Cadaveres Eszencia – Cadaveres De Tortugas+Cadaveres

Rövid átszereléssel felállt a Cadaveres Eszencia elnevezésű produkció. A témába vágó hírek olvasói jól tudják, milyen népes csapat állt a színpadon a több szettben. Az eredeti Cadaveres De Tortugas-csoport kezdett. Viniczai Szabolcs – dobok, Kecskés Pèter – gitár, Körmöczi Péter -gitár-ének/vokál kiegészülve Gabó Ádám – ének, és Juhász Misel basszus tagokkal. A Cadaveres-csapat blokkjában felváltva énekelt Bölcsföldi Zoltán és Ádi – ének, Tajti Vince ült a dobok mögött Marko Tomi – gitáron játszott Körmi mellett. Szabó Máté – ütősként játszott minden blokkban számos dalban míg a Vatos Logosban a dobok mögött ült. Lucsányi Milán lépett fel az Elixir és a Soul Of a New Breed dalokban. Delcsik Bali meglepetés vendég volt 1 nótában (Nadie), míg a legvégén Krech Miklós állt a színpadra (Vatos Logos – 1995-ös ős demóról). Jó ideig tudtam követni, aztán minden összekeveredett… Nem csak a szereplőket nem tudtám már nyomonkövetni, de a dalok listáját is hiába magoltam, végül segítséget kértem (éppen Körmöczi Pétertől) így lett biztos a több mint másfél óra műsora listája:

CDT-blokk/ Versus 2004.: Intro/ManGod/Two Times/What We Want (Máté perka); Cadaveres-blokk: Intro/Twenty Twelve/The Mother Of All Tales/Seventh Heaven/Infest Your Mind; Majd: BlueShift/The Chief (A Bűnös), aztán Nadie  (Delcsik Balázs), Elveszett szavak/Elixir (Máté)/Menedék/MindStream/Soha nem ereszt…/Soul Of a New Breed (Máté)/1995-ös CDT II. demóról: Vatos Logos (Máté) – dob, Krech Miki -ének végül Outro… de haladjunk csak sorjában.

