Martyr – Még mindig undergroundok vagyunk / interjú

A hollandiai Utrechtben 1982-ben indult Martyr tavaly adott ki új albumot. Az 1984-es debütálásukkal igazi vaskos, nyers heavy metállal indultak. A zenéjük idővel egy gondosan kimunkált, mégis „könnyed” prog-power hatással ötvözött heavy metallá fejlődött. Régebbi anyagaikat hallgatva (5 album, egy élő album és több kislemez/EP) nyugodtan mondhatom, hogy a banda nem vett éles fordulatot a kezdetek óta: egyszerűen csak fejlődtek és évről évre tovább vitték értékes elemeiket, anélkül, hogy az újabb irányzatok befolyásolták volna őket. Így 2022-re egy olyan albumot készítettek, ami akár egy modernebb hangzású ’84-es korong is lehetett volna. Remek keveréke a környékbeli (Benelux) Artillery, Faithful Breath, Crossfire, a brit szigeteki NWOBHM-zenekarok és a korai amerikai prog-power bandák, mint a Queenscrÿche, Crimson Glory és alkalmanként a Fates Warning zenéjének. Ez azonban mindenhogyan anakronisztikus képzelgés: a Martyr a maga nemében pontosan ilyen zenét játszott és játszik, hiszen a stílus a kezdetek óta létezik. Impulzív zenekarként egy friss albummal rukkoltak elő. Az eredeti ötösből ketten is játszanak a lemezen, de társaik sem huszonévesek.  Az összeszokott zenekar Planet Metalhead című lemeze, meglehet, ezért olyan feszes. A Rick Bouwman – gitáros Rop van Haren – énekes, Vinnie Wassink – basszusgitáros, Geoffrey Maas – gitáros és Elwin Molenar dobos alkotta csapat, főképp Rick képviseletével most a Fémforgács metalheadjeinek beszélget erről is és a több évtizedes, sok ezer kilométeres zenei utazásukról.

A legújabb lemezeteket különös élvezettel hallgattam! A Fémforgács egyik szerkesztője hívta fel rá a figyelmemet, és kicsit nehezteltem is magamra, hogy a nagyszerű stílusú és nagy múltú zenekarok hallgatójaként nem találkoztam a Planet Metalhead-del már a megjelenésekor, azaz közel egy éve. Gondolom, rajtam kívül vannak még mások is, akik az eltelt hónapok alatt fedezték fel a lemezeket, és nem tavaly februárban?

Először is köszönöm-köszönjük az interjút és az érdeklődéseteket a holland metal legendák, a Martyr iránt. Igen, persze, egyre többen fedezik fel a Martyr-t és a zenénket. A legutóbbi albumunk, a Planet Metalhead nagyon sok pozitív visszajelzést kap világszerte, ami azt jelenti, hogy egyre több metal rajongó fedezi fel az új nótákat, de a régi Martyr anyagokat is. Ezt mi nagyon nagyra értékeljük!

Milyen volt a Planet Metalhead fogadtatása? A korong egy tipikus zsáner-album, mind anyagát, mind szövegét, mind zenéjét, sőt, még a művészi megjelenítést tekintve is?

Elképesztő volt! Amikor befejeztük a felvételt és a produceri munkát, tudtuk, hogy ez egy nagyszerű album. És azok után, hogy csináltunk néhány belehallgatást és így kaptunk elsőkézből visszajelzést még a megjelenés előtt, éreztük, hogy a rajongók nagyon szeretik. Nagyon jó kritikákat kaptunk és eladásokat produkáltunk. Világszerte 5 különböző lemezkiadó adta ki CD-n és 2 kiadó vinylen. Amikor az album megjelent nagyelemezen, nem is olyan régen (augusztus 31-én), azonnal el is fogyott! Néhány példányt megtartunk az élő koncertjeinkre. A Planet Metalhead most február 24-én újra megjelenik az új kiadónk, a ROAR – Rock Of Angels Records gondozásában.

Szóval, számítottatok a hallgatók és a rajongók ilyen pozitív reakciójára?

Igen, hogy őszinte legyek, vártuk, mivel a dalok igazi jó Heavy Metal dalok. A produkció nagyon súlyos és kitűnő. De persze még utat kell törnie. Az album világszerte több éves-listán is szerepelt, és a 2022-es év legjobb BeNeLux Metal kiadványának is megválasztották (a Metalfan.nl olvasói).

Képzeld, ahogy elmerültem a munkásságotokban, lassan felderengett bennem, hogy az első Martyr lemezt egy kazetta másolatról ismertem! Korabeli friss zene volt akkor, ahogyan a mai napig ilyennek találom a lemezeteket. Mennyire fontos a számotokra, hogy legyen önazonos és mégis eljusson korunk hallgatóihoz?

