RockOut – Interjú

Rövid időn belül kétszer is volt szerencsém látni a budapesti RockOut-ot élőben. A koncertbeszámolókban is írtam, mennyire tetszett. Sok féle zenét hallgatok. És bár hazai csapatokból is rengeteg van manapság, ezt a fajta lendületes, erőteljese heavy/power zenét ilyen összefogott, egységes előadással kevesen művelik ma itthon. Már beszélgettünk róla Tepliczky Gáborral az egyik koncert után, hogy a fő dalszerző mennyire a klasszikus heavy metal felvirágzása idején szerette meg ezt a dallamvilágot. Amikor a beszélgetés interjúba torkollott, egymásnak adtuk a mondatokat, a távoli városokban élő zenerajóngókként is azonosan megélt élményekről. Gábor válaszai mellett megismerjük az énekes-szövegíró Ricsosz gondolatait is. Tőle – és nem mondom el előre a csattanót – a dalszövegeihez mérten mély gondolatokat kapunk a témákról, az azokat formába öntő szövegekről és még többről is. Mindeközben bekapcsolódótt a számomra mindig egy csibészesen vicces figura benyomását keltő, de pillanatok alatt komolyra váltó basszer, Robi is. Még mindig a RockOut zenéjének gyökerievel foglalkozom, amikor Gáborral, mosolyogva-nevetve folytatjuk: ő kazettákat gyűjtött. Igen, eredeti heavy metal-műsoros kazettákat… olyanokat, amiknek eredetét ma finoman szólva is kétesként jellemeznénk.

RockOut – a jelen legi felállás [forrás: RockOut-FaceBook]

Együtt szórakoztunk a sok-sok hasonló élményen, a nagykörúti lemezbolt másolós szolgáltatásával, ahová tőlünk is egynapos zarándokúttal jártak/jártunk fel, s elmondom, amikor néhány hónapja egy koncerten, évtizedek múltán – a hanghordozók gyűjtői reneszánszában – rácsodálkoztam valódi műsoros kazettákra, mint még soha… Némi nevetés után végre rátérünk a zenekar bemutatására. Gábor így kezdi:

Tepliczky Gábor: A RockOut zenekar 2009-ben alakult. Akkori tagjai Kószó Imre – gitár, Pápai Barnabás – dob, Kalló Márton – basszusgitár, Honfi Anna – ének, és jómagam [Tepliczky Gábor – gitár]. Sajnos Börni (dobos) váratlan, tragikus halála miatt ő már nem tudott részt venni a közös munkában, helyette Paragi László érkezett, Kószó Imre helyét pedig Ale Péter vette át a gitároknál. Ezzel a felállással egy EP-t adtunk ki 2013-ban.

A 2021-ben megjelent saját kiadású Égi törvény CD a zenekarnál vált elérhetővé. Ezt az albumot a koncertező ötös készítette. A mára összeszokott felállás tagjai: Tepliczky Gábor – gitár, zenekar vezető-zeneszerző, Vértes Zsolt – gitáros, Szepesi Richárd – szövegíró- ének, billentyű, Kis Róbert – basszus és Vákár Viktor – dobok. Mióta játszotok így?

Ez a felállás a gitáros poszt kivételével kb. 2-3 éves. A korábbi gitárosunk külföldi munkája miatt nem tudta tovább hatékonyan segíteni a zenekart, így meg kellett válnunk tőle, helyére érkezett Vértes Zsolt tavaly ősszel. Vele még korábban a Tempeston zenekarban játszottunk együtt.

Gábor, emlékszel arra, mik voltak az első meghatározói lemezeid a stílusban?

Hú, hát ez nem most volt! Az első élményem a Powerslave volt a Maiden-től. Azt hiszem, 12 évesen egy vállalati üdülőben hallottam először ezt a zenét. Előtte nem is tudtam, hogy létezik ilyen. Aztán: [bamm]. Utána szép sorban jött a többi hasonló…

Én is emlékszem, a pillanatra, amikor a szomszéd házban lakó srác vitte a kezében, mert az apukája külföldről szerezte, s én csak néhány hónapra rá tudtam megvenni jugó kiadásban. Említetted, hogy annak idején egy narancssárga Walkman tulajdonosa voltál [fiatalabb olvasóinknak ez most egy házi feladat]. Akkor bizony jó korán hordhattad magaddal az utcán a kedvenc lemezeidet! Melyek voltak ezek?