A zenekarvezető-hangadó-gitáros Körmi nem is pazarolta az időt, évtizedek rutijával indította a zenét. A Cadaveres és elődzenekara De Tortugas 30 éves pályafutását zárja le az idén. Több állomásos hazai turnéval búcsúznak a rajongóktól – ez volt az utolsó fővárosi és még két fesztiválfellépésre kerül sor Esztergomban és hazai pályán Fehérváron. A bandának ugyan nem minden valamikor tagja állt a színpadra 2-3-an hiányoztak, de a buli csúcspontján így is kilencen ugráltak a deszkákon. A csúcspontról szóló gondolatomat rögvest módosítom is. Az erős kezdéssel, a Mangoddal berobbanó metalcore/numetal/thrash zenéje rögvest értő fülekre talált. Ekkor még bal oldalt legelöl álltam.  Három dal hangzott el a régiekből, amikor énekest és dobost, váltottak majd később gitárost is, hogy a Cadaveres De Tortugas utáni dallamosabb éra dalai megszólaljanak. Aztán a sorminta változott, mert egy ideig felváltva énekeltek a frontemberek, és tán a koncert felétől perkás is csatlakozott hozzájuk. Igazából nem is tudnám taglalni a koncertet dalról-dalra. Mondhatnám, hogy minden fontos nótát eljátszottka, de ez 30 évet átívelve, nyilván nem lehet igaz. Útitársam, aki együtt nőtt fel a zenekarral kiváló negát-szakértőként folyamatosan sorolta is, mi maradt el, de beláttuk, ez bő 3-3-4 órában sem lehetne teljes. A dalok sora igen jól került felépítésre, megvolt a buli íve. Már ismétlés a részemről, hogy az első, úttörő lemezei után a Tortugastólmás felé fordultam a sok zene között, majd a némi stílusváltás, dallamosodással kedveltem meg őket újra. Ebben a korszakban a De-Moralizer és a magyar nyelvű lemezük is egyaránt kedvencem. Ráadást nem hallattunk és így a lemezen nem, csak a vele digitálisan kiadott Rebel Yell-feldolgozás sem hangzott el (pedig vártam…). Nekem azonban a kedvencem A bűnös, s mint a „legdiszkósabb” (ahogy Körmöczi Péter konferálta) dal alaposan megmozgatta a közönséget. Nem tagadom, hogy nagy öröm volt részt vennem a klip készítéssel a zenekar ünneplésében. Hátul állva már egyre inkább jobb hangzást hallottam. Korábban a két gitár egybemosódott, bár a basszus és a dob (a zenekar saját szerkóján) nagyon megdörrent. Ekkorra örömmel nyugtáztam, hogy a fényeket kezelő újabb szakember már nem a közönéget ostorozza és a Cada saját hangtechnikusa (a mögüle, a karzatról kapott némi bennfentes közönség-instrukció nyomán is) tök jó hangzást biztosított. Ha úgy tűnt, hogy A Bűnös a koncert csúcspontja lett a folyamatosan ugráló és bólogató emberekkel, erre rácáfolt a néhány dallal későbbi színpadi Cadaveres-féle örömünnep. Nem konfettiesőre és párásszemet keltő mondatokra kell gondolni. Az egyes dalok és korszakok már pepitában váltakozása alatt jöttek-mentek a korábban feltűnt előadók. A zenekar tagjai a színpadról is köszöntek sorra-másra az ismerősöknek, barátoknak a színpad előtti soroktól a pultig. A dalcímeket is többnyire valami aktualitással kapcsolta össze mindkét énekes, legyen az akár egy várakozást okozó mókás baki… Körmi pedig mindig jól feltalálta magát az apró szünetekben, amikor a dobos lemaradt éppen a saját kezdéséról, ironizált a toalett-szüneteken (valójában helycseréken), ami ebben a korban kijár már Zolikának is és a közönségnek is.

Vicces volt a buli derekén színpadra szólított Bali produkciója is, aki először nem tudta átküzdeni magát a színpad előtti kordonon, majd némi biztatásra mégis elölről lépett fel rá. A Tortugas-dalok többsége alatt az éneket kísérő kiáltozós vokál (szintén Körmi részéről), a Cadaveres-korszak dallamos és dallamosabb énekét kísérő vokál jól működött. Ami azt illeti a közönség is jól hozta az éneket-szöveget. A koncert közepétől egyre gyakrabban színpadra (színpadi jobbra ülő) lépő perkás is jól hallatszott, igazi Sepu-hangzású törzsi hangulatot varázsolva a máshogy ismert dalokhoz. A szapora ritmusok mellett a hangulat tovább emelkedett, míg a koncert utolsó dalára – most jut az eszembe ez lehet a ráadás – egy igazi punk nóta kövtekezett: ekkor először 8-an, majd 9-en álltak, ugráltak, rohangáltak a színpadon. A Karzatról mögülem pedig ezt hallottam: „Te én megyek pogózni…” – és így is lett. Valamikor egy Cadaveres-koncerten amolyan mosh-pitben nehezen lehetett volna sörrel a kézben állni. Mára ez annyiban változott, hogy nem csak a közönség egy része körkörözött, hanem inkább figyelő élvezetté váltott és mindenki egyformán ringott, máskor ugrált, sőt táncolt a dalokra. Bárki, aki több évtizedes pályát akar lezárni, ilyen figyelmet kívánhat a közönség részéről. Másfelől ilyen méltó módon adjon koncertet a közönségének! A magam részéről köszönöm és gratulálok.

A koncert után, amikor már leülepedett az élmény – legalábbis nekem – tettem fel kérdéseimet Körmöczi Péternek, Viniczai Szabolcsnak és Bölcsföldi Zoltánnak.

Jó sokan voltak kíváncsiak rátok. Nektek búcsú hangulat volt, vagy inkább örömünnep?

