Szerkesztőségi kedvencek, listák 2022 – 2. rész

Máris itt van szerkesztőségünk, munkatársaink 2022-es kedvenceit tartalmazó listáinak második etapja. Fogadjátok szeretettel, kellemes olvasást, böngészést kívánunk a folytatásra is!

Winci

Az én listám címe inkább 2022 sokat hallgatott lemezei, mintsem egy ranglista. Semmiképpen sem sorrend, mert mindegyik valami módon érdekes, sőt van, ami kifejezetten kedves lett nekem. Jó részüket a Fémforgács felületeiről ismertem meg: a hírekben találkoztam velük, lemezajánlót írtam hozzá, valaki ajánlotta a szerkesztőségből, sőt, újság mellékletként is találkoztam vele. Voltak olyanok is, akikkel a grafikai munkám hozott össze, vagy hozott újra össze és már csak emiatt is sokat hallgattam a zenét. És akadtak átfedések is – azok a legerősebb élményeim. Haladjunk ABC-rendben.

Ancient FlameBlood Stained the Barren Land

Az év végére esett, hogy a finn heavy/power/szimfonikus metal zenekar megjelentette lemezét. Alaposan elmélyedtem a mezopotámiai sumer-akkád birodalomba helyezett konceptalbumban és napok (a cikk megjelenésének idejére), hetek óta gyakran hallgatom a dalokat. Nagyon színvonalas zenének tartom. Friss és kicsit old school az említett stílusokban. Akit bővebben érdekel, olvassa el az albumajánlómat.

LeponexxMaradj meg ember

A fiatal magyar banda crossover death/groove/modern metalja, nu-metalos és hardcore-elemekkel szintén egy lemezajánlómban került elő. Noha a lemezük nem a melankolikus háttérzenék gyűjteménye, sok olyan pillanatom volt az évben, amikor élvezettel hallgattam.

MegadethThe Sick, the Dying… and the Dead!

Megint mestermunka! Aligha kellene erről többet írnom, de annyi jó dal van a korongon. Mindig is szerettem ezt a csapatot. Megegyeztünk a kisebbik fiunkkal abban, hogy a ’90-es évekre Dave Mustaine még énekelni is megtanult… Minden érából megvannak a kedvenceim. Különösen becsültem, ahogy a Risk-kel alaposan kiléptek a komfortzónájukból – még ha az egy kényszerű lépés is lehetett a zenei környezetben. Utóbb a Dystopia is nagyon tetszett. Ez a korong már az első hallgatáskor is legalább három „slágert” hozott, meglehetősen sokat hallgatom a dalokat. Ahogy alább a Moby Dick-nél is megjegyzem majd, kissé szomorú, milyen sötét és igaz képet fest a világunkról. Még a jövőről szóló, Marskutató dal is megremegtet…

Metal FactoryDefeat All

A cseh heavy/power csapattal a Fémforgács híreiben találkoztam. Elsőre megfogott az erős NWOBHM-ra, azon belül is inkább a ’80-as évek végi karcos, hasító Judas Priest-hangzásra épülő power zenéjük. Amikor már elmerültem a közelgő lemezük kiadása előtt megjelentetett dalokba (pl. a címadóba), a két énekesnővel játszó csapat egyik „frontembere” közzétett egy Steelheart-feldolgozást is. Addigra már magam is kitaláltam, hogy mennyire átszövi a zenéjüket a ’90-es évek eleji keményebb glam/melodikus amerikai(-jellegű) hard rock is (mint az említett Steelheart, a Warrant, Steelhouse Lane…hangulata). Nekem nagyon tetszik a banda zenéje, friss és mégis olyan ismerős.