Az első saját albumomat 1987-ben vettem kazettán. ez volt a Somewhere in Time [Maiden] és a Scorpions World Wide Live albuma. Aztán, innentől nem volt megállás. Jött a Metallica, Anthrax, Maiden, Running Wild, W.A.S.P. és a nagy kedvenc, a Motörhead. Ez utóbbival kialakult egy sokkal mélyebb kötődés.

Még kalandozunk egy kicsit a 160 és 250 Ft-os kazetták/felvételek emlékei között és nagyon jól mulatunk. Majd tovább érdeklődöm – Hogyan jött az az érzés, hogy zenekart szeretnél csinálni?

Én elég későn kezdtem el zenélni. A katonaság után kezdtem csak gitározni tanulni. 30 éves koromban léptem fel először. Ez úgy van, hogy az emberből kikívánkoznak dolgok. Van, aki fest, verseket ír, én a zenében találtam meg az alkotás élményét. Nem mellesleg, nagyon szeretem is csinálni.

Mondtad azt is, hogy annak idején a kedvencek feldolgozásaival kezdtétek. Mikor döntöttétek el, hogy saját dalokra váltotok?

Gyakorlatilag mindig játszottunk saját dalokat. Mikor Ricsosz lett az énekes, úgy döntöttünk, csak saját dalokat fogunk játszani.

A Maiden, a W.A.S.P., vagy éppen a Skid Row, a vaskos Mötőrhead közös hatása az itthoni környezetben, magyarul megszólaltatva a számomra egyedi ízt ad a zenéteknek. Nem is tipikus NWOBHM és nem is a szellősebb, dallamosabb amerikai vonal. Együtt a kettő, a hazai színtéren leinkább a Sámánra emlékeztett engem, de mégis valami modernebb. Hogyan alakul ki egy dal hangszerelése, hangzása?

A dalokat alapvetően én írom. Általában zeneileg komplett kész nótákat. Egy program segítségével megcsinálom a gitár témákat egy egyszerűbb dob alappal, mindenkinek elküldöm a kottákat és az mp3 felvételt, aztán próbán megy az alakítgatás. A basszust Robi írja, a szöveg és az énekdallam Ricsosz feladata. Viktor pedig hozzáteszi a dob témákat. Úgy tűnik nálunk jól működik így a dolog. Én szeretem a keményebb gitár témákat, és a nagyívű refréneket. Ricsosz éneke és szövege pedig teljessé teszik az egészet.

Végül hogyan állnak össze a dalok? Demófelvételeket is küldtök egymásnak, vagy próbákon az “alakítgatáskor” mutatjátok meg és gyakoroljátok össze a szólamokat?  – a válaszadásba bekapcsolódik Kis Róbert a basszer:

R: Általában Gábor otthon szerkeszti meg a nótákat, és elküldi nekünk. Első hallásra mindig valami nyekergés, ciripelés, zsinnyegés, tukatuka hallatszik, de véres verítékkel és hosszú órák, nem-alvós éjszakák telnek el, amire élvezhető zenét csinálunk belőle [nevet fel]. Gábor nem is sejti ezeket, de persze a végén mindig övé a dicsőség! [ismét nevetés]

Nos, hogy a dicsfény másra is hulljon így folytatom: Van egy dalotok, amiben Robi nagyon elevenen játszik azzal a bizonyos tapping technikával. Látszott a koncerteken is, hogy mennyire tetszik neki maga a játék. Ezek szerint a kész dalokhoz még mindenki hozzáteszi a maga ötleteit?