Szabolcs: Sziasztok, köszöntök minden olvasót! Igen hálisten tele volt a terem, nagyon klassz kis bál kerekedett ki is ebből. Kicsi izgulós volt amiatt, hogy ennyi koncert volt ezen az estén, de végül nem kellett szégyenkeznünk, sőt! Én minden koncertet, ami ezen az Esszencia30-turnén volt eddig, azt „örömünnepként” éltem meg. Körmivel 16 éves korunk óta együtt bandázunk. Elképesztő, hogy miken mentünk keresztül, rengeteg élményt kaptunk a zene által. És ezért hálás vagyok a sorsnak, hogy most itt lehetek és ez megadatott nekünk. Ma este azért kicsi összeszorult a torkom mikor belecsaptunk. A pályafutásunk alatt rengeteg budapesti koncertünk volt, de elérkezni az utolsó állomásra, felmenni a színpadra, na akkor tudatosul, hogy talán ez lesz az utolsó amikor a dobok mögül szórakoztatok.

Zoltán: A számomra az egész Esszencia-turné az együttesben töltött kb. 10 évemnek a méltó levezetése. Anno elég hirtelen szálltam ki és az maradt meg bennem, hogy milyen jó lett volna, ha akkor egy ilyen sorozattal zárhatom a Cadá-s zenélésemet. Mondhatjuk búcsúnak is, de az eltelt idő miatt semmiképpen nem szomorú ez, mert sok mindent átértékeltem és helyre tettem magamban. Minden buli ünnep most, én legalábbis így is állok hozzá. Úgy látom, hogy a többiek is élvezik és talán hasonlóan éreznek.

Körmi: Nem jutott eszembe a búcsú. Ez egy nagyon jó hangulatú koncert volt! Megfelelő környezetben, a legmegfelelőbb emberekkel adtunk elő remek nótákat, nagyjából a 2003-2017 közötti időszakból. Egy kivétel volt, a II.sz. CDT-demóról a Vatos Logos 1995-ből. Jobban nem volt időnk, lehetőségünk belemélyedni a múltba, több dolog miatt sem.

Zoli, több felvételt láttam a közösségi felületen az Eszenciáról. Egyfelől tök jó volt a hangod, másfelől – szerintem – most volt a legjobb! Kijöttek s éneke részek is, meg, amikor kiáltozol. Külön edzettél erre? (Egyébként gratulálok!)

Zoli: Erre a turnéra külön nem készültem. A covid alatti home-office időszak alatt viszont rengeteg időm adódott otthon gyakorolni. Ez az otthoni gyakorlás az elmúlt 3 évben oda juttatott, hogy úgy érzem, énektechnikailag jobb vagyok, mint bármikor az életem során. Rengeteg hibás dolgot kijavítottam és teljesen máshogy éneklek, mint néhány évvel ezelőtt. Ha ez ennyire hallatszik, akkor annak nagyon örülök, mert ez megint csak egy visszacsatolása annak, hogy megéri gyakorolni és időt fordítani erre.

Igazán sok embert megmozgattatok a valamikor banda tagok közül. Ugye itt voltatok a legtöbben a színpadon?

Körmi: Igen, de a korábbi vidéki helyszíneken is hasonló létszámban jelentünk meg, 1-1 eltérő fővel. Pár helyen voltak extra vendégeink is még, pl. Acélos Balázs (Don Gatto), Oláh Zsolt (Remorse), Kovács Attila (ex-WMD).

Zoli: Én úgy gondolom, hogy igen, talán ez volt az a buli, ahol a legtöbb ember megfordult a színpadon! Jó volt látni, hogy még fent a színpad szélén is tolonganak az ismerős figurák.

Szabolcs: Minden helyszínre próbáltunk különleges vendégeket hívni, akik közel álltak hozzánk, vagy közük volt a zenekarhoz anno. Itt is voltak felkérések, de sajnos nem mindenki tudott eleget tenni ennek. A kemény mag azért itt volt, talán ezért tűnt a színpad mozgalmasabbnak mert a végén már mindenki magáévá tette, így igazi örömünnep kerekedett. [nevetés]

Ez lesz a felállás a két fesztivál fellépésen is?