Moby DickUgass kutya! (1990/2022)

Az újrakiadás kapcsán került a lemez úgy a látóterembe, hogy megint nagyon sokat hallgattam. A legutolsó sorlemezüket, a Terápiát is alaposan átéltem, és hallgattam is az év során, ám ez a lemez volt számomra a legmeghatározóbb, valószínűleg a stílussal való ismerkedés és a mi első magyar durva metal lemezünk okán. Hogy a zene mennyire időtálló, az nem vita tárgya – elég lenne, ha valaki mondjuk a Fémforgácson szorgalmasan összeállított heti megjelenések tablójáról kezdi az undergroundból feltörő stíluskövetőket kijegyzetelni. Döbbenetes, hogy a lemez minden dalának szövege korszerű – egyben szomorú is. Valaki ugyan azt írta, hogy a Metallopolisz kivételével…, de ezt a véleményt sem osztom. Az önmeghatározás ma is eleme ennek a zenének. A társadalmi problémákra reflektáló tartalomra Smici beszélgetésünk során úgy fogalmazott, hogy az aktuálitása abban rejlik, hogy nem konkrét politikai, szociális, társadalmi jelenségekre reagál, hanem általánosabban arra, ami körülvesz minket. Hát nézzünk körül… Az ekkor még a német HM-et is ötvöző, inkább a kialakuló teuton, mint Bay Area-thrash hangulatú lemez dalai pedig a koncerteken is elevenen szólnak!

MonasteryDivine Damnation

Ennek a csapatnak az újjáéledés és elevensége nagyon meglepett. Az előző évi EP-jük után új énekessel az élen adtak egy ki egy brutálisan erős albumot. Merem állítani, hogy a korong ereje teljesen átjön a koncert előadásokon is. Ráadásul a régi nóták is olyan tömörséggel és homogenitással illeszkedtek a koncertprogramba, hogy azzal mindenki elégedett lehetett. Biztosan befolyásolja a velük kapcsolatos emlékeimet a tagok közvetlensége, de amikor a CD-t hallgatom (ugyan csak magamban, mert a családunk nem igazán viseli ezt a komorságot), mindig az a kellemes, izgalmas hosszú pillanat jut az eszembe, amit az élő előadáson megtapasztaltam. Kívánom nekik, hogy sikerüljön kihasználni ezt a lendületet és a figyelmet!

SabatonThe War to End All Wars

A Heroes óta kedvelem a zenekart és onnantól visszamenőleg szerettem meg előző lemezeiket, s hallgatjuk azóta is minden albumukat. Úgy találom, a Carolus Rex-re kimunkálták az addig jócskán ismételt ötleteiket és azóta minden lemezen hoznak valami újat. Nem tudom, meddig lehet ezt a háborús tematikát annak éltetése nélkül tovább vinni, de még mindig érdekesnek tartom. Az erős képi világ mellett a koncerteken is óriási hangulatot csinálnak, ezért ezt a lemezüket is szívesen és sokat hallgatjuk.

SaxonCarpe Diem

A csapat több korszakát szerettem és szeretem. Nagyon nagy hatással volt rám a Denim and Leather, sokat hallgattam a Kisstadionbeli, eredetileg kalózlemezeként kiadott LP-jüket is az Innocence is No Excuse érában. Írtak kegyetlenül erős HM-dalokat az utóbbi 10 évben is. Ez a lemezük pontosan arról szól, amit a cím elmond: ragadd meg a pillanatot és éld meg az életet! Nekem egyébként az ipari forradalomról szóló daluk tetszik a legjobban erről a lemezről.

Strong DeformityInside Your Sun

A valamikori modern metal egyik hazai úttörője az idei, újjáalakulós lemezével korunkhoz igazodva alakított a stílusán. Megmaradtak az alapvető stílusjegyek, de a muzsikájuk szerintem színessebé vált, jócskán tartalmaz a mai modern metalban jellemző prog-os elemeket. Nyilvánvaló, hogy ahogy a (jelenlegi) zenekari tagok élete változik, ők maguk – mint mindannyian tesszük – fejlődtek, változtak. Így most számomra sokkal érettebb zenét játszanak, mint a zenekar lelkes elindításakor. Volt szerencsém őket élőben is látni fesztivál környezetben. De nem mondanám, hogy könnyű pályán, lenge-szórakoztató bulival álltak volna elő. A közönség ezt megfelelően visszaigazolta, nagyon lelkesek voltak-voltunk… A lemez maga sem egy slágerrádió rotációjába való dalokat tartalmaz. Nem is véletlen, hogy (többek közt) a Fáklya Rádión lehetett 😊 hallani őket – alighanem Sanyinak is tetszenek a dalok. A lemez dalainak érdekes, igényes videókkal támogatása révén a figyelem is rájuk irányult. Drukkolok nekik, hogy sikerrel folytassák és magunknak, hogy ne várjunk sok évet arra a folytatásra.

