Nomad – A Kilépő számomra egy megújulás – interjú 4. rész

Interjúsorozatunk befejező részében a Nomad alapítójával, gitárosával, dalszerzőjével, Jánosi “Cicó” Szabolccsal beszélgettem, aki a leadás előtti utolsó pillanatokig dolgozott a stúdióban a Kilépő címmel megjelent friss albumon.

Szia! Köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresésünket, és negyedikként vállalod, hogy tájékoztatod az olvasóinkat az új albummal kapcsolatos részletekről! Eredeti tervem szerint az énekes, Marci után másodikként Téged kerestelek volna meg, azonban még február 10-e környékén is a lemezen dolgoztál. Mikor mondtad ki, hogy vége, elkészült az album? Egy ilyen intenzív munkafolyamat után mennyi időre van szükséged, hogy véleményt tudj mondani a lemezanyagról?

Ahogy mondani szokták, egy lemez munkálatait abbahagyni lehet, befejezni igazából nem. Ennek ellenére ezt az albumot nyugodt szívvel engedem útjára, úgy érzem, nem marad semmi, amit változtatnék rajta. Február 10-e körül készült el az első keverése a daloknak, ami már sokban emlékeztetett a végső változatra, és minden hallatszott rajta, amit szerettem volna, de a hangzás még elég nyers volt. Ezután jött a következő fázis, a mastering, ami a legutolsó lépése a keverésnek. Maga a mastering normál esetben pár órás művelet, de ez az egyik legfontosabb munkafázis, hiszen ekkor dől el a lemez hangzása. Február 26-án szerdán, megjelenés előtt 3 nappal vittem el az anyagot masteringre a dunaharaszti DreamAudió stúdióba, ahol mindent átjátszottunk egy jó öreg Studer A 80-as szalagos magnóra. Magát a stúdiót, ami egyben bemutatóterem is, az egyik legjobb barátom alapította, aki véleményem szerint az egyik legjobb füllel rendelkező, hifi szakember Magyarországon. Fontos elmondani, hogy a DreamAudió-ban található az ország egyik legprofibb visszajátszó rendszere, ami nagy segítséget nyújtott abban, hogy az album végső hangzását kialakítsuk. Miután elsőre nem azt hallottam rajta, amit szerettem volna, muszáj volt újra nekifognom, visszamenni a stúdióba, és minden dalon finomítani. Négy napig el sem mozdultam onnan, és a debreceni koncertre is gyakorlatilag onnan szálltam be a turnébuszba. Amikor végre a szalagra kerültek a dalok, akkor már teljesen elégedett voltam a hangzással, elkészült a teljes album.

A visszajátszó tehát hatalmas segítséget nyújtott abban, hogy tökéletesen elégedett legyek azzal, ahogy az album végül szól. Itt egy cikk róla, ha valakit érdekel részletesebben. (cikk itt)

Ahogy a többiektől tudjuk, ezúttal is Tőled származnak a zenei alapok, sőt a Hotel Polimer óta a szövegírás is a feladatoddá vált. Korábban is írtál szövegeket, vagy csak az első lemez után, Fodi kiválását követően vágtál bele a dalszövegek készítésébe?

Már régebben is írtam szövegfoszlányokat, de akkoriban inkább az volt jellemző, hogy elmondtam Fodinak, milyen hangulatot képzelek egy adott gitártémához, ő pedig megírta a dalszöveget hozzá. Míg itt volt Fodi, eszembe sem jutott a szövegírás, fölöslegesnek is éreztem volna, hiszen ott volt mellettem a kedvenc szövegíróm. Aztán mikor Japánba költözött és nekifogtunk a Hotel Polimer album elkészítésének, elkövettem azt a hibát (ha-ha), hogy a Kimondhatatlan dalszövegét megírtam, ami szerintem az első teljes szövegem is volt egyben. Mivel mindenkinek tetszett a zenekarban, kérték, írjak szöveget a többi dalra is. Innentől indult ez a dolog.