G: Van egy dalunk, amit a CD-ről nem játszottuk túl sokat, a Hűtlen barát – ez a dal 70%-ban a régi gitárosunk zenéje. Ettől eltekintve a zenét magam hozom. A dalok írásánál azért alakul az előzetes, majdnem készt koncepció. Amikor mindenki begyakorolta a dalt, akkor a próbán összejátsszuk. Minden hangszeres úgy játszik, ahogy az neki megfelel, kicsit módosít is rajta. Akár Robi, akár Zsolt is, ha kérdezte, hogy így játssza-e, akkor azt úgy fogja játszani. Ha valakinek van egy ötlete, amitól jobban szól majd, azt hozzáteszi. Az a fontos, hogy meg legyen a fílingje. Nálam egyébként nem menne, hogy kidolgozzunk 20 dalt, aztán majd csak 10-zel foglalkozunk. Már a dalok írásánál eldöntöm, ha valami nem elég jó a RockOut-hoz, akkor a felvételt kitörlöm a fenébe. Ráakadok arra is, hogy a dobprogrammal milyen mankót készítsek. Általában eltalálom, hogy mi lesz Viktor [Vákár Viktor] elképzelése, aki aztán maga alakítja ki a játékát.

Noha a szólók többségét Gábor gitárjától haljuk, azért, mindkét koncerten, amin jártam nagyon erősen megszólaltak a váltott szólók és az együtt galoppozás is. Hogyan dolgozzátok azt ki, mikor ki játszik egy fő dallamot? Van talán, ami Gábornak, és van, ami Zsoltnak áll jobban a kezére?

G.: Hogy ki mit játszik, az csak azon múlik, kinek a sávjába írom a témát [nevetés]. Mivel én játszom a szólókat, a többi témával szívjon a másik [ismét nevetés]. Igazából az a lényeg, hogy élőben is jól tudjuk előadni. Ezért nem mindegy, kinek mi a témája. Azért mindenhez oda kell érni, és pl. szóló előtt vagy után ez nem mindig egyszerű.

Hogy ennyit ecseteltük a zenét, térjünk rá a dalszövegekre. Hogyan került Ricsi a csapatba?

G: Már vagy egy éve kerestünk új énekest, amikor eszembe jutott Ricsosz. Előtte egy női énekesünk volt, tudod, igazi nő…. [nevetés] Jó hanggal és megjelenéssel. Jó ideig játszottunk, majd egyszer-kétszer nem jött a próbákra, végül aztán egyáltalán nem jelent meg. Nem is tudtam utána elérni. Innen tudtam meg, hogy új énekesre van szükségünk. Régebben Ricsosszal együtt játszottunk egy zenekarban, ahol billentyűs volt és vokálozott. De játszott vele közösen a dobosunk is.

Szerintem nagyon jól szól ez a banda a színpadon!

Mára kialakult ez a felállás, amit elég erősnek gondolok. Játszott velünk Kozári Peti [gitáron], akiről írtál is… [Igen, forgassuk csak a kést: sajnos a mostani gitáros Zsolt helyett korábban az ő nevét elírtam, azaz nem említettem korábbi koncertbeszámolómban, a rosszul beszerzett információm alapján, amiért a következő koncert előtt kaptam egy kis csillagszóró-zundert Robitól és a Viktortól is.] Aztán eljött az idő, hogy nem tudta munka mellett csinálni, ráadásul messze külföldre is járt miatta. Akkor azon az őszön megbeszéltük, hogy ne haragudj, így nem működik… Szerintem is jól szól most a banda! De hogy hogyan szól valójában, azt nehéz objektíven megmondani. Mi jól megtanuljuk a dalokat, aztán összepróbáljuk és így adjuk elő. Ha nem egészen pontos a koncerten, nem baj. Mi észrevesszük, én észreveszem, de ha a közönségnek tetszik akkor az a jó. Nem zavar, ha nem tökéletes. Azzal, amilyen jó hangulatban játszunk mindenki többet kap.

És hogyan alakult ki az, hogy egyből Ricsi hozza is a dalszövegeit? A témákat közösen vetitek fel, vagy ez mind a saját kútfőjéből fakad?