Zoli: Nem tudom, hogy a következő két koncertre ki és hogy fog tudni eljönni. Körmi mindig próbál minél több embert hívni, hogy minél több emberrel együtt ünnepelhessünk.

Szabolcs: Nagyon bízom benne, hogy igen! [mosoly]  De az alapfelálláson kívül bármikor felbukkanhatnak még vendégek, sosem tudhatod, hogy  Körmi milyen meglepivel rukkol elő! [ismét nevetés]

Zolihoz fordulva ismét – Melyik dalt énekelted a legszívesebben?

Zoli: A Mother Of All Talest nagyon szeretem a setlistből meg a Blueshiftet is!

Mi maradt ki a kedvenceid közül?

Zoli: Sok olyan dal van a lemezeinken, amiket nem játszottunk sajnos! Amikor kiléptem, talán 2019-ben, az Origin című dalt eljátszottuk a kedvemért. De tényleg, jó párat tudnék sorolni, például az Event Horizont is nagyon imádtam énekelni!

Hasonló szettre számítsunk pl. a FEZEN-en is?

Zoli: A setlist szerintem hasonló lesz a FeZenen is, igen. De tényleg, előre még én sem tudom, hogy mit eszel ki Körmi meglepetésként [nevetés].

Szabolcs: Nem tudom még pontosan, de nagyjából igen!  Az lesz az utolsó állomás. Ahogy ismerem magunkat biztos lesz valami kis csavar, mégiscsak Fehérváron „hazai” pályán búcsúzunk.

Körmi: Nagyjából igen, pár dal kimaradt most a programból, ami így is több mint 75 perces volt. Azokat a nótákat szeretném még belepréselni majd a nyári koncertekbe!

Szabolcstól kérdem ezúttal: Könnyen jöttek e régi ütemek?

Szabolcs: Tudod, ez is olyan, mint a bringázás, ha már beletanulsz, ott marad az agyadban. Az utóbbi években nem foglalkoztam a dobolással. A dobom is a tokokban pihen a garázsban. A család és a munka mellett inkább a fiaimat istápolgattam hétvégente, akik jégkorongoznak. Amikor felmerült a jubileumi turné ötlete, akkor kezdtem el újra dobolni. Szerencsére Körmi összerakott egy profi kis próbahelyet Sukin [Sukorón – szer.], ott bármikor gyakorolhattam, de az igazság az, hogy az izommemóriába csak a programot tápláltam be, hogy feszes legyen ahogy kell, elmélyülni a gyakorlásában nem volt időm. [nevetés]

Körmi elég feszesen diktálta a tempót, amihez mindegyikőtök nagyon igazodott is. [Többször is elhangzott, hogy ne késsen a Strong Deformity.] Emellett jól éreztétek magatokat?

Szabolcs: Óóó, igazán köszönöm! Igen nagyon jól szórakoztam. Jó volt látni ennyi boldog régi ismerős arcot a színpad előtt.

Zoli: Egy nagyon jó helyen, minőségi körülmények között játszhattunk rengeteg ember előtt! Imádtam minden percét! Majd minden buli tartogatott meglepetéseket és már most szervezkedünk [a két további – szer] nyári bulikra, ahová tartogatunk még meglepiket! Ez volt a nagy vízióm és örülök, hogy ilyen szépen össze is állt. Köszönöm minden résztvevőnek a részvételt, ez úton is!

Körmi: Összefogtam a brigádot, összeszedett voltam, de rettenetesen boldog is egyben! Ha tényleg ez volt az utolsó pesti Cada buli, akkor elégedett lehetek. Kerek volt, igényes, színvonalas. Nem vágytam másra…. szép lezárása egy korszaknak!

Köszönjük az interjút és a bulit is! – Aki teheti, még elcsípheti a bandát Esztergomban és Fehérváron.