Mindhárom beszélgetésben felmerült, így a legilletékesebb sem menekülhet a válaszadás elől; mit jelent a Kilépő, mint lemezcím?

A lemezborító, illetve a címadó dal szövege is sok mindent elárul arról, hogy mit jelent számomra a “Kilépő” szó. Egy ember, aki nem megy tovább az árral, hanem kilép és akár egyedül is megy egy teljesen új, ismeretlen irányba, ami eltér az addig megszokottól. Maga a Nomad név kötelez is minket erre, hogy mindig új úton járjunk és többre törekedjünk. A Kilépő számomra egy megújulás is egyben, úgy érzem, a dalszerzés során sikerült félretennünk minden külső kényszert és elvárást, melynek az eredménye egy olyan lemez, ami 100%-ban mi vagyunk, mindenféle kompromisszumoktól mentesen. A “kilépő” szó persze utal a rock and roll életre is egyben, amikor egy átbulizott estét azzal zársz le, hogy megiszod a kilépőt és utána mész tovább. Csinálod azokat a dolgokat, amelyek számodra fontosak, jó esetben némi pihenéssel.

A Márványmenyasszonyhoz hasonlóan az új dalszövegeknek is van egységes iránya, vagy a Kilépő szövegileg önálló nóták gyűjteménye lett? Milyen témákkal foglalkozol az új szövegekben?

Mielőtt nekiálltam volna megírni a Kilépő album dalszövegeit, a fejemben már megvolt az tematika, hogy miről szóljanak majd az új szövegek, míg a korábbi lemezek az útkeresésről, reményről meséltek, most szerettem volna ezeket a gondolatokat egy lépéssel továbbvinni. Fontos a remény és az, hogy megtaláljuk önmagunkat, de ahhoz, hogy bármi változást elérjünk az életünkben, nekünk kell tenni érte. Azt szeretném üzenni ezzel, hogy merjünk kilépni, tenni azért, hogy változzanak a dolgok, mert senki más nem fogja helyettünk megtenni. Valahol úgy gondolom, hogy ez az üzenet egyfajta logikus folytatása azoknak a gondolatoknak, amiket az előző Nomad albumokon szerettem volna megfogalmazni. Talán ebben is észrevehet a hallgató egy folytonosságot, hiszen minden Nomad lemezen megtalálható egyfajta központi téma, ami sokszor az előző albumokon megjelent gondolatok, üzenetek “következő lépése“.

Született az albumra az Utolsó Katona/Márványmenyasszony dalpárhoz hasonló, két egymással szorosan összefüggő dal is, ami „Az Ember Tragédiája 1-2” címet kapta. Az Ember Tragédiája első része egy olyan ember fájdalmáról szól, aki régóta nem látott testvérét hiányolja, akiért mindent megtett, mégsem tudott rajta segíteni és hosszú ideje nem tud róla semmit. A dal második részében az elveszett testvér történetét szerettem volna bemutatni, illetve az okot, amiért olyan rossz irányt vett az élete, melynek köszönhetően végül elszakadt a családjától is. Ezzel a két dallal szerettem volna bemutatni azt a küzdelmet, amit az Ember vív az idők kezdete óta azokkal az erőkkel, amik a sorsát befolyásolják, egyben megmutatni azt, hogy mindig van lehetőségünk változtatni saját éltünkön, felülkerekedni a nehézségeken. Ahogy Madách Imre írta, Az Ember Tragédiája című művében: „Ember küzdj és bízva bízzál!”. Ez a gondolat inspirálta a címet, illetve a dalok témáját és az üzenet, hogy minden rendben lesz, csak tenni kell érte.

Mikor kezdted a dalszerzést az ötödik albumhoz? Folyamatosan születnek a zenei alapok, vagy a határidő szorításában van egy intenzív dalszerzési időszak az életedben?