G: Minden szöveg az ő ötlete. Baromi jókat ír! Én ebbe nem is akarok nagyon beleszólni. Max. egy-egy szót szoktunk kifogásolni [nevetés]. Gondolj bele, hogy ő ezt nem is tudja leírni! Volt egyszer egy dalom, amit elkezdtem játszani, mire ő megszólalt, hogy erre neki éppen van egy szövege – mondta, hogy kezdjem csak újra játszani, elkezdte, ráénekelte, dallammal, refrénnel, vokállal és minden passzolt! Szenzációs volt! Egyébként, mindig a zenét írom először, aztán jön a szöveg. Bár előfordult már, hogy a szöveg is megvolt Ricsosznak egy ideje, csak igazított rajta.

Honnan táplálkoznak a szövegek? Nagyon tetszik nekem, hogy a nóták egy részének a mondavalója társadalmi töltetű. Egy másik csoportja meglehetősen spirituális, mégsem sablonos és nem internet-igazságokat tartalmaz, hanem valóban megérintő gondolatokat.

Richárd: Ez egy nagyon érdekes dolog, mert annak idején Petőfi azt mondta [A XIX. század költői]:

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”

Richárd: De ez bizonyos szempontból egy nettó baromság. Mert az ember nem tudja leírni a másik fájdalmát és örömét, csak ha már bele tudott érzeni. Hogy beleérezzünk, ahhoz legalább akkora fájdalmat, vagy örömöt meg kell, hogy éljünk, Nem tudunk tehát 100%-ig kívülállók lenni. Az én szövegeim, általában, megélt élmények alapján születnek. Vagy úgy, hogy foglalkoztat egy-egy téma és arról leírom, hogy én mit gondolok.

Rögtön egymásra hangolódtatok Gáborral?

R: Vele elég hosszúra nyúlik már az ismeretségünk. 2005-ben, még a Szkítiában játszottam, ahol nem volt lehetőségem billentyűzni. És nekem kellet egy másik zenekar, ahol ezt az ambíciómat ki tudtam élni. Akkor csatlakoztam a Joy Music Band-hez, ahol Gábor szólógitározott. Elég régi hát az ismeretségünk ahhoz, hogy amikor bekerültem a RockOut-ba, akkor pillanatok alatt össze tudtunk játszódni.

Gondolom, ahhoz, hogy a dalt egy zenekar ilyen áthatón elő tudjon adni, azzal azonosulni kell valamilyen mértékben. Előfordult már, hogy a csapat kérésére formáltad át a szöveget?

Először Gábor válaszol: Nyilván valamennyire azonosulni kell a szöveggel. Én a bárkit bántó, vagy sértő, illetve valamelyik politikai oldal mellett állást foglaló szöveggel nem tudnék azonosulni.

R: Nem igazán kellett átformánom… Az a jó ebben a zenekarban, hogy ezek tényleg tökös srácok. Nem riadnak meg semmiféle tabu témától, amit odaviszek. Legyen az akár a családon belüli erőszak, pedofília kérdése, politika, háboró, satöbbi. Talán az Ősök dallama nótában egy picit át kellett írnom egy-két szót, mert az nekik egy kicsit sok lett volna a spiriből. De, szerintem ez teljesen jól van így.

Ricsi, a tény, hogy nem-látó vagy, téged nekünk láthatóan nem korlátoz a színpadi-előadói tevékenységben. Mi a véleményed, a dalok szövegében, a rétegek mélységében hozzátesz a gondolataid kifejezéséhez? Egyáltalán, ez udvarias kérdés?

Ricsi: Az az igazság, nem, tudom [mennyiben tesz hozzá]… Mivel nem álltam soha a barikádnak azon az oldalán, ahol ti – koraszülöttként inkubátorban felejtettem a látásom nagy részét. Amikor nagyon kicsi voltam láttam színeket. Meg… emlékszem fényekre. 13 éves koromig láttam fényeket a bal szememre. […] Nem tudom, hogy mennyire van hatással a vakságom arra, hogy ilyen szövegeket írok. Lehet, hogy van, lehet, hogy nincs, nem tudok rá objektív választ. A kérdés, egyébként, abszolút nem sértő.