Ez a legfontosabb dolog a zenek számára. A Martyr-nak felismerhetőnek kell maradnia egy saját hangzás/stílus keretein elül. Az élő koncertjeink ugyanilyenek, ez a Martyr-eXperience, ez több, mint csak nézni és látni egy zenekart, ahogy játssza a dalait. Ahogy mi játszunk, az interakciót kíván.

Az albumotok ajánlójában és a cikk bevezetőjében is említettem néhány zenekart, akiknek a zenéje nagy hatással volt a számomra és a dalaitok megidézték azokat. Feltételezem, hogy ti is ismeritek őket, hiszen valamilyen módon azonos idővonalon és zenei pályán mozogtatok-mozogtok velük, nem?

Igen, ismerjük, és át is éreztük, amint felsoroltad őket.  Bár mi is úgy érezzük, hogy mi inkább tiszta Heavy Metal / Speed metal stílusúak zenélünk.

Kik voltak a fő hatásotok?

A fő hatásaink a japán és az amerikai metal bandák voltak, amikor a ’80-as évek elején kezdtük. Az olyan csapatok, mint a Loudness, Anthem, Warlord, korai Queensrŷche voltak azok a zenekarok, akiket nagyon szerettünk.

Mi és hogyan fejlődtetek zeneileg az évek során?

Az évek során rengeteg zenét hallgattunk, rengeteg bandával játszottunk az úton és zenészként is fejlődtünk. Az új játéktechnikák, az új felvételi technikák segítettek nekünk a stílusunk fejlesztésében és érettebbé tették azt. Olyan bandákkal, akikkel együtt léptünk fel, mint a Flotsam & Jetsam, Lizzy Borden, Saxon, Iced Earth és még sokan mások…, szintén hatással voltak arra, ahogyan az élő show-kat felépítjük. Ez főképp azt jelenti, hogy mindig 200%-ot kell nyújtanod, bárhová mész, és nem számít, hogy milyen a közönség, kicsi vagy nagy méretű tömeg.

Hogyan, mikor és miért alakult ki a jelenlegi felállás?

A jelenlegi felállás a 2 eredeti tag Rick Bouwman gitáros és Rop van Haren énekes köré szerveződik. Nagyszerű társakkal játszunk, Vinnie Wassink a basszusgitáros, Geoffrey Maas  a gitáros és Elwin Molenar a dobos. 2017. óta volt néhány változás a felállásban, ami egy erőteljesebb, nehezebb Martyrt eredményezett. Az irányt is szerettük volna továbbfejleszteni és ezzel a felállással sikerült is ezt megvalósítanunk.

A Planet Metalhead albumot hallgatva az volt az érzésem, hogy egyszerre, dalról dalra, vagy legalábbis a benne lévő instrumentális sávokat egyhuzamban vehettétek fel… Pont úgy, ahogy sok zenekar tette a kezdeti időkben. Hogy működik ez nálatok manapság?

A Planet Metalhead-et egészen másképp vettük fel, mint ahogy azt megszoktuk. A világjárvány alatt készült, és dalról-dalra fejeztük be teljesen, beleértve a keverést, a masteringet is, mielőtt egy másik dalra léptünk volna. Rengeteg időnk volt rá, így nagyon kritikusak voltunk a saját játékunkkal és a produktummal szemben is.

Muszáj megkérdeznem, ahogy hallottam az éneket (a nemrég megjelent Live in Japan-albumodon is – hogyan tudja Rop… ennyire megőrizni a hangját a tiszta, energikus, mély és magas énekléshez? A számomra ez eléggé meglepő ennyi évtized után… Sok zenekarnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a frontember hangja kissé megkopott, elvesztette erejét.

Igen, egyetértek: számos énekesről idővel veszít hangjának erejéből. De nem Rop! A hangja és annak ereje egyre jobb és jobb. Jobb, mint valaha. A többszöri élő fellépés során is. Ezt a Planet Metalhead-en is hallhatjátok. Különböző metál stílusokat is tud énekelni.

Amióta elkezdtétek, különböző népszerűségi szinteket tapasztaltatok meg. Számos fesztiválon játszottatok, és számos neves aréna metal zenekar előtt játszottatok. Hogyan látjátok a karriereteket? Mennyire népszerű, mennyire underground a zenétek?

Szerintem még mindig undergroundok vagyunk, ha világszerte nézzük, sok metál rajongó még talán soha nem is hallott rólunk. Hazánkban, Hollandiában nagyon jó és ismert státuszunk van a színtéren és más országokban is, Európában és Európán kívül. De gondoljatok csak bele, hogy több millió Heavy Metal rajongó van világszerte, szóval még mindig van bőven rajongó, akiket elérhetünk, s akik – szerintünk – imádnák a zenénket, ám még nem hallották.

