Az 1985-ben Beloberk István basszusgitáros által alapított és 1992-ig kissé változó felállásban működő Sámán a magyar metalnak legalábbis annyira alapzenekara, mint kb. a demójuk megjelenésnek évében írott cikkben meghivatkozott zenekarok: a már (utólag) slampos kultúr-kontroll által felügyelt állami ifjúsági lap (a Magyar Ifjúság) cikkében megszólaltatott fiatal szerint a Pokolgép, a Stress és a Gidó vezette Fáraó az új zene képviselői. A Sámán zenéjének minősége, összefogottsága, a zenészek kvalitása többünk számára már akkor a színtéren létező bandák mellé, nekem kissé fölé is emelte a zenekart. Rám annyira nagy hatást gyakoroltak, hogy az eltelt évtizedekben legalább havonta hallgatom (és így hallgatja az egész család) a dalaikat. Így nekem – és azt hiszem többeknek is – ez a zene teljesen időtlen. Ám ennek mérhető bizonyítékát bárki más is ellenőrizheti.
Az időrendben beszúrt linkek bizonyítják a legelső demo, majd egy újabb “hivatalos” demo és a lemezen megszólaló dalok nagyszerűségét. Fekete korongon a Sztár Kiadó a Magyar Hanglemezgyártó Vállat egyik akkori friss és szerény kihívójaként adta ki lemezen, az alulmúlhatatlanul vizualitású borítóba csomagolt (de kincskét őrzött) Heavy Metal Robbanásveszély című válogatáson két dalukat: az Új holdat és a Hódító hadjáratot.
Mint lombikban, egy számukra barátságos, zárt világban, elektromos kisülések között éledő új létformát, a ’80-as évek második felében itthon is megismertük az új zenét, számos hazai követőjét és a demo fogalmát. Ez sokunk számára néhány rövidke évre zárójelbe tette a mind a zenében, mind szövegvilágában igen színvonalas magyar hard rockot, ahogy a heavy metal rajongójává váltunk. Mire a Nagy Feró vezette, kora esti órákban hallható Garázs című rendszeres rockzenei és „életvezetési tanácsadó” rádióműsor, egyfajta kulturális gőzkieresztő szelepként a Petőfin (!) harsogott, megszólaltatva a feltörekvő zenekaroknak a heavy metalon belül is egyre különbözőbb (házi)felvételeit, a Sámán egy bejáratott és megkerülhetetlen zenekarrá vált. A második demon közreadott ’87-es dalok régi formájukban is úgy dörrennek meg, mint a 2005-ös, valójában először kiadott teljes lemezen megszólaló számok! Alig hallani valami különbséget, olyannyira profi a muzsika már az első pillanattól kezdve (leszámítva a Robbanásveszély gyenge keverését).
A lemezt is megjelentető Pokolgép és Ossián mellett a Sámán tagjai bizonyságul szolgáltak arra, hogy a tehetség utat tör magának. Hisz a bandában játszotta jobbnál jobb szólóit a szomszéd srác is. Ángyán Tomi (a későbbi hegedűművész) pl. látatlanul is közelebbi ismerősünk volt a néhány közeli iparvárosból (ill. akkor nagyközségből) a távolsági buszmegállókban és vasútálláson rendszeresen összeverődő és szalagokat, bakeliteket cserélgető, 20-30 rockernek, mint ma a netes közösségi médiában a legtöbb ismerősünk… Boldogan nyugtáztuk, hogy ez a zene pont olyan, mint az akkori néhány lemezes óriások, a Talon, a Steeler, a Gravestone, a Tokyo Blade… akik a NWOBHM érkezte után újabb sajátos, inkább kontinentális ízt adtak ennek a zenének egy második heavy metal hullámtaréjjal.
A Sámán – ahogy énekli – , átlenyegülve ma is él. Az akkori tagok mindegyike a zenei pályán tevékenykedik, javarészt a hazai heavy metal élmezőnyében, a neveket jól ismerjük sok-sok lemezről (Kalapács, Ossián, Cool Head Clan, Classica, Szekeres Tamás zenekara) és projektből. A 2005-ös lemezen a ’87-89-es felállás dalai hallhatók. A ma többek közt a Cool Head Clan énekes-motorjaként ismert Molics Zsolt írta és énekli a kiváló szövegeket. Hangja a ’80-a évek óta, természetszerűleg érett és mélyült, de még ezen a felvételen is sámánosan hasítón égeti a fület. A zenekar felállása a dalok lemezre rögzítésekor: Wéber Attila – gitár és szólógitár, Beloberk István – basszusgitár, Ángyán Tamás – szólógitár, Sárközi Lajos – szólógitár, Hornyák Balázs – dobok, Petrás János – “grizzlymedve” vokál és Jaya Hari Das – meditáció (a Sámán dal bevezetése alatt). Hornyák Balázs a felvételeken nem szereplő eredeti dobost, Beloberk Zsoltot helyettesítette. Jóllehet a Sámán változó tagsággal néhány évig rendszeresen a színpadra lépett, angol nyelvű előadásokat is adott, előzenekarként később fellépett a Gammy Ray és a Fates Warning előtt is, végül 1992-ben befejezte működését. Így megmaradt a számunkra egy kultikus bandának.
A 2005-ös időkapszula-korong három kiemelkedő dala (nekem már mindig is azok maradnak) közül a két csúcspont a bandának is nevet adó Sámán és az azt követő Újhold. Ez utóbbi egyébként különös módon emlékeztet a Stress kiselemezes Séta éjfélkor című nótájára, a feszes, fémes hangzásával és témájával… A harmadik, már a demóról ismert kiemelkedő dal a Hódító hadjárat – minden hallgatáskor letaglóz, bolond világunkat látva egyre többet értek meg belőle, gondolok bele, illetve értékelek át a dalt hallva. Jó tíz évig egy korai Galaktika fantasy-középkori borítója lebegett a szemem előtt. Majd a délvidéki háborúról hallott-látott beszámolók után már elevenebbnek gondoltam minden szavát. A korunkban (ideológiák mázában szintén csak a hatalomért folyó) harcokban-háborúkban pedig már tudjuk, akár középkori körülmények között élő harcosok vívják csatájukat több száz évet reprezentáló változatos fegyverkészletükkel a modernitás és egy betolakodó hatalom ellen. Néhány ezer kilométerre innen, manapság is. A dal arról a szomorú korról szól, amikor a “hatalom és a háború szelleme bármikor puszíthatott.. [míg] a hatalom vágya mindig megmaradt.” Néha tényleg lóról, tevéről, vállról indított rakétával (mint valami Rambo II.), az elhullott dédapák páncéljában. Lám, egy újabb bizonyíték, hogy ez a zene milyen időtlen.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