Nem vagy híján az humornak, az egyik bulin mosolyogva kiáltottál, hogy a kezeket szeretnéd látni. El is gondolkodtam, hogy ez mennyire több és mélyértelmű megszólalás volt. Hogyan érzékeled azt, hogy fogadókész a közönség, hogy betalál, amit előadtok?

R: Na, az előző kérdéshez még csak annyit: én abszolút nem vagyok ebben a dologban semmilyen szinten sértődékeny. Tudom, hogy – s nem találok rá más szót – abszolút nem normális dolog, hogy az ember nem lát. Ez, nyilván, vet fel az emberben kérdéseket. Az égadta világon semmi baj nincs ezzel. Az elhírhedett „nem látom a kezeket dumát” is csak ezért szoktam tolni, hogy az emberek egy kicsit belelazuljanak bele. A mi generációnkban még nem volt az érzékenyülős fisi-fosi, hogy mindenki agyba-főbe érzékenyít, csak éppen semmi értelme nincs. Odaraktak minket gyerekeket pl. a látók közé. Ők totál kész tények elé lettek állítva, és nem is tudtak hogyan viszonyulni hozzánk. Nem is lett nekik megtanítva…

Ricsosz így folytatja: Engem ebben a kontextusban sokkal jobban szokott zavarni, ha valaki megígér valamit, mert pl. hall engem valahol játszani, megtetszik neki a hangom, megtetszenek neki a zenéim, a szövegeim… majd mondja, hogy „hű tesó ilyen jó vagy, olyan jó vagy, majd elviszlek ebbe-abba-amabba a projektembe majd együtt fogunk zenélni”… Itt nagyobb, ismertebb személyekről van szó… Utána derül ki, hogy hát igen, mégis maradt az eredeti billentyűs, mert helyette nem kell pakolni, őt nem kell hozni-vinni. Tehát nem annyira probléma forrás, mint én. Az más kérdés, hogy én mindent a fejemben tartok, most is 6-8 zenekar repertoárja van a fejemben.

Furcsállom, hogy számos zenekart nyomon követve, CD-ket gyűjtve igazából csak az idén figyeltem fel rátok. Hol játszotok jellemzően, az ország melyik részén, és mely klubokban?

Robi: Budapesti klub koncertek szoktak lenni jellemzően, mennénk mi több helyre is, de klub szinten is nehéz megfelelő kontakt vagy ismeretség nélkül koncerteket szervezni. A Covid miatt sok klub bezárt, nagyon kevés olyan klub maradt, akik lehetőséget adnának kisebb zenekaroknak.

Ricsi: Az az igazság, hogy nagyon nehéz bekerülni abba a körforgásba, ahol már tényleg normális létszámú közönség előtt tud már játszani az ember. Nem sok koncertünk volt így… amikor bekerültem 2018-ban a RockOut-ba, akkor az egészet újra kellett építeni. Előtte Honfi Anna énekelt, őt mellesleg tök sokszor váltottam [nevetés], pl. a Szkítiában is. Elkészítettük a lemezt és addigra bejött a koronavírus. Ez, mondjuk, nem segítette a zenekar koncertezési szándékait. És hát, sajnos még nem nagyon ismernek minket. Ahova hívnak, oda megyünk erről Gábor tudna mesélni.

G: Jellemzően Pesten és környékén játszunk, bár mindenhova szívesen elmegyünk, ahonnan megkeresés érkezik. Nekem sok zenei kapcsolatom nincsen, inkább Robi intézi a fellépéseket. Jobban kapcsolódik a színtérhez. A helyekre visszatérve: többször is játszottunk anno a Vadvirágban, ahol most S8 Ungerground néven működik…

De érdekes, éppen most kezdtem felfigyelni erre a helyre, milyen nevek lépnek fel ott…

G.: …Igen én például szoktam oda tribute-zenkarokra is járni. Legutóbb egy olyan Slayer-tribute-on voltam, amiben történetesen egy barátom gitározott. Azon a napon volt több egyéb banda is, és végül egy Motörhead-tribute zárt. Nagyon megszólaltak!

