embereket, van akit már több, mint 30 éve ismerek látásból valami rock/metal koncertről és ismerősből most sem volt hiány: Gergő a Red Swamp-ból, újdonsült barátunk Marc Kanadából, akivel az idén már a sokadik bulin vagyunk együtt és persze arcok Toxicról, Lowlandről, Rockmaratonról.

Igazából egy mini fesztiválba csöppentünk és nem csak a sok fellépő miatt, hanem mert két színpadra lettek elosztva a zenekarok, hárman a fedett kis színpadon, míg a Lamb of God és a Kreator a szabadtéri nagyszínpadon léptek fel. A Vended-et néztük meg elsőként, ők Amerikából, Iowa államból jöttek, rájuk készültünk, mert a tagok közül ketten a Slipknot tagok gyerekei és kíváncsivá tettek minket. Az énekes az Corey Taylor fia, a dobos pedig M.Shawn „Clown” Crahan gyermeke .

A zene is és a srácok hozzáállása is nagyon rendben volt, a terem tele volt emberrel (dög meleg volt bent), a fiatalok pedig lelkesen és hálásan tolták végig a bulijukat. Természetesen jó értelemben látszott a hatás, a tudatosság amit kaptak és a háttér is amivel elindultak, mert kellő alázattal és odaadással profi műsort kaptunk tőlük. Az egyik gitáros nyakig felhúzott bőrkabátban, a basszer (Slipknot-os) arcmaszkban, az énekes pedig arcfestésben küzdött a hőséggel. Hát egy cseppet sem irigyeltem őket, mert az énekes fiú arcáról/fejéről konkrétan lefolyt az összes kék festék. Nagyon hálásak voltak a fogadtatásért, a buli végén az ifjú titán énekes pedig megígérte, hogy visszajönnek, mi pedig átsétáltunk a nagyszínpad elé és vártuk a folytatást.

KREATOR

Tankard, Destruction, Sodom, Kreator. A Hőskor nagy német thrash négyese. Az első koncertélményem is a Kreator-hoz kapcsolódik, mert bár az akkori hazai kedvencekre eljutottam (Ricse, Pokolgép, Bill ,stb ), de az első koncert amin igazán szerettem volna ott lenni az egy Petőfi Csarnokos Kreator lett volna 1988-ban . Na erre különböző technikai okok miatt nem jutottam el viszont helyette 1988 szeptemberében megnéztem az MTK stadionban a Metallicát. Mivel akkor nem jutottam el, így mindig bakancslistás maradt gyerekkorom egyik meghatározó zenekara és pont harminc évvel később, 2018 január végén szintén a Barba Negrában végre sikerült találkoznom az egyik kedvenc thrash metál bandámmal.  A fent említett nagy négyesből igazán ők azok akik a csúcson maradtak, a 2017-es Gods of Violence pedig szerintem (számomra) minden idők egyik legjobb Kreator anyaga lett.

A mostani koncert pedig egy igazi best of válogatás volt és nem is az az érdekes, hogy mit játszottak, hanem, hogy mit nem. Az elején nem volt túl jó a hangzás, de a harmadik (?) szám környékére már helyreállt és egész jó minőséget kaptunk. A kellékek kellően bizarr hatást keltettek, a két csuhás – maszkos fáklyás fickó  elég rémisztő volt, a levegőbe kilőtt piros szalagok, konfettik és a pirotechnika is emelte a műsor színvonalát, a Hail to the Hordes-nál pedig még a pengetőm is előkerült a léggitáromhoz. Mille pedig profi volt és nem hagyta a közönséget szunyókálni, wall of death és circle pit-re invitált mindenkit és csak lestünk, hogy milyen őrület alakult ki és tartott ki a koncert végéig.

Amikor vége lett összefutottunk Gergővel (Red Swamp) és gratuláltunk neki a Wacken-es fellépésükhöz. Ő röviden elmesélte, hogy bizony azért izgultak, mert a Wacken az egyik legnevesebb európai metál fesztivál és egyetlen magyar fellépőként nagy feladat és megtiszteltetés fellépni ott és annyi ember előtt. Mi Youtube Live-on néztünk bele a Wacken-es buliba és szorítottunk az egyik hazai kedvenc stoner bandánkért. 

Még vége se lett a Kreator-nek, de a kis színpadon már kezdett is a Blood Incantation, az ő munkásságukat egyáltalán nem ismerem és nekem ez a műfaj kicsit sok is. A koncertjükből kb 3-4 számot hallgattam végig, iszonyú meleg volt bent és nem is igazán tudtam ráhangolódni, de szerencsére vége lett és mehettünk vissza a nagyszínpadhoz.

Lamb of God

Másodszor járnak hazánkban és egy kiéhezett közönség várta, hogy láthassa őket. Full ház volt, teljesen megtelt a Barba Negra, de mi így is előre küzdöttük magunkat és a színpad bal felén foglaltuk el állásainkat. A hangzás tökéletes volt, fényévekkel jobb, mint a Kreator-ön, aminek az okát nem igazán értem sosem, az egyik banda kásás, a másik meg dübörög, ahogy kell.

A Lamb of God kellően energikus, dühös és agresszív volt, olyan amilyet vártam. Semmilyen különös látványelem nem egészítette ki show-t, aminek viszont örültem, hogy végre besötétedett és úgy rögtön megjött a varázsa is a bulinak. Kb 70 perces műsort kaptunk tőlük, az énekes felszántotta a színpadot a többiek meg kíméletlenül tolták a technikás zenéjüket. Az énekes kiemelte, hogy az egyik gitárosuk nagymamája itt született és nevelkedett Budapesten, ami még különlegesebbé tette a zenekart számomra. Gyorsan eltelt az idő és az utolsó számnál egy „Budapest legnagyobb  circle pit”-jére invitáltak mindenkit és ezzel zárult a bulijuk.

Miután szétoszlott a tömeg még átszédelegtünk a Cattle Decapitation-ra is, de kb. 1 számot bírtunk végig (se) hallgatni, mert a Lamb of God után igen lehangolónak tűnt és az jutott eszembe róluk (bocs), hogy ha ilyet hallgatnék otthon a család kibontaná vasárnap délben (ebéd helyett) a főfalat a nappaliban, az ajtó fölül a beton áthidalókat meg kézzel tépnék ki.

Az este pazar volt, reggel meg irány a meló.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.