Tudjátok, hogy hol van az erős bázisotok a koncertlátogatottság, a vásárlás, vagy a zenétek „fogyasztása” alapján bármilyen formátumban? Más szóval, hol vagytok a legnépszerűbbek?

Nagyon hűséges rajongótáborunk van világszerte több helyen is, különösen Hollandiában. De több más európai országban is. Már háromszor turnéztunk Japánban is. Dél-Amerikában az elmúlt években rengetegszer adtuk ki újra a zenénket, így ott is egyre nő a rajongótáborunk, ami a kult-színtéren már jelen volt. Németország is fontos számunkra, hogy játsszuk és megismertessük a zenénket. De szeretünk minden országot meglátogatni és a zenénkkel meghódítani.

A dalaitok iránti érdeklődés, az eljuttatás módját tekintve, milyen érzés volt megtapasztalni azt ahogy jelentősen megváltozott a zenefogyasztás módja az évtizedek alatt?

A heavy metal rajongók, szerintem legalábbis, az old school stílusban, sokkal tradicionálisabbak. Még mindig szeretnek CD-t vagy vinyllemezt vásárolni. Én is. De a fiatalok inkább a zene hallgatás digitális módját kedvelik, mint a Spotify és a streaming szolgáltatások. Tehát többféle formátumban kell kiadnunk a zenénket. Dél-Amerikában például néhány kazettát is megjelentettünk. Én, például – mondja Rick Bouwmana zenét főleg vinylről hallgatom otthon, és a streaming szolgáltatásokból az autómban.

A két „új korszak béli” (mármint 2000-es évekbeli) lemezetek turnéja több újabb helyre is elvitt titeket. Meséltek nekünk a legjobb élményeitekről?

Nagyon sok hely volt egészen fantasztikus, szinte egész Európában játszottunk. De a NAGY álmunk, amikor a Martyr-t elindítottuk, az volt, hogy játszhassunk Japánban. Ez az álom valóra vált, és ez az egyik legszebb emlékük. Az is olyan gyönyörű, hogy milyen kedves emberekkel találkozunk és őrületes dolgok történnek ott velünk. Imádjuk!

A stílusotok elég masszív, jól kialakult. Figyelitek a környezeteteket és a változó metal/rock zenei színteret?

Természetesen, sok más zenészt és bandát követünk, mivel nagyon érdekel minket minden, ami a metal/rock színtéren történik. Mi magunk is zenerajongók vagyunk, sok koncertre és fesztiválra is ellátogatunk.

No, és ez milyen hatással van rátok?

Igen, úgy gondolom, hogy mindenkitől és mindentől lehet tanulni. Mindenfajta zenéből: nem kell mindig metálnak lennie, hatással lehet ránk, vagy felfedezéseket teszünk, új ötleteket adhat nekünk.

Hogyan kerülitek el, hogy ismételjétek magatokat olyan ötletekkel, amelyeket már elég széles körben megvalósítottatok ebben a stílusban?

Nem befolyásol minket, de mindig igyekszünk nem másolni másokat, vagy másolni magunkat. És ez persze nem könnyű, minden hangot már milliószor játszottak, minden szót már milliószor elénekeltek. De mégsem fogjuk magunkat megkímélni, a legjobbat várjuk el magunktól, és mindig megpróbáljuk megtalálni azt az eredeti, a számunkra kielégítő dallamot, riffet, énekdallamot, dobpergést és így tovább….

Melyek a kedvenc helyeitek, vannak ilyenek?

Nagyon sok olyan helyszín van, ami fantasztikus, a kicsiktől a nagyokig. Az is fontos, hogy egy helyszín hogyan érezteti a zenekarral, hogy otthon érezheti magát. Úgy értem, hogy érezhető a vendégszeretet. Minden eleme fontos a jó hangulathoz és a jó koncerthez. Például 3 héttel ezelőtt volt egy headliner koncertünk a Little Devilben, kiváló vendéglátás, egy egészen füstös helyszín. Félelmetes volt, és pokoli jó koncert. Nagyobb klubokban, mint a 013, ahol a Saxonnal játszottunk 3000 embernek, ugyanez az érzés töltött el miket, kiváló volt! Németország mindig is jó volt hozzánk, de ugyanezt érezzük a sok klubban mindenhol. Azokban az időkben, amikor Lengyelországban játszottunk ott is elképesztő vendégszeretet, az ételek és szuper rajongók vettek körül minket. Ahogy Görögországban is!