Na igen, ez az a rajongás, ami szerintem a stílusotok béli eltéréssel együtt is benne van pl. a [itt zúgom a riffeket – és ami kisebb csoda, Gábor fel is ismeri] a dalotokban:

G: Igen én szeretem ezt a lüktetést. Igazából sosem találsz a dalainkban egyhangú, sima galoppozást, vagy menetelést, attól érdekesebbeket szeretek írni. De igen, ebben a dalban pont benn van az a motörheades döngetés. Alapvetően szeretem ezt a klasszikus HM-vonalat. Majd ismét egy, a zenehallgatótól származó gondolatsor következik: Szeretem, amikor a dalnak van lendülete és íve, amikor a zene lüktet… és ezt szereti a dobosunk is [itt most nevetés hallatszik és úgy vélem, a ritmusképletek ecsetélésnél némi öniróniát hallok]. Ezek benne vannak a tradicionális metal zenékben. Voltam az utóbbi [a 2021-es Summer Fest-es – az interjú a friss koncert előtt indult – szer.] barbás Kreator-ön is, ott voltam majdnem teljesen elől. És megyek a mostanira is, csak ezúttal nem fehér sportcipőben.

Már csak azért is érdekes nekem a RockOut „felfedezése”, mert amikor telefonra másolt CD-inket hallgatom a véletlenszerű lejátszással bekeverve a hasonló, egyszerre tradicionális és modern csapatok dalai közé a (most pl. a legutóbbi Babylon AD, Blue Öyster Cult, Q5, Tygers of Pan Tang, vagy a régi Hawaii, W.A.S.P.) szerintem a dalaitok pontosan olyan színvonalúak. A szövegükkel ráadásul általában többet is mondanak. Gondoltál, vagy gondoltatok rá, hogy angolul (is) előadjátok a nótákat?

G: Mivel Ricsosz nem beszél angolul így ez nem opció. Én mindig csak magyar nyelven képzeltem a saját dalainkat.

Richárd: Egyrészt én nem tudok angolul. Nem is érzem, hogy lenne most kapacitásom idegennyelv tanulásra. Rengeteg zenekarban zenélek és színpadon is játszom néha. Másrészt nem is hiszek ebben a „nemzetközi szinten is jó szól, meg hazai szinten is jól szól” című dologban. Ott az Avatar, aminek én vagyok a billentyűs-dalszerzője. Nemzetközi szinten, állítólag tök jól szól. A harmadik lemez megszólalásában – szerintem – pont a lényeg hiányzik: a billentyűjáték, amitől nem egy metalba hajló tucat hard rockzene. Pont ezt tették a háttérbe a nemzetközi szinten most éppen elfogadott hangzásra hivatkozni. Megmondom őszintén, ezt én már nem szeretném követni. A RockOut esetében más a helyzet, itt nem is kell, hogy ennyire az előtérben legyen a billentyű.

Feltételezem, hallottátok a közönség részéről a biztatást, az elégedettséget a koncerteken. Milyen tervekre ösztönöz ez titeket?

G: Mindig jó hallani, hogy a zenénk örömet szerez másoknak, ez segít megtartani a lendületet, hogy tovább csináljuk. Év végére szeretném, ha elkészülne az új anyagunk 9-10 új dallal.  Most kb. másfél órás repertoárunk van.

Robi: Nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk a közönségtől és innen is üzenve nekik NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK azt a sok energiát és támogatást, amit tőlük kapunk! Ösztönzően hat ránk, hogy jó irányba haladunk, tervek vannak, a kivitelezés kicsit akadozik!

Ricsi: Hogy milyen tervekre? Meglátjuk, hogy mit hoz a sors. Sikerül-e elérnünk az ún. szakmai körökbe, noha ezt a kifejezést nem is szeretem. Tök jó és fontos is, hogy egy-egy zenei újságíró értékeli a dolgot, de nem ez a lényeg! Elképesztő információ mennyiséggel vannak ma ellátva az emberek. Nagyon nehéz ekkora étlapról választani. És ezért nagyon sok zenekar beáll a földbe, majd 20 éve alatt sikerül felküzdeni magát az ismertségbe a teljes ismeretlenségből. Nagyon remélem, hogy a RockOut-nak nem ez lesz a sorsa.

