A Maverick Spirits 2011-ben adta ki bemutatkozó nagylemezét, ami az akkori Fémforgács munkatársak és olvasók körében elég pozitív fogadtatásban részesült, hisz 8.2-es átlaggal megnyerte az egyik Hangpróba kört. Talán joggal bízhattunk abban, hogy pár éven belül érkezni fog a folytatás. Ami aztán csak nem érkezett meg. Legalábbis eddig. Ugyanis nemrég, szinte napra pontosan 10 évvel a Seven Aspects megjelenését követően napvilágot látott a jelenleg már csak Szabó Péter és Montag Viktor alkotta csapat második nagylemeze, a 7FRVK6, ami ráadásul egy sci-fi tematikájú koncept-sztori. A két album között eltelt időről, a korong munkafázisairól és egyebekről kérdeztem a két „főkolompost”.

– Mi mással is kezdhetnénk ezt a beszélgetést, mint egy kicsit pimasz kérdéssel: srácok, csak nem a Tool babérjaira akartatok törni, már ami a két nagylemez között eltelt időt illeti? Összefoglalnátok, mi történt a zenekarral 2011 és 2021 között?

Viktor: Dolgoztunk. Digitalizálódtunk. Távolodtunk. Családossá váltunk. A Maverick Spirits kapcsán: Csalódtunk, feladtuk, újrakezdtük, és az utóbbi hármat párszor iteráltuk.

Peti: Kicsit a bevezetőre reagálva… Nagyon megtisztelő volt anno a Seven A. kiemelkedően pozitív fogadtatása, én azonban évekig csak gyomorgörccsel tudtam arra a lemezre gondolni. Most ahogy a Bandcamp oldalt frissítettem, vettem a bátorságot és meghallgattam. Talán 10 éve először. Azt kell mondjam, hogy jobban tetszett mint amire emlékeztem, de ma már borzasztóan sok mindent máshogy csinálnék. Ideális világban és körülmények között minimum újrakeverném, mert megérdemelné, és a hallgatók is megérdemelnék. Az eltelt 10 évbe beleesett még az utolsó Endless River lemez hasonlóan nyögvenyelős befejezése és megjelentetése is. Ami szintén közös gyerek Viktorral (és Hudival). Illetve a Viktor által felvázolt életkorból adódó sajátosságok is közrejátszottak. De fel talán sosem adtuk. 

– Nyugtassatok meg, a következő Maverick kiadványra nem kell újabb 10 esztendőt várni!

Viktor: Petinek múltkor tréfásan-szomorkodva kiszámoltam, hogy nagyjából 3 albumot tudunk kihozni, mielőtt beadjuk a kulcsot. Nagyon jó lenne, ha ennél sűrűbben jöhetnének anyagok, de jelenleg csapataink sok más fronton harcban állnak.

Peti: Azért mozgolódunk, és bátran ki merem jelenteni, hogy az elkövetkezendő 10 évben valami biztosan lesz még!

– Bár a 7FRVK6 bookletjében több név is fel van tüntetve hangszeres zenészként, mégis, ha jól tudom valójában ketten hoztátok össze a friss albumot. Hová tűnt pl. Kürti?

Viktor: Kürti nagyon virtuóz, ötletes játéka szervezés és élethelyzetből adódó okok miatt a 7FRVK6-on sajnos nem jelenhetett meg. Egy ismételt kooperáció simán elképzelhető, hiszen nem egy zárt rendszer a Maverick Spirits – csak a tagok kitartásán és befektetett munkáján múlik, hogy meló és család mellett hogyan lehet elkészíteni egy új anyagot. Mindemellett sikerült néhány érdekes fazont bevonni a projektbe, remélhetőleg a jövőben gördülékenyebben készülhetnek az új anyagok velük. Dékány Jani egy győri, részben üzemen kívüli ipari monstrumban állandó éjszakai műszakos biztonsági őr, egészen furcsa életritmusa miatt otthonosan mozog az éjszaka sötétségében és ezt a furcsa, higanygőz lámpa és koromvilág hangulatot hozza magával. A basszusszólama a zenénk tudalatti alapja.

Wolfram Eriksson mint északi zsoldos dolgozott be szintetizátoron, sajnos csak digitálisan láttam eddig. Annyit tudok róla, hogy egy Hammerfestben állomásozó halászhajón dolgozik és az apró, hullámzással együtt ringó kajütjében készíti a felvételeket – imádja a csillagokat bámulni a fényszennyezéstől mentes északi vizeken, valamiért nagyon odavan mindenféle UFO témákért – talán ezért is tudtam rávenni, hogy velünk dolgozzon a projekten. Aba, aki a vokálokban segített be, egy igazi életművész, amennyire szereti a zenét, annyira nem szereti a hagyományos munkahelyeket – a szabadságát mindenek felett őrzi. Remélem a következő anyagon is hallhatjátok még őket.

Peti: Viktor kettőnk közül a píszí. Én egy despotikus, diktatórikus, türelmetlen és szemét pöcs vagyok. Imádom Kürtit, imádom, ahogy basszerozik, de belerokkanok a munkamódszerébe. Jelen helyzetben és körülmények között úgy tudunk csak ennek az örömteli hobbinak hódolni, ha bizonyos technikai feltételek mindenkinek adottak az otthonában. Illetve ha megvan az a szintű elkötelezettség, önkritika és a kezünkből a többieknek kiadott munkával kapcsolatos belső igényesség, amivel hozzájárulunk, előre mozdítjuk a folyamatot és megtiszteljük a másikat és a másik család, munka és egyéb kötelezettségek mellett is a zenére fordított energiáit és idejét. Kifakadtam… Ezt azért tettem, mert Kürti egy kivételesen tehetséges zenész, iszonyatosan egyedi meglátásokkal és technikai tudással. Kicsit bosszant, hogy nem tudtunk egy nevezőre jutni a munkafolyamat során. De ahogy kezdtem ezt a fejezetet, én egy despotikus, diktatórikus, türelmetlen és szemét pöcs vagyok… Ezek mellett Dékány Jani zseniálisan oldotta meg a feladatot, szupernagy segítség volt számunkra és én is bízom benne, hogy a jövőben is tudunk együtt dolgozni.

– Meséljetek kérlek egy kicsit a lemez háttérsztorijáról, ami egy sci-fi történet! Peti, rólad tudom, hogy nagy sci-fi fan vagy. Viktor, Te is szereted a tudományos-fantasztikus irodalmat, filmeket?

Viktor: Minden érdekel, ami a teremtéssel összefüggő. Különösen az irói világteremtés megragadó – ahogy a szerző elméjében létrejön egy teljesen újszerű univerzum – legyen az egy Lem, H.G. Wells, Asimov. Ez az univerzum az írott szó révén, mint egy megtermékenyíti az olvasók elméjét, amely a pánspermia elméletét juttatja eszembe. Ugyanilyen izgatónak találom a posztapokaliptikus, disztópikus és sok esetben a fantasy környezeteket is.

Peti: Valamikor 2014-ben jött Nagaarum azon eszement ötlete, hogy én, mint dobos írjak „dalokat”, dal alapokat, mert a töke tele van azzal, hogy ő szerez (legalábbis az In Vacuo-ban). Ez annyira jól sikerült, hogy gyakorlatilag átvettük ezt a munkafolyamatot az Amorite-ban és a Maverickben is. Ez egy friss és teljesen egyedi megközelítés mindenkinek. A 7FRVK6-is így indult. A sztori volt meg fejben. Egy sztenderd geostacionárius szonda kap egy jelet a külső űrből és letér a pályájáról. A hívó jel felé tartva folyamatos átalakuláson megy keresztül, mígnem eléri az öntudatra ébredés szintjét valahol a megérkezés ideje körül. A sztori amúgy egy olyan frusztráció kivetülése, amit az emberiség a saját fontosságunk túldimenzionálásával okoz bennem. Egyfajta kis fricska, hogy az idegen civilizációt egyáltalán nem érdekeljük, gyakorlatilag csak tudást szipkáz el tőlünk. Nem is óhajtja felvenni a kapcsolatot velünk. Ami a klasszikus vicc szerint akár az értelmes élet legfontosabb jele lehet a világűrben. Persze nem találtam fel a melegvizet, hiszen Arthur C. Clark – Randevú a Rámával-ja pontosan erről szól, illetve a 2017-es ’Oumuamua incidens is ezt a szitut feszegette. Szóval nem tetszelegnék valami világmegváltóan friss ötlet gazdájának szerepében. Valószínűleg ezek a gondolatok, emlékek, irodalmi fikciók csapódtak le bennem ennek a sztorinak a képében. A sztorit fejezetekre és eseményekre bontottam, amiket feldoboltam. Először az In Vacuo-nak gondoltam, mint valami veszett nagy blekkmetál anyag, de Gábornak annyira nem jött be, vagy nem ért rá (ha jól emlékszem). Viktor viszont kapott a sztorin. Ide viszont teljesen át kellett dolgoznom a dobalapokat, mert Viktorral nem blekkmetálban utazunk. Sőt! Ahogy haladtunk előre, a sztori és a zenei kivetülése egyre inkább afelé haladt, hogy ez egyáltalán nem akar metal lemez lenni. Folyamatosan tisztult, estek le a felesleges rétegek és sorják. Talán nem is lett metal. Nem tudom megítélni.

– Gondolom, amikor úgy döntöttetek, hogy narrációt is fogunk hallani a lemezen, akkor adta magát Szabó Roland (farrrkas) személye?

Viktor: Peti volt a kerítő – én csak a végeredményre tudom mondani, hogy a tartalmat figyelmen kívül hagyva is hátborzongatóan jó. Úgy érzem, lényegesen több – színesebb, komolyabb – lett tőle az anyag.

Peti: Mint az állat! Roli hangját mindig is irigyeltem a Nagaarum lemezekről. Tökéletes a kiejtése, a központozása, a ritmusa és a közlésmódja is. Imádom!

