Monastery – interjú; újra az úton!

A zalaegerszegi Monastery zenekar 1989 évben alakult. Szerintem alig egy-két évvel korábban, mint amikor a Napalm Death először ellátogatott hazánkba. Ezen zenekar magyarországi fellépéseit a PeCsával kezdi az elektronikus emlékezet, de úgy hiszem először a Fekete Lyukban léptek fel és elképesztették a közönséget azzal a bizonyos grindcore hörgéssel – civilben is. Különleges dolog hát, hogy a stílus egyik megteremtőjének nyomdokain már ’89-ben dübörgött egy magyar zenekar! A csapat eleinte trióban működött, Kovács „Billy” Róbert dobossaL, Németh Zoltánnal, és Kovács Krisztiánnal. A kötelező demo körök után 1992-ben került kiadásra a Far from Christalbum, a Trottel Records gondozásában.

Jópár koncert és néhány év után Tóth „Hufi” Ferenc került a gitáros posztjára. 1994 évben került kiadásra a második Monastery-album, a Postmortem Aggressive. A banda ezidőtájt a Moby Dick előzenekaraként is fellépett. Valamikor ekkor, tagcserék és kiválások után a csapat működése jóidőre megszűnt. 2003-ban Frytz-cel a mikrofon mögött készült a Fuck this world EP, majd egy évre rá a Misanthrope album. A banda innen újraindult és ismét turnézott Moby Dick, továbbá a Cadaveres, és Remorse zenekarokkal. A zenei stíluskavalkádban keveset változó Monsatery tett egy kis kitérőt az extrém metal felé – nem mintha előadásuk nem lenne elég különleges az eddig megismert stílusjegyekkel. A nemrég újjáéledt csapat 2022-ben adta ki a bivalyerős Divine Damnation c. albumát a hazai Hammer Kiadónál. A nagylemez Szanati Szabolcs – basszus, Tóth Krisztán – ritmusgitár, Tóth „Hufi” Ferenc – szólógitár, Kovács „Billy” Róbert – dobos és Kovács Roland – énekes felállással készült, majd a csapat hazai és nemzetközi turnéállomásokra indult a dalokkal.

A Monasteryvel a székesfehérvári állomásukon találkoztam. Az előadásmód, a zene intenzitása és az az elszántság, ami végig kísérte az előadást igazán elismerésre méltó. Akik régebb óta ismerték és kedvelték a zenekar dalait – láthatóan jócskán voltak ilyenek – nagyon élvezték. Engem, bevallom, annak idején nem fogott meg, de a néhány évvel ezelőtti Chimera EP, majd a Divine Damnation című friss lemezük viszont megragadott. Több évtizedes múltra visszatekintő és 13 év kihagyás után az EP-vel újra induló zenekar oszlopos, mára egyetlen eredeti tagját Kovács Billy Róbert dobost kérdezem ennek titkáról.

Jól sikerült a fehérvári koncertetek! Köszönöm – mint a közönség tagja. Mit gondolsz, lehet-e különbség vagy jelentős különbség az EP-tek és az új lemezeitek és a korábbi dalaitok között?

Köszönjük! Nyilván elég sok különbség van a régi, és az új dalok között, ennek egyik fő oka az idő lehet. Hangszeres tudásban és tapasztalatban előbbre vagyunk, és már a hallgatott kedvencek is részben változtak! Ha meghallgatsz egy akkori bármilyen metal műfajban tevékenykedő csapatot, melyik nem változott? Szerintem nemhogy a régi és az új számok közt van különbség, hanem a 2021- es Chimera, és az idei új lemez közt is!

Ha a zenétek, az ős death/thrash metal és grindcore érdekes keverése – mondjuk – alapvetően nem is változott, a csapat változott is, meg nem is. Úgy értem, te vagy az eredeti tag, de azért a többiek is a csapat hozzáértő tagjai. Kivel mióta játszol, illetve játszotok együtt?

Hufi, a gitáros már 1993–ban is csatlakozott a zenekarhoz, Ő a Postmortem lemez megírásában is benne volt már. Szabi, a basszeros vele érkezett mos 2020. végén. Krisztián pedig egy metalcore bandából érkezett. Az újjáalakulás óta két vokalista csere is volt: Frytz a koncertezés részét már nem vállalta, akkor Lédeczi Zsolti segítette ki a csapatot, amiért hálás köszönet, helyére 1 éve viszont belépett Roland, aki nagyon érzi ezt a műfajt, nem mellesleg pedig a fiam!