ThunderDopamine

Ennek a bandának az összes lemeze megvan nekünk! Nem előzmény nélküliek voltak a ’80-’90-es évek fordulóján sem. Angliában, majd világszerte hihetetlen népszerűek lettek a glam-be hajló erős dallamos hard rockjukkal, szerintem legalábbis Whitesnake kaliberűek voltak. A doningtoni (Monsters…) fesztiválokon is felléptek közvetlenül a headliner előtt. Valójában nagyon kiforrott dallamos heavy rockot ötvöznek kemény blues-zal. Egy pauzát követően aztán visszatértek, és azóta jó pár lemezt kiadtak. Ez a dupla album szinte stílusgyakorlat. A dalok szövegei pedig egészen mélyek. Van 2 kedvencem is, amit 4 kedvenc közül választottam, ami 8 kedvenc közé illeszkedik… Mindenesetre az a két dal is arról szól, milyen ostoba és önsorsrontó az emberiség, és képtelenek vagyunk (nagy léptékben) tanulni. Döntést nem hoz egyik sem, de jól reflektál az utóbbi évek ellen-mozgalmaira, a világ történéseire… mindezt a szobát betöltő zenével hallgatni egészen izgalmas élmény.

TulpaHow to Create…

A fiatal csapat egy része emlékezetes előzményekkel rendelkezik a hazai rock/metal színtéren. A leginkább grunge-os és némi prog-os elemekkel díszített hard rock a csapat korábbi dalait gyűjti egy csokorba. Vannak rajta fülbemászóan könnyed és kifejezetten komor hangulatú nóták. A klipeket kedvelők számára fontos eleven vizualizáció is segíti a zenekar üzenetének eljuttatását, ahogy a videoval bemutatkozó egyik régi-új daluk a Stand Your Ground képein is látható.

V2 RaidersForog a világ

Az örömzenélésben régi motorosokból álló csapat első lemezét szívesen hallgatom. A dalokról süt az a hangulat, a sok örömteli pillanat, amiért ilyen zenét a ’70-es évek végén – amikor én még pl. javában általános iskolás voltam – elkezdtek játszani. Az album megjelenésének ténye leginkább azt jellemzi, hogy ez a zene mennyire örök és elpusztíthatatlan (biztos lesznek, akik utánajárnak, miért írtam ezt 😊). Csupa életkép, számos emlékezetes emberi pillanat. Remek énekhangok és összeszokott játék jellemzi az albumot. Sokszor hallom benne a P.Mobil-t, a HIT-et, a Telegram-ot, a régi P-Box-ot, a VM Band-et és Mobilmániát-t… felcsillanni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a dalok hangzása semmiképpen sem poros, nagyonis hasítóan modern, kifejezetten korszerűen szólnak a gitárok, a több hangszínű billentyű, ahogy ma a kemény, de dallamos hard rockot játsszák.

Virgin IdolVirgin Idol

Az amerikai csapattal éppen itt, a Fémforgács híreiben találkoztam először. Fura figurák, ami azt illeti, a tagok nagyon beágyazottak a metal színtér első-másodvonalába és undergroundjába egyaránt, ahogy ez a különböző neves bandák tagjaival való együttműködéseiken látszik. A zenekarvezetőnek pl. számos black metal projektje is van, számomra nehéz nyomon követni is. Ez a csapat számomra abban különleges, hogy igazából az évtizedek során elsőként hallottam egy bandát, aki a Mercyful Fate/King Diamond stílusában játszik és nem másolja azt. Az egyébként erős Judas Priest hatást is felvillantó csapat remek dalokat írt. A (még) szűk és főképp sötét underground zenék repertoárjával rendelkező forgalmazótól rendelt CD más formátumban, kazettán a Papi Zoltán gondozásában megjelenő Burning Sun Fanzine-nal is hozzáférhető. Érdekesség, hogy a kazetta és a CD borítója kis mértékben eltér, úgyhogy gyűjtőknek mindkettő ajánlott! A CD így is kifejezetten underground anyag. Vannak rajta pompásan szóló dalok, és amolyan próbatermi, ill. demo felvételek is. Mások ezeket a noise-korongokon jó ideológiával terjesztik… Szerintem ez a black/death metal színtérhez kapcsolódás hatása is lehet, de jól illik a dalokhoