Overdrivers – Komoly meló, itt az új lemez!

A francia Overdrivers megalakulása óta felvállaltan egyfajta ausztrál rockzenét játszik. Mindannyian érezzük, mit jelenthet ez: igen, az AC/DC nyomdokain haladnak! Debütáló albumuk, a Rockin’ Hell még 2016-ban jelent meg. Ezt követte a 2018-as She’s on Her Period. A banda körül pár évig csend volt. Noha számos zenei video bizonyítja a létezésüket, én, megvallom, csak a legutóbbi klip és az ahhoz kapcsoló hír okán találkoztam a csapattal. Itt az ideje hát a bemutatkozásnak. A teljes zenekar a Fémforgács rendelkezésére állt az interjú elkészítéséhez.

Bemutatnátok a bandát az olvasóknak-hallgatóknak?

Az Overdrivers-t 2015-ben alapította Anthony (szólógitár) és Adrien (ritmus gitár és hang). Azóta Sébastien (basszus) és Florian (dobok) csatlakoztak ehhez a kalandhoz. Már a kezdetek óta egy a célunk: nyers, egyszerű és hatásos hard rockot akarunk játszani.

[Részletesen: Adrien Desquirez – ének ritmusgitár, Antony Clay – szólógitár, vokál, Sebastien Lorquet – basszus, vokál és Florian Morgano – dobok, vokál]

A mai napig több, mint 300 koncertet adtunk és két albumot jelentettünk meg: a 2016-os Rockin Hell-t és a 2018-as She’s On Her Period címűt. Legutóbbi EP-nk nemrég jelent, 2021. július 09-én, Rock Out! cím alatt.

Nemrég hallhattuk a hírt, hogy új kiadóhoz A Rock of Angels-hez szerződtetek. Mielőtt letettétek ezt a mérföldkövet néhány éves hallgatás övezte a bandát, legalábbis nem adtatok ki újabb dalt. Mi volt ennek az oka?

Nem akartunk albumot megjelentetni a járványhelyzet miatt. Még koncertjeink sem voltak, teljes lezárásban éltünk… Egy ilyen állapot nem kedvez a promóciónak sem. Amikor a ROAR Records-hoz szerződtünk már dolgoztunk egy EP-n. Szerettünk volna valami új zenét adni a rajongóinknak, anélkül, hogy egy teljes albumot szánnánk rá. Hát ezért maradtunk jó ideig csendben, mielőtt a Rock Out-ot megjelentettük.

Milyen elvárásokkal néztek az új kiadóval kapcsolatos együttműködés elé?

A legfőbb várakozásunk az, hogy külföldön is nevet szerezzünk és tovább növelhessük a rajongóink számát újabb országokban is. Például Németországban, ahol a kiadónk elég nagy hatással bír.

A kiadó promóciós anyaga és a ti bandcamp-eteken olvasható bemutatkozásotok is írja, hogy egyfajta ausztrál rockzenét játszotok. És tényleg! Amellett, hogy a zenétek kirobbanó és hangzása persze magán viseli az AC/DC által megteremtett hard rock jegyeit, emlékeztet pl. a svájci Krokusra, az angol/amerikai The Cult-ra (az Electric-korszakra), az amerikai Dirty Looksra, és az újracsak ausztrál Airbourne-ra. Ti pedig Franciaországból jöttök. Ezen bandák egyike sem egy másik klónja. Mit gondoltok, mi a ti különlegességetek ebben a stílusban?

A mi egyik különlegességünk az, hogy megalkottuk a kémiát a vintage és a modern hangzás között. A mi zenénk olyan, mint a hagyományos rockzene és a modern, XXI. századi rock. Sok-sokféle hatás ért minket. És nem is csak rockzenét hallgatunk. Szeretjük a metal, a country, sőt a klasszikus zenét is. A mi jellegzetességünk az, hogy ezeket a hatásokat tudjuk egy-egy új dalba önteni.

Mekkora közönségnek játszotok otthon? És, miután angolul énekeltek, mit gondoltok, mekkora a táborotok külföldön? Hogyan méritek az érdeklődést?

Franciaországban nagyon nagy támogatással rendelkezünk. Elég szerencsések vagyunk, hogy a rajongók egy széles bázisával rendelkezünk hazánkban, és nem csak a mi régiónkban. Külföldön, különösen amióta a ROAR-hoz szerződtünk napról-napra növekszik a rajongótárborunk. Ez így nagyon ígéretes, alig várjuk, hogy lássuk, mi jöhet még! Tudjuk mérni az rajongók érdeklődését, köszönhetően a bulijainkon tapasztalható sűrű atmoszférának és az eladásainkon is. Látjuk, persze, a közösségi médián keresztül érkezett üzenetekben számban, illetve, hogy mennyien követnek minket a különféle felületeken.

A hallgatók néha azt ismételgetik, hogy ilyen néhány-akkordos zenét csinálni könnyű. Mások, akik, mint előadók mondják (persze, nem az AC/DC, mert őket aztán miért érdekeljék az ilyen hülyeségek) csak annyit mondanak, rendben, csináld utánunk, ha tudod. A zenétek mindenképpen tömör és erőteljes. És a dalok 5-6 percén át igen változatosak. Erről mi a véleményetek?

Nem mondanánk, hogy ez valami könnyű muzsika. Persze, a zene maga egyszerű. De az, hogy ilyen egyszerű legyen, no az nem könnyű feladat. Az emberek gyakran hibáznak, amikor, amikor összekeverik ezeket a kifejezéseket.