Mint mondtad is, a Chimera EP-n még Frytz-cel dolgoztatok. Csak azt a néhány dalt terveztétek el együtt? Hiszen meglehetősen erős anyag született. Miért változott mára a felállás?

Frytz a régi énekes még eljött velünk stúdiózni, de menet közben rájött, hogy nincs abban az egészségi állapotban, hogy a koncerteket vállalni tudja, ezért kiszállt.

Végül mennyire lett kézenfekvő váltás, hogy a fiad lép a mikrofon mögé?

Ő már jóideje készült arra, hogy színpadra álljon, ha nem velünk, akkor egy hasonló korosztályos csapattal, viszont így lehetősége volt itt bizonyítani.

Kérdem most Rolandtól: Mennyire találtad nehéznek a feladatot, hogy frontember legyél a bandában a Chimnera EP után?

Hát, elég mélyvíz volt a dolog, egy tavalyi paksi bulira kellett S.O.S. beugranom. Szerencsére képben voltam a számokkal, de nem volt egyszerű. A nehezebb a novemberben kezdődő stúdió meló volt, de  ez is megoldódott!

Mennyire tudod magadénak érezni egy több évtizedes, a stílusában az elsők között járó zenekar hagyományát, munkásságát?

Mindenképpen előny volt, hogy apám révén kiskoromtól fogva ezen nőttem fel, és jártam a koncertekre. Rengeteg klipet néztünk faterommal ebben a műfajban, és sok régi sztorit hallottam az ősidőkből. Hozzáteszem a zenekar többi rutinos tagja sokat segített abban, hogy felszabaduljak, és érezzem e stenket.

És hogy érzed magadat a színpadon? Nekem az a benyomásom, hogy megtaláltad a helyedet…

Nekem ez most egy éltető erő, szeretek koncertezni, és barátként tekintek a csapat tagjaira is.

A beálláskor rögtön kiderült, hogy a két gitárnak milyen szerepet szántok. Krisztián válaszolt az erősítésnek, hogy ő lesz a ritmus, de hozzátette, hogy „igazából”. Valóban, hogyan dőlnek el ezek a szerepek? Te (Krisztián) inkább az erős riffelést kedveled?

Igen, én alapjában véve egy ritmusgitáros forma vagyok. Azt, hogy hogyan alakulnak a szerepek a számok stílusa, és szerkezete határozza meg inkább.

Ferenc, a szólóid, ahogy a koncert beszámolómban is említettem, alkalmanként hajaznak egyfajta Kerry King-jellegű előadásra. Ez vajon mennyire szándékos? A játékban is megvan a magadé, de a különböző stílusok közül, szerinted, kik hatottak leginkább a tiédre?

Hát ezt abszolút jól érzed, az egyik kedvenc Kerry King, és maga a Slayer. Nagyon szeretem még Schuldiner témáit, Ő, szerintem, egy zseni volt! Nem hinném, hogy tudatos a hasonlóság, szimplán csak ezt hallgatom és hatott rám!

Úgy érzem, a masszív zenéteket színesíthetné akár néhány elsőre könnyebben befogadható szóló-dallam is. Ti nyilván nem így gondoljátok, hiszen akkor ezt hallanám. Hogyan találod-találjátok ki ezeket a kottába nehezen foglalható dallamokat?

Hát, valóban nem vagyunk az a szólózgatós zenekar. Én azt gondolom, hogy csak akkor kell egy számban a szóló játék, ha tényleg van funkciója, és tesz a produkcióhoz. Tölteléknek semmiképp sem! A szólókat az alapritmus ihleti meg nálam, és a szám témája.

A zenétek nem csak masszív, de igencsak lendületes, jellemzően brutálisan sodró, szinte agyonnyomja a súlya: ebben a dob és a basszus összejátéka meghatározó. Szabolcs basszusa pedig alapos támaszt ad a dalaitoknak. Én úgy képzelem, hogy amikor azt érleltitek, hogyan szóljon, akkor a próbák során ez a basszus alap épül meg először.