– Bár csak alacsony példányszámban jelent meg fizikai hanghordozón (CD-n) az album, megadtátok a módját, hisz újfent impozáns lett a kiadvány! Kinek az ötlete volt ez a képregényes szövegkönyv, illetve ki felelt végül a dizájnért?

Peti: A képregényt már nem is tudom ki hozta fel, de az biztos, hogy mindkettőnknek nagyon bejött az ötlet. Klasszikus szövegkönyvet fotókkal, meg szövegekkel nem akartunk, viszont mindenképpen többet szerettünk volna a sima eco digipacknál. Szóval képregény lett a konceptsztori mellé. Aminek elkészítése szintén egy horrorsztori volt és gyakorlatilag nem túlzok, ha azt mondom, hogy 1 év késedelmet okozott a megjelenésben. A lényeg, hogy végül Szabó Bia nyomdai előkészítésével és Halmi Zsolt grafikus művész segítségével megfelelő minőségben és tartalommal született meg az, amit elképzeltünk. Jelenleg saját kontóra mindösszesen 25 példányt gyártottunk le. Nagy részük ajándék, promó és ilyesmik. Ha valaki szeretne, akkor pár darab erejéig tudunk küldeni gyakorlatilag bekerülési költségen (+pkg).

– Ez a lemezetek is házi körülmények között készült. Láttok esélyt arra, hogy a jövőben valamikor egy Maverick Spirits lemezt „rendes”, profi stúdióban vegyetek fel? Egyáltalán, lenne erre igényetek?

Viktor: A házi előállításnak nincs alternatívája a mi esetünkben. A földrajzi távolság és idő szűke jelentette korlátok nem engednek mást, egyébiránt egész jól megszoktuk. Nekem hiányzik azért a zenekari közösség, túlontúl fizikai lény vagyok ahhoz, hogy a teljes digitalizáció és kizárólag egyedül végzett munka ne okozzon veszteségeket. Mindemellett a koncentráció és elmélyülés így jól megvalósul. Egy esetleges új anyag esetén új hardver is biztosítja, hogy egy kicsit jobb legyen a hangzás. A masterelést egyébként profi körülmények között végeztük – ezért köszönet Philippnek -, ezt legközelebb sem hagynám ki. Ha kívánhatnék: elvonulnék a zenekarral évente egy hétre egy bakonyi hegy csúcsán levő szálloda-stúdióba. Csak úgy ontanánk a dalokat.

Peti: Hogyne lenne igényünk! Viszont a realitás nem ez. Az Endless időkben görcsösen kergettük a „komoly” zenekar státuszt, profi stúdióba mentünk, kevertettünk, kiadót kergettünk, belerokkantunk. Érzelmileg, motiváció ügyileg és anyagilag is. Szerencsére a technika most már megengedi, hogy tűrhető minőségben, a lehető legkényelmesebb időbeosztással és körülmények között csak a zeneszerzés és az alkotás szeretete miatt folytassuk. Szerencsére most már anyagilag a hibrid megoldások is jól működnek és vannak olyan szakemberek (pl.: Philipp az ABnormal stúdióban) akik az otthonról hozott sávokkal is teljes erőbedobással, szaktudással foglalkoznak. Hihetetlen lelkes és időn, költségen túl is hajlandó volt még foglalkozni a zenénkkel, csak mert épp szerzett valami analóg kütyüt és futtassuk már át rajta hátha még  hozzátesz. 🙂 Hihetetlen a fazon, imádok vele dolgozni! Emellett a 7FRVK6 minden hangzásbeli hiányosságával tisztában vagyunk. Mindig lehetne jobb, szebb, profibb minden, viszont valahol egy ép ésszel húzott határon belül kell mozognunk. Az tuti, hogy bár ez a lemez „csak” elektromos dobon feldobolt, én alapvetően áttértem arra, hogy veszem a fáradtságot és akusztikuson is feldobolok mindent. Az utolsó In Vacuo és Amorite is így készült és a jövőben is tervezem ezt megtartani.

– Per pillanat hogyan látjátok, anyazenekarotok, az Endless River története véglegesen lezárult, vagy esetleg számíthatunk valami mozgolódásra a jövőben?

Viktor: Egy időben – talán öt éve – elkezdtünk mozgolódni a másik gitárossal, Hudec Lacival, röviden Petivel is közösen. Nem működött, mindenkinél besűrűsödött a lét, viszonylag messze voltunk egymástól. Az Endless nem tud meglenni a fizikai aspektusok nélkül – közös próba, koncertezés, stúdió és persze a véralkoholszint kollektív emelése. Soha ne mondd, hogy soha, de nem mostanában – addig marad a Maverick!

– Végül bármi, amiről nem kérdeztelek benneteket, de szeretnétek elmondani?

Viktor: Köszönjük a lehetőséget, örömmel fogadjuk a visszajelzéseket, kérdéseket és reméljük, hogy örömötöket lelitek a Maverick Spirits 7FRVK6 anyagában!

Peti: Köszönjük, hallgassátok úgy, ahogy mi készítettük ezt a kis anyagot. Örömmel.