Ez a stílus vonzott titeket? Ez vezetett titeket a színpadra, vagy a stúdióba? Vagy ez a zene négyetek együttműködésének magától értetődő eredménye? Mik és kik a ti fő hatásaitok, illetve kedvenceitek?

A mi célunk nem az volt, hogy ausztrál rockot játsszunk. Egyszerűen ez a stílus alakult ki, amúgy magától. Természetesen mi is az AC/DC és az Airbourne rajongói vagyunk. De nem azt akartuk, hogy pontosan az ő stílusukban zenéljünk. Egyébként nagyon nehéz felsorolni, hogy mik, vagy kik a hatásaink… Bárki inspirálhat minket, s ahogy néhány kérdéssel korábban is válaszoltuk, sok féle stílusú zenét hallgatunk.

A Factory című videoklip harangozta be az új lemezeteket. Nagyon tetszik nekem. Ez a nyers hard rock/boogie (oké, nevezzük aussie rock’n’rollnak) egy olyan dalban ölt formát, ami egy kicsit társadalomkritikus, az élet szociális oldalát is érinti, s ugyanakkor már-már anarchista valami ironikus módon. A ti ötletbörzétek eredménye ez a forgatókönyv?

Előszöris azoknak, akik esetleg nem ismerik még a dalt: egy olyan fickóról mesél, aki belefáradt a gyári munkájába és csak rocksztár akar lenni. Nos, a Factory videoklipen Jul Metterrel egy francia cég igazgatójával dolgoztunk együtt. Először egy valódi gyárban akartunk forgatni, de Julelőállt a templom ötletével. Megértette a dalszöveg üzenetét, mit jelent, ha valaki „megfáradt a feladataiban”. Hát miért ne lehetne ő egy lelkész? Nekünk nagyon megtetszett ez az ötlet! A többi pedig már történelem…!

Nagyon örülök annak, hogy ez a stílus többről is szólhat, mint az élet napos oldala. Talán ezért is kedvelem a videótokat és a zenét is. Mennyire álltok közel az ilyen egzisztenciális kérdésekhez? Hogyan látjátok ezt magatok körül ott, ahol éltek?

Miután mind a négyen a munkásosztályhoz tartozunk, nagyon is aggaszt minket, amit, látunk. És azt is tudjuk, milyen felkelni, hogy menjünk a gyárba…

Egyébként, ti ilyen vidám fickók vagytok, mint amilyennek a fényképek mutatnak titeket, amikor pózoltok a fotózáson, bolond módon nevetve, viccelődve?

Gondolom a Rock Out! borítójára utalsz! ha.ha… Köszönetet kell mondanunk a nagyon tehetséges Kalimba Mendesnek, a fényképésznek, aki valójában a képek mögött áll. Sikerült neki elkapni mindannyiunk személyiségét, mert mi, valóban olyanok vagyunk a mindennapi életben is.

Az előbb kérdeztelek titeket a nyers hard rock zenétekről. Másfelől kihallok belőle teljesen más, nagyszerű zenei megoldásokat is. Ki felel a zenéért és ki a szövegért a bandában?

Anthony feladata a szövegírás. A zene megírását Anthony és Adrien vállalja magára, ők ezen együtt dolgoznak. Először kitalálnak egy riffet, hiszen a mi stílusunk ezen alapul. Abból a riffből alkotják meg a dalt.

Az új korongról és az új koronggal készült képek is láthatók a FB-oldalatokon. Több hírt is közzétettetek, hogy merre is játszotok. Mennyire tudtátok felpörgetni a banda működését, milyen intenzíven léptetek fel a Overdrivers-zel?

Olyan gyakran próbálunk koncertezni, amennyire az csak lehetséges. Nincsenek korlátaink, bárhol játszunk, hogy az Overdrivers-t híressé tegyük és új rajongókat szerezzünk! Mindig is így álltunk hozzá, és így is fogjuk folytatni!

Kikkel játszottatok (már csak azért, hadd ismerjünk meg olyan neveket, akiket szívesen ajánlotok)?

Olyan sok bandával osztottuk meg a színpadot… hogy tartanék attól, kifelejtek valakit. Inkább egyet sem mondok. Mindemelett arra bátorítok mindenkit, hogy nézzen utána a francia rock és metal színtérnek, mert ez nálunk nagyon sok bandát rejt. Ráadásul nagyon sok jót zenekarunk van! [Valóban, ez a Fémfogács.hu-n is könnyen ellenőrizhető. – szer.]

[No, fussunk neki még egyszer, gondoltam – szer.] Október-novemberre is vannak koncertdátumaitok. Van tehát hosszabb lefutása a nyári koncert körötöknek otthon, Franciaországban, vagy akár Európában (persze bízva abban, hogy erre alkalmas lesz a helyzet a határok átjárásban)?

Mindenképpen! Sok projektünk van, különösen 2022-re! Biztatlak is, hogy legyetek ráhangolódva a közösségi média felületeinkre, a weboldalunkra, ahol bejelentjük az új koncertdátumokat is. És az is biztos, hogy jövőre többször is átlépjük az országhatárokat! Emlékeztetőül:

Facebook : https://www.facebook.com/overdriversofficial

Instagram : instagram.com/overdriversofficial

Overdrivers weboldal: https://www.overdriversrock.com/

Köszönjük az interjút! További sok sikert kívánunk. Bízom benne, hogy mielőbb a környezetünkben is találkozhatunk veletek!

Mi is köszönjük az interjút és a legjobbakat kívánjuk nektek. Nagyon örülnénk, ha hozzátok is eljutnánk egy turnénk során!

Ian Paice
december 12.
Desszert Záróbál
december 17.
ExtremeNoiseFest 2021
december 18.