Nular, a varázsló

Még a nyár folyamán egy koncerten figyeltem fel Nularra, a dobosra. Akkor ugyanis a Leecher szimfonikus power metal zenekart erősítette a dobos posztján. Illeszkedett a zenekarba, mert a banda eleve elektromos csellókon játszik amolyan neoklasszikus heavy metalt. Mégis meglepett, elsősorban a látvány miatt. Az előadások szünetében aztán szóba elegyedtünk és néhány dolgot megtudtam az előadóról. Valójában tőlem meglehetősen távol áll az elektromos-digitális dobhangzás – már amennyiben nem tudok róla, hogy egy-egy rock/metal zenekar így készíti el a stúdiólemezét. És az a fajta – én, laikusan így fogalmazom meg – önmagában elektronikus-kütyüs hangzás is messzebb van tőlem, mint a rock/metal számos műfaja. Persze, hogy találkozom a modern metalban, vagy rockzenében ilyen effektekkel, vagy akár egész hangszersávok ilyesmi hangzásával. De egyáltalán nem tartom magamat hozzáértő hallgatónak. Mivel azonban tetszett, amit láttam a színpadon és érdekesnek is találtam, amit Nular elmesélt a hangszerrel és a megszólaltatás lehetőségeivel kapcsolatban jól belebonyolódtam a témába. A beszélgetést még a Wacken Battle 2023 színpadán a Leecher fellépése után kezdtük és végül hónapokkal később fejeztük be. Remélem, hogy most az olvasók számára is érdekes lesz.

Hogyan kerültél a színpadra a Leecher kisegítő dobosaként?

Nular: Anett, a Leecher énekese írt, hogy beugró dobost keresnek a Metal Battle versenyre, mivel sem a dobosuk, sem a pótdobosuk nem ér rá aznap. Teljesen váratlanul jött az egész, sem Anettet, sem a Leechert nem ismertem korábban, de érdekes kihívásnak tűnt, úgyhogy rövid gondolkodás után elvállaltam.

Ez egy kitérő volt, egy érdekes kaland, vagy szoktál a rock/metal környezetben is zenélni?

N: Nagyon jó élmény volt, de nem tervezem, hogy rendszeresen beugró (ujj)dobosként fogok színpadra állni. Rengeteg munkám volt abban, hogy ezt a 4-5 számot pontosan megtanuljam, és ezt az időt általában szívesebben fordítom a saját zenémre. Ha “rock/metal környezet” alatt egy hagyományos zenekart értesz, akkor a válasz egyértelmű nem, de zenei kollaborációra egy-egy szám vagy videó erejéig mindig nyitott vagyok.

Érzem én, hogy laikus kérdés lesz, de mégis felteszem. Egy amolyan, az egész test mozgásával kísért rock/metal zenei dobolást hogyan tudsz 10 ujjal átéléssel reprodukálni?

N: Egyáltalán nem érzem laikusnak a kérdést, viszont nekem sosem volt célom, hogy a hangzáson túl utánozzam egy “valódi” dobos játékát. Számomra az a legfontosabb, hogy élőben tudjam előadni a saját zenei ötleteimet. Ha ezt néhány ujjal meg tudom oldani, az részemről teljesen rendben van. Amúgy nem is használom mind a 10 ujjam, legfeljebb 5-öt. [nevetés]

Valójában milyen zenei közegben, milyen zenei pályán mozogsz?

N: A zene minden szempontból meghatározza az életemet: nappal szintetizátorokat, effekteket és egyéb audio/zenei szoftvert és hardvert programozok különböző nemzetközi cégeknél (pl. Blackstar, ROLI, Cradle), éjjel pedig ujjdobolok, a saját zenémen dolgozom vagy éppen a színpadon állok. Nagyon sokfajta zenét hallgatok, de az utóbbi években elsősorban a progresszív metal, azon belül is a djent, illetve a svéd Vildhjarta zenekar által képviselt “thall” hangzás volt rám és a zenémre a legnagyobb hatással. Régebben jó pár zenekarban megfordultam gitárosként (Flop, Playback, Sub Rosa) vagy basszusgitárosként (Eejit Midget), de utána évekig külföldön éltem, a magyar undergroundot csak pár éve kezdtem el újra felfedezni, jelenleg a Harmed és a Mad Robots a két kedvenc hazai zenekarom. Ezenkívül keményen dolgozom az ujjdobolás, mint kifejezési forma népszerűsítésén, különös tekintettel arra, hogyan lehet használni hip-hoptól és EDM-től eltérő zenei stílusokban.