A bulikon játszotok több dalt is, ami nincs rajta a CD-teken. Úgy tűnik, akár két órát is tudnátok zenélni hasonló színvonalú érdekes dalokkal. Mekkora a repertoárotok?

Ricsi: Hát, nagyjából olyan másfél órát tesz ki, úgy cakkumpakk együtt. Vannak dalok, amik egy idő után elmaradnak, ahogy jönnek be az újak. Van, ami már a következő lemez anyaga: az Ősök dallama nóta, az Ördög hozott, Isten vigyen… készülünk az új anyaggal!

Hogy érzitek, fejlődik a közönségetek?

Robi: Határozottan igen. Nagyon jó látni, hogy a koncerteken egyre több ember jön el és nagyon jó érzés, amikor együtt éneklik Ricsivel a refrént. Szeretnénk minél több emberhez eljuttatni a RockOut nótákat, de ez tényleg nem csak rajtunk múlik.

G: Nekünk minden fellépés fontos. Természetesen szeretnénk, ha minél több emberhez eljutna a zenénk, és minél több emberrel találkozhatnánk koncerten is.

Ricsi: Már pár kérdéssel előbb mondtam, hogy nem nagyon volt lehetőségünk arra, hogy túl sokat koncertezzünk Kérdezd meg ezt másfél két év múlva, akkor majd tudok erre korrekt választ adni.

Mesélnétek a következő fontos lépésről. Illetve arról, hogy milyen célotok van csapattal?

R: Szeretnénk minél több helyre eljutni (motoros találkozók, fesztiválok, esetleg nagyobb zenekarok elé), de sajnos ez mostanában nagyon nehézzé vált. Nem nagyon ismerik még a zenekart és ezért inkább a szervezők is a nagyobb közönséggel rendelkező zenekarokat hívják. Sajnos így nagyon nehéz közönségnek megmutatni magunkat.

G: Mikor is jött ki a CD-nk? Már két éve. Annyit elmondhatunk, hogy készül, körülbelül 10, vagy 8+1 dallal. Nekem kell legalábbis két év, hogy rendesen megírjam ezt a ~10 dalt. Addig mindig tele vagyok újabb ötetekkel, azután, amikor elkészülök, olyan, mintha dallamoktól üres lenne a fejem [nevetés]. Jöhet a játék és az újabb feltöltődés. Úgy vagyok a dallamokkkal, riffekkel, hogy ha jó, akkor kidolgozom, ha szar, akkor nincs értelme… elengedem. Már el tudom dönteni, hogy mi lesz a jó, mi nem fog működni. Hallottad, hogy a koncerteken is játszunk már újabb dalt. A nóták javarésze el is készült. Úgy érzem, összeállt és a vége felé járunk.

Melyik volt eddig a legemlékezetesebb fellépésetek és vajon miért?

Ricsi: Talán most áprilisban volt, azt hiszem április 8-án. A Big Bike-ban játszottunk., Előtte pár nappal kiment a bokám, a bal lábamra alig tudtam ráállni. A szintállványba kapaszkodva fél lábbal csináltam végig a koncerten.

Zsolttól úgy hallottam, hogy a nyáron alighanem pihenőt tartotok. Mikor tervezitek beindítani a klubozást újra?

G: Ősszel újra kezdődik a klubszezon, de ha nyárra is bejön valami lehetőség azért biztos elmegyünk.

Hol és mikor találkozhatunk veletek legközelebb koncerten?

Játszani fogunk például az S8 Undegroundban az End Of Paradise-zal. Többek közt a fehérvári buli szervezésében ők segítettek, így ezt viszonoztuk. Jó buli lesz.

Köszönjük az interjút, sok sikert kívánunk!

Zeal & Ardor
december 11.