Meg fogsz lepődni, de a két gitáros munkamódszere is más. Krisz többnyire komplett megír egy számot, majdhogynem kész állapotban jut el tőle hozzánk, és akkor kezdünk el együtt dolgozni rajta. Hufi velem együtt dolgozza ki dobbal a témákat, és azt öntjük együtt formába. A basszerosunk, Szabi rendkívül érzi az én dobtémáimat, együtt lüktet velem, szinte azonnal ráhozza a témáit a dobra. Szerintem ez egy nagy előny az élő koncerteken: az összhang!

A koncerten látható volt, hogy mindenki alaposan átélte a játékát. Szabolcs, a jelenléted azzal is megragadott, ahogy egy grindcore-rajongó galamb modjára mozgattad a fejed, egyben figyelve a közönség azonnali reakcióit a zenére…

Igen, az egy éltető dopping, ha a közönség láthatóan visszacsatol, és velünk együtt éli a bulikat! Természetesen figyelem a reakciókat.

Kimondottan drukkoltam, hogy már a Monastery alatt is legyen megfelelő számú közönség, ahogy lassan érkeztek a hármas bulira a nézők. Ti hogyan éreztétek magatokat?

Hát a korai 20 órás kezdés nem indult egyszerűen, de szerencsére utólérte magát a dolog, és frankó kis koncert kerekedett ki az estéből. Rengeteget koncertezünk, és a munka előbb utóbb beérik, az emberek próbáltak időben érkezni azért! A visszajelzések nagyon jók voltak, és egy laza mulatásban csúcsosodott ki a Remorse-os tesókkal.

Hol fogadtak eddig a legnagyobb lelkesedéssel itthon?

A legjobb bulijaink klub szinten Pécsett vannak, ott 130 ember szaladt össze legutóbb is.  A budapesti Robotban a hangulat volt óriási, de jól sikerültek az idei fesztiválos koncertek is (Fezen, Fekete Zaj, Liszó, Lowland, stb…), de igazából sehol nem panaszkodhatunk.

A kültéri beszélgetésen hallottam, milyen jó élményekre tettetek szert külföldön, pl. Csehországban, Szlovákiában. Hogyan tudjátok felmérni, merre mutatkozik a legnagyobb érdeklődés irántatok?

Nem titok, hogy tervünk kifelé is nyitni, ez már egyébként zajlik is! Csehország a death metal egyik otthona. Ott sokan járnak koncertre, és eszméletlen hangulatot csinálnak! Ha jól megszervezett bulira érkezik a banda, szuper a fogadtatás! Sőt, a múltunknak köszönhetően ismergetik is a zenekart.

Róbert, említetted, hogy mára magatok szervezitek az önálló koncertkörutakat és keresitek a lehetőséget, hogy magatok játsszatok, vagy így csatlakozzatok be egy koncerthelyszínen egy másik bandához. Jól működik ez a megoldás?

Van egy szervezőnk (Mazsi) aki köti a bulikat, de szerencsére nagyon sok meghívás is jön, csak ebben az évben 52 koncerttel fogunk zárni! Külföldi koncert esetében vagy csere meghívást kapunk kinti bandától, vagy ottani szervező intézi nekünk a bulikat. Szlovákiában konkrétan egy szervező csapattal dolgozunk. Ők lengyel, szlovák, és cseh területeken szerveznek fellépéseket!

Túl vagytok a lemezetek után néhány koncerten már az országon belül. Hogy érzitek, a népszerűsítésben elértétek, amit a Monastery kitűzött magának? Jól fogy a korong?

A Divine Damnation lemez a Hammerworld Recordings gondozásában jelent meg, tehát mellékletként sok emberhez jutott el. Ezen felül digipack tokkal, booklettel is megvásárolható! Koncerteken elég jól fogyogat, már amennyire egy hazai death metal lemeztől ez elvárható.

Hol lehet veletek találkozni a közeli jövőben itthon, illetve külföldön?

Október 22-én az Instantban leszünk, majd Erdélyben, és Szlovákiában folytatjuk. De hazai pályán Egerszegen is leszünk, Kapuvár, Győr, Dunaújváros is lesz, az év utolsó bulija számunkra pedig december 30. lesz Kaposváron az Angus Klub-ban.

Köszönjük az interjút! További sikereket, egyre több érdeklődőt, rajongót kívánunk nektek.

Mi is nagyon köszönjük!!!

Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.