Honnan ered a zenei érdeklődésed?

N: A szüleimtől a klasszikus rock (pl. Led Zeppelin, Dire Straits) szeretetével indultam útnak, később az ízlésem fokozatosan a grunge (Nirvana, Alice In Chains), a pszichedelikus/progresszív rock (Pink Floyd, King Crimson, Porcupine Tree), majd kb. húszéves koromra a metal (Machine Head, Lamb of God, Meshuggah) felé fordult. Érdekes módon az utóbbival sokáig szinte teljesen egyedül voltam, nem sokan hallgattak hasonló zenét a környezetemben. Magyar zenekarok közül talán a Másfél volt rám a legnagyobb hatással. Ami a zenélést illeti, hétévesen kezdtem zongorázni, ami nem nagyon érdekelt. Kb. 15 évesen kezdtem gitározni, ami mindent megváltoztatott és a mai napig nagyon nagy hatással van az életemre. A ‘90-es évek végétől egyre inkább magába szippantott a számítógépes zenélés és a szintetizátorok világa, amelyet a munkám révén ma már aktívan alakítok.

Zenehallgatóként a számomra az első elektronikus dob a ’80-as években a Def Leppard félkarúvá vált dobosának a hangszere volt. Később a Saga néhány hasonló hangszere… Az abban az időben nagyon népszerű brit new wave popzene elektronikus-digitális hangszereiért, ahogy a zenéjükért sem nagyon rajongtam. Úgy hiszem, te egy másik generációt képviselsz, az elektronikus zenei eszközök már hozzáférhetőek voltak, amikor találkozhattál velük. Téged mikor és mi fogott meg ebben az eszközben vagy ezekben az eszközökben?

N: Engem elsősorban nem is maguk az eszközök érdekeltek, hanem a nagybetűs ÉLŐzene: élőben létrehozott és előadott eredeti szerzemények. Minden hangszer, technika és eszköz érdekel, ami lehetővé teszi, hogy egy vagy néhány ember minél kevesebb “csalással” (pl. előre felvett háttérsávokkal) izgalmas, eredeti zenét tudjon élőben megszólaltatni.

N: Az ujjdobosok által használt különböző MIDI-vezérlők sok szempontból nagyon hasonlítanak a kézi ütőhangszerekhez: itt is egy szilárd felületet érintesz meg az ujjaiddal, amely az ütés pozíciójától és erősségétől függően különböző hangokat tud kiadni. A legfőbb különbség, hogy ezek bármilyen hangot kiadhatnak, minden szoftveresen konfigurálható. Az elmúlt 15 évben megjelent szoftveres akusztikus dobok elképesztően részletesek és valósághűek, gitárosként évekig ezekkel programoztam dobot a saját számaimhoz. Amikor kb. 8 éve felfedeztem az ujjdobolást és rájöttem, hogy ezt élőben is meg lehet csinálni, az a számomra mindent megváltoztatott. Mindig is dobolni szerettem volna, de egy nagy és hangos dobszett menedzselésének gondolatával nem tudtam megbarátkozni. A jelenlegi “dobszerkóm” egy hátizsákban elfér, fejhallgatóval bármikor gyakorolhatok és két kattintás lecserélni a lábcint egy másikra.

Játszod, vagy akár szélesebb merítésben hallgatod is az általad kedvelt zenei stílust-stílusokat? Úgy értem, mennyire konkrét az a stílus, amiben a színpadra lépsz?

N: Az általam jelenleg játszott zenei stílus egyértelműen djent, leginkább a Meshuggah-ra és talán az Animals As Leaders-re hasonlít. Rengeteg ilyen zenét hallgatok, nagyon sok kisebb, szinte ismeretlen előadót is. Ha Magyarországon van is jelentősebb djent közösség, azt még nem találtam meg, de elég aktív vagyok különböző nemzetközi Facebook csoportokban, Redditen és Discordon. Júliusban volt szerencsém a manchesteri Radar Festivalon megnézni néhány elképesztően jó zenekart (pl. Volumes, Allt), 2024 pedig itthon is elég erősen fog indulni djent fronton: februárban a TesseracT, márciusban meg a Meshuggah fog játszani a Barba Negrában, már nagyon várom mindkettőt.

Tulajdonképpen milyen hangszeren is játszol – gondolok itt az ujjdobra? Kérlek, mutasd be ezt az érdekes instrumentumot.

N: Már jó pár éve a Novation Launchpad Pro eredeti, ma már nem gyártott változatát használom. Ez egy négyzet alakú MIDI-vezérlő, amin van 8×8 kisebb szilikon négyzet vagy “pad”, ezek mindegyike érzékeli, hogy milyen erősen ütöm meg. Maga a Launchpad nem ad ki hangot, minden a laptopomon történik, amihez egy USB kábellel csatlakozik. A 64 padből csak 18-at használok dobolásra, a többihez egyéb funkciókat rendeltem, pl. különböző effektek ki-/bekapcsolására.

N: Eredetileg csak dobolásra használtam ezt az egészet, ez az, amit a Leecher-koncerten is láthattál. Viszont pár éve rájöttem, hogy hogyan tudok egyszerre több virtuális hangszeren (dob, gitár, basszusgitár, szintik) játszani és improvizálni anélkül, hogy előre felvett sávokhoz vagy akár csak egy metronómhoz is igazodnom kéne. Ehhez egy saját szoftvert is kellett fejlesztenem, ami eltartott pár évig, de megérte: amit a koncertjeimen szólóban előadok, az világszinten is egyedülálló, gyakorlatilag nincs még egy hasonló produkció. Ezen egyébként mihamarabb változtatni szeretnék, mert elépesztő élmény egy emberként egy teljes virtuális zenekarral improvizálni, úgyhogy nagyon örülnék, ha minél többen felfedeznék ezt az újfajta kifejezési formát. Az említett szoftver neve Nularseq, amit ingyenesen elérhetővé tettem, hogy bárki kipróbálhassa.

Láttam, hogy a legkülönbözőbb underground zenei színpadokon helyet kapsz, a S8 Undeground klubtól a Fekete Zajig. Mennyire befogadó egy-egy ilyen vegyes érdeklődésű közönség a te zenédre?

N: Először egyáltalán nem tudtam, mire számítsak, hogyan fogják az emberek fogadni ezt az egyszemélyes őrületet, amit művelek. Szerencsére már a második koncertemen az Analog Music Hall színpadán találtam magam a Kill Monday Management tehetségkutatóján, ahol egyrészt azonnal kiderült, hogy ez a dolog egy rendes színpadon is megállja a helyét. Másrészt nagyon pozitív visszajelzést kaptam a zsűritől, többek között olyan, általam nagyra tartott zenészektől, mint Makai László (Lazarvs) vagy Tanka Balázs (Turbo).

N: A közönség reakciója azóta is szinte minden alkalommal felülmúlta a várakozásaimat: általában nem egészen értik, mi történik a színpadon, de szinte mindenkit megfog valamilyen módon. A Fekete Zaj különösen emlékezetes volt: az éjjel 01:20 körüli kezdés ellenére rengetegen eljöttek és óriási hangulatot csináltak, a koncert után pedig nagyon sokan odajöttek gratulálni, köztük az előttem a nagyszínpadon játszó Celeste egyik tagja!

Amikor a különböző stílusú zenekarokat és zenéket felvonultató fellépésen veszel részt szerinted hatással van a te megszólalásodra az, amit hallasz?

N: Közvetlenül semmilyen hatással nincs arra, hogy mit és hogyan játszom, viszont mindenképpen inspirál, amikor olyan profi és egyedi zenekarokkal lépek fel, mint pl. az Acid Empire vagy az Auraleak.

Ha már említettem, meg is kérdem: milyen érzés volt az underground körökben és a különleges zenei produkciók színterén elég neves Fekete Zaj fesztiválon fellépned?

N: Idén harmadszor jelentkeztem fellépőnek a Zajra, és már meg is kaptam a harmadik “most sajnos nem, de talán majd jövőre” e-mailt, amikor bevállaltam egy last-minute Fekete Zaj Warmup fellépést Pécsett: az egyik zenekar lemondta, úgyhogy nagyon gyorsan kerestek valakit, aki elfér a nem túl nagy Delta-színpadon, én pedig azonnal lecsaptam a lehetőségre. A koncert remekül sikerült, Zero (Varga Balázs, Fekete Zaj-szervező) ekkor látott először színpadon, és a jelek szerint annyira tetszett neki, hogy ott helyben szólt, mindenképpen megyek Zajra. Alig hittem el, azóta is nagyon hálás vagyok a támogatásáért. Maga a fesztivál egészen elképesztő volt, ott voltam végig és imádtam az egészet. Zeneileg nagyon erős és változatos volt a felhozatal, a The Ocean audiovizuális előadása lehengerlő volt, a Harmed az év metal koncertjét nyomta le, Sturle Dagsland semmihez sem fogható performanszát a fák között pedig lehetetlen szavakba önteni. Nagyon sok régi ismerőssel találkoztam, új barátokat szereztem, végig úgy éreztem, ez az én helyem, itt vagyok otthon Ahogy már említettem, az én koncertem is nagyon jól sikerült. Bár elvakítottak a fények, így a közönségből nem sokat láttam, de a hangjukat nem lehetett nem hallani, nagyon nagy élmény volt!

Hogyan értékeled a szerelésedet pl. az S8 tehetségkutató versenyében? Mit gondolsz sikerült-e újabb közönségréteget megszólítanod?

N: Még csak egy fordulón vagyok túl [a rendezdvénysorozat azóta lezajlott – szer.], az ottani fellépésem szerintem kifejezetten erős volt, nagyon jól szólt minden, jól éreztem magam a színpadon. Úgy gondolom, azért érdemes és fontos az ehhez hasonló tehetségkutatókon indulni, mert viszonylag kevés tapasztalattal rendelkező zenekarok bekerülhetnek az underground vérkeringésébe és nagyon hasznos szakmai visszajelzést kaphatnak a zsűritől. Ami a közönségrétegek megszólítását illeti, én boldog vagyok, ha akár csak egy ember odajön hozzám a koncert után és csillogó szemmel azt mondja, ilyet még nem látott. Szerencsére erre szinte minden alkalommal van példa. [nevetés]

Hol lehet veled találkozni legközelebb (színpadon) és az éterben (platformokon, zenemegosztó-felületeken)?

N: 2024. január 20-án lesz egy jó kis cyberpunk buli az S8-ban a Spiritual Neurosis szervezésében, ott megtaláltok. Tervben van egy hazai és egy külföldi turné is 2024-ben, de ezekről többet egyelőre nem mondhatok.

N: Az éterben szinte minden felületen fent vagyok és minden héten kirakok legalább egy új videót [keressétek a Nular, ill. NularMusic megnevezéseket bármely platformon és közösségi ferlületen- szer.]

Köszönjük a beszélgetést, további sok sikert kívánok!

Üdv.: KOVÁCS Zsolt

March of Beasts March of Beasts
március 01.
Bass Warrior Tour Bass Warrior Tour
március 04.
Hate, Delure, Morvigor Hate, Delure, Morvigor
március 04.