MOOD – GLOW BURN LIVE / DVD+CD (2020)

A hazai metal undergroundnak mindig is megvoltak azok a csapatai, akik egy-egy szűkebb, esetenként néhányszáz főt magában foglaló közösségben a maguk idején hivatkozási alapnak számítottak és -szerencsésebb esetben- számítanak még ma is. Említhetem az olyan zenekarokat, mint a Fantom, The Bedlam, Slogan, Neck Sprain vagy a Stonehenge, hogy csak a felszínt kaparjam, és időrendben néhányat felidézzek közülük. Ebbe a sorba tartozik a Mood is, ráadásul az említettek közül nekik adatott meg a legtöbb hivatalos megjelenés, illetve ők egy olyan műfajban mozogtak, ahol előttük itthon senki, de utánuk sem sokan. Sőt, akik utánuk magyar földön hagyományos formában doom metalt vezettek elő, jórészt a volt tagok frissebb zenekarai (Wall of Sleep, Stereochrist, Magma Rise) voltak. Az 1993-ban alapított csapat 2018-ban volt negyedszázados, azonban 2001-től nem létezett. Az életmű tehát mindössze egy szűk évtized termése. A négy nagylemez viszont mély nyomot hagyott a magyar undergroundban. Nincs közmegegyezéses Mood alapvetés, hozzám ugyan a Wombocosmic áll legközelebb, de a nyomában ott liheg az utolsó korong is, viszont van olyan ismerősöm, aki a Vol 1-re vagy a Slow Down-ra esküszik, ha a Mood-ról van szó.

A kurtán-furcsán befejezett történet végére sosem került igazán pont, bár készült egy rendkívül hangulatos búcsúkiadvány, de az a DVD (The Last Ride of Doomanoids) amolyan hivatalos bootleg volt, egyfajta emlék a keménymagnak. Az utódzenekarokkal készült interjúkban persze időről időre felmerült, hogy lesz-e még Mood, ha igen, mikor, ha nem, miért nem… Nos, végül csak lett, igaz, hogy magyar földön mindössze egy alkalommal, a negyedszázados jubileum tiszteletére. A  2019. január 4-ére tűzött koncertre összeállt a csapat utolsó felállása, azaz Holdampf Gábor énekes, Füleki Sándor és Hegyi Kolos gitárosok, Megyesi Balázs basszer, illetve Koltay Tamás dobos, hogy utoljára megmutassák, miről is szólt ez a zenekar. A Gábor szavaival élve az: „osztálytalálkozóként szervezett koncert” újra összerántotta a hazai doomstereket, akik tisztes számban tették tiszteletüket a valaha volt egyik legjobb hazai csapat végső vágtáján. A zenekar egykori kiadója, a Hammer Records pedig egy szemet gyönyörködtető három lemezes digipak kiadványon a napokban tárta elénk a koncert lenyomatát; egy olyan kiadványon, ami túlzás nélkül nemzetközi színvonal.

A két CD és DVD a lehető leghűbb formában tartalmazza, ami azon az estén a Barba Negrában elhangzott. A csapatnak sosem volt kenyere a látványorgia, a parasztvakítás, egyszerűen felsétáltak a deszkákra és letolták a „slágereket„, mondjuk furán is nézne ki, ha erre a zenére szántották volna fel a színpadot. A Mood esetében sosem volt, és most sincs szó semmi egyébről, csak örömzenélésről, amit ezúttal történetesen egy profi stáb rögzített. Az ötösből bárkinek az arcát figyelem, mindenkin felszabadultságot látok, nem volt bizonyítási kényszer senkiben, ha volt is, az legfeljebb az lehetett, hogy ne legyen ilyen. Na, ezt most jól megmondtam… A koncert mellett a DVD-re felkerült egy interjú is, melynek során az ötös teljes személyzete asztalhoz lett ültetve, illetve bónuszként a Wombocosmic felfrissített videoklipje is megtekinthető.

A bookleltbe pedig annyi fotót préseltek, amennyinek helyet találtak, még a lemezek tálcái alatt is fényképek tucatjai hevernek. Lehetne merengeni azon, hogy ez meg ez a dal miért maradt le, de ami felkerült a korongokra, az úgy kerek, ahogy van. Tizenöt saját nóta és egy feldolgozás, ami mi más lehetne, mint egy Black Sabbath alapvetés. A két sláger, a The Engine is Burning és a kiadvány kvázi címadója, a Glow Burn Scream között pedig sorban gördülnek elénk az alapvetések. Gábor keveset kommunikál a közönséggel, de a jelenlévők felesleges szónoklatok nélkül is értették, miről van szó. Idén a jól ismert okokból eredően, illetve részben a magam hibájából egyetlen koncerten sem vettem részt, így az év utolsó napjaiban ez a kiadvány különösen jól esett.

Köszönjük fiúk, így már kerek a történet!

 (Andris)

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.