Az Új Remény című albumunk megjelenése után azonnal nekiláttam az új dalötletek gyűjtésének, így amikor tavaly áprilisban leültünk a zenekarral kiválasztani a lemezre kerülendő dalokat, már 35 dalötletből tudtam válogatni, melyekből végül 28-at mutattam meg a többieknek. Ezekből választottuk ki végül azt a 10 dalt, ami később a lemezre került, majd nekiláttam a dalok kidolgozásának, végül a szövegírásnak. Amikor kész lettem a dalokkal, Levivel és az Ábellel összepróbáltuk őket, majd felvettük a basszusgitárt és a dobokat. Kb. 5 -6 nap alatt fejeztem be a gitárfelvételeket. Az énekre és a szövegekre fordítottuk talán a legtöbb időt, Marci 5 hónapon keresztül jött minden héten és találtuk közösen ki az énekdallamokat, illetve írtam a szövegeket.

Milyen zenei hatások értek az elmúlt években? Az újabb irányzatokat figyelemmel követed még, vagy kizárólag a régi kedvenceket hallgatod?

Amikor új lemezt írok, alapvetően semmilyen zenét nem szoktam hallgatni, leginkább azért, hogy elkerüljem azt, hogy valami hatással legyen rám és befolyásolja az alkotói folyamatot. Ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy akár tudat alatt hat rád az a zene, amit hallgatsz és ez óhatatlanul hatással van a te alkotásodra is. Számomra pont az a szépsége a zenének, hogy a hangszeren mindenkinek ugyanazok a hangok állnak rendelkezésére a világon bárhol, amiből a végén összeraksz egy dalt, és kifejezed magad, mégis csak rajtad és a kreatívitásodon múlik a végeredmény. Nincsenek határok, csak azok, amiket magadnak állítasz.

A lemezfelvételt is Te irányítottad. Külső szakember bevonása fel sem merült?

Sokszor felmerült, mivel maga a dal-, illetve szövegírás önmagában is sokszor teljes embert kíván. Volt olyan pillanat is, amikor a dobfelvételt külsősre bíztuk volna, de akkor még nem voltak olyan állapotban a dalok, hogy jónak bizonyuljon ez a döntés. Végül én maradtam az, aki a felvételeket is irányította, illetve Garcia Szabi barátom segített ki technikai eszközökkel a felvételhez, valamint tanácsokkal a gitár felvételeknél. Ez nem baj, ilyen vagyok, ha úgy érzem elakadok, segítséget kérek azért, hogy haladhasson tovább a munka.

A zenekar stabil kiadói háttérrel működik, a 2014-es Hotel Polimer óta kétévenként érkeznek a lemezek, majd indul a koncertezés. Hogyan tudod összeegyeztetni a magánéletedet ezzel, illetve a talán legmegterhelőbb, lemezkészítési periódussal? A zenekar mellett van civil munkád is?

Szerencsés embernek mondhatom magamat, hiszen mind a magánéletemben, mind a kiadónál olyan emberek állnak mögöttem, akik mindenben támogatnak. Egy ilyen feszített lemezfelvétel során van, hogy az ember feszültebb az állandó nyomás miatt. Sok türelemre van szükség a környezetem részéről, hogy ezt tolerálja, de igyekszem a belém fektetett bizalmat a tőlem telhető legjobban viszonozni. Nekik szól a lemez utolsó dala, a Köszönöm.

Kérdésedre, hogy van-e civil munkám a zenekar mellet, azt tudom mondani, hogy az elmúlt lemezkészítési időszak azt követelte, hogy az időmet 110%-ban a zenekarnak szenteljem. Hogy ezt megtehettem, az a családom, kiadóm, barátaim és a zenekar támogatása mellett, az NKA alkotói pályázatának köszönhető. Úgyhogy még egyszer, mindenkinek aki segített abban hogy megszülethessen az ötödik Nomad album: Köszönöm!

Öt nagylemez után talán időszerű a kérdés, DVD kiadásán gondolkodtok-e?

Rákérdezek a kiadónál. Ha lesz erre igény akkor biztosan lesz.

Mik a terveitek a Nomad-dal az idei évre?

A tavaszi turnénk elkezdődött a múlt héten, ami egyben a lemezbemutató turné is. A nyarunk is jól alakul, illetve az őszi turnénk is összeállt már.

Most, hogy befejeztem a lemezkészítést, vár rám még két koncertanyag befejezése, amit majd később szeretnénk is megjelentetni. Az egyik egy akusztikus koncertműsor lesz, amit az Ellátóházban rögzítettünk, a másik pedig a folytatása lesz a Végállom koncert CD-nek, amivel az a célunk, hogy az összes dalunk elérhető legyen koncertváltozatban is. 

A személyes facebook oldaladon, tehát a szűkebb ismerősi körödben a közelmúltban elérhetővé tetted a Sonic Smell nevű zenekarod kiadatlan dalait. Mit lehet tudni erről a hanganyagról; kik voltak a társaid a csapatban, miért lett vége idő előtt a zenekarnak?

Annak idején létezett egy Sonic Smell nevű zenekar, aminek én is részese voltam. Ez a grunge korszak derekán volt, és jórészt az akkori aktuális underground zenekarok tagjaiból verbuválódott össze: Ujvári Peti énekes a Deaf Order zenekarból, a későbbi Up zenekar alapítója, Vígh Dávid, a Barbed Wire, most pedig a Turbo gitárosa, Réti Bandi a Southern Special basszerosa, Vadász Peti dobos és jómagam, a Bedlamból. A felvétel, amiről beszélsz, pedig az egyetlen demónk, ami készült annak idején. Hogy miért lett vége idő előtt? Talán az a válasz, hogy maga a grungre stílus megérkezett, kockás ingben és bakancsban, majd lesöpört mindent az asztalról. Kevés metalbanda élte túl ezt az időszakot, igazából csak azok, akik magyarul énekeltek. A Sonic Smell is szétszéledt és mindenki megcsinálta a saját kis zenekarát.

Következzen a megkerülhetetlen kérdés, Veled kapcsolatban, a Bedlam! Látsz esélyt arra, hogy CD-n, hivatalos formában megjelenhessenek a zenekar kiadványai?

A Bedlam zenekar kiadványainak hivatalos formában megjelenéséről sajnos annyit tudok mondani, hogy ugyan a demok a birtokomban vannak, de az Inside Ash hangfelvétele a Polygram (A Bedlam akkori kiadója) jogutódja, a Universal kiadó tulajdonában van. 2009-ben kísérletet tettünk arra, hogy visszavásároljuk, de olyan magas árat kértek érte, aminek nem lett volna semmi értelme kifizetni. A felvétel maga sem olyan minőségű, hogy megérte volna ezt az árat. Mivel elég komplex zenéről beszélünk, a méltó hangzás megvalósításához próbákra, újrafelvételekre lenne szükség, ami akkora munka, illetve költség, mint egy új album felvétele. Még ha valaki le is rakná elénk azt az összeget, ami ennek megvalósításához szükséges és visszavásárolná a jogokat is, akkor is nehéz lenne időt szakítani erre a feladatra, úgyhogy valójában semmi aktualitása nincs a Bedlam dolgainak. Lenne egy masterünk, amit kitehetnénk a polcra, hiszen nincs aki kiadná, illetve terjesztené. Talán így egy kicsit érthetőbb, miért nincs nálunk napirenden a Bedlam kiadványok megjelenése. Mindezek ellenére, bízom benne, hogy egyszer eljön az ideje ennek is.

A Nomad ötödik nagylemeze március 6-ától elérhető az összes digitális platformon, a Kilépő CD verziója pedig majd 13-án érkezik.

Az interjút készítette: Andris

augusztus 07.,
augusztus 12.,
augusztus 13.,
augusztus 16.,