Japán valami más: tökéletes. Talán ez a legrövidebb soundcheck-et, amit valaha is, hát azt tapasztaltam, de az annyira JÓ volt! Másrészt nagyon szigorúak, ami az időbeosztást és a korai takarodót illeti. De imádom fegyelmet, a tiszteletet és a jó, elképesztően jó ételek utáni afterparty-kat [teszi hozzá nevetve Rick]. Néhány az én kedvenc helyszíneim közül: Baroeg Rotterdam, WildSide Tokyo, Esaka Muse Osaka, Kytarro Athens, Turock Essen, Treibsand Lubeck, 013 Tilburg, P60 Amstelveen, Underworld London, Paradiso Amsterdam, De Helling Utrecht ………na jó,, hogy csak néhányat említsek a kedves emlékek közül.

Sokat hallgattam a lemezt, mióta megvettem. Leginkább úgy, mint „a régi szép időkben”, nem háttérként, hanem úgy hallgatom, mintha „ott lennék”. Melyek azok a dalok az új albumról, amelyek koncertkörnyezetben működnek igazán, vagy úgy működnek, ahogyan eltervezted? Például a Wing in a Darkness jól megszólal laza közönségénekeltetéssel?

Körülbelül 6 dalt játszunk a Planet Metalhead-ről az koncertjeinken. Mindegyik nóta jól működik. A Wings-et csak a Planet Metalhead lemezbemutató buliján játszottuk a De Hellingben, a szülővárosunkban, Utrechtben. Mivel nagyon sok olyan dalunk van, ami jól megelevenedik, úgy döntöttünk, hogy a legújabb albumról a Not Time For Goodbyes is szerepeljen a szettben. Az új dalok mellett természetesen a múltunkból származó témák is kötelezőek a listán. Most a Raise Your Horns Unite-tal nyitjuk a koncertet, hogy rögtön megadjuk az alaphangot, és rögtön seggbe rúgjuk a közönséget [nevetés].

Melyik az a dal az első albumotokról, amit mindenképpen el kell játszanotok?

A Speed of Samurai. Ez (szinte) mindig rajta van a listán.

És ez mennyire illik bele a mai dalrepertoárba? Akár tartalmilag, akár zenei megoldások tekintetében? A régi dalokat ugyanúgy játsszátok, vagy úgy fejlesztitek őket, ahogyan ti magatok is fejlődtetek az évtizedek során?

Ugyanúgy játsszuk, ugyanazzal a 80-as évekbeli old school hangulattal.

Milyen hosszú bulikat adtok?

Attól függ, hogy főzenekarként, vagy mások előtt, után játszunk. A standard előzenekarok a nagyobb fellépőknél 40-45 perc körül, fesztiválokon 45-60 percig játszanak. A headliner-koncertek 60-90 percig tartanak. Mindez attól függ, hogy mikorra vagyunk beütemezve.

Nemrég játszottatok a Jag Panzer-rel. Jó kis párosítás! Hogy jött össze, hogy ezúttal velük léptetek fel?

Amikor megtudtuk, hogy a Jag Panzer itt Hollandiában az egyik kedvenc helyünkön (Baroeg Rotterdam) ad koncertet, felvettem a kapcsolatot az európai ügynökségükkel, de magával a helyszínnel is. Így esett, hogy azonnal visszaigazoltak minket. Mindkét zenekar old school a ’80-as évek korszakából, és Mike Briodyval (gitáros a Jag Panzerben) is van némi kapcsolatom, így ez egy természetes kapcsolódás volt.

Hol fogtok játszani a közeljövőben? Bár az utazás manapság már kevésbé jelent gondot a rajongóknak, mint évtizedekkel ezelőtt, vannak azért terveitek Közép-/Kelet-Európában fellépni?

Először is befejezzük az alföldi turnét, aztán irány Németország. Lehetőségünk lett volna Lengyelországba menni, közvetlenül azután, hogy tavaly nyáron a Headbangers Open Airen játszottunk, de sajnos ezt át kellett ütemeznünk. Remélem, hogy idén vagy jövőre visszatérhetünk Lengyelországba. Ausztriában az Innrock Reloaded-en fogunk játszani, és még néhány hollandiai koncertet is tervezünk. Foglalással kapcsolatban a helyszínek és a promóterek egyszerűen írjanak az info@martyronline.nl címre. Mi egy igazi csináld-magad-zenekar vagyunk!

Köszönjük az interjút! Minden jót kívánunk nektek!

Köszönjük nektek és minden olvasónak az érdeklődést, a rajongónak a Martyr sok éves támogatását! Kérlek, nézzétek-hallgassátok meg az új albumot. Csak azt tudom mondani, hogy sokan szeretni fogjátok a tiszta Heavy Metal dalokat. Remélem találkozunk veletek az utunkon!

Hexvessel Hexvessel
április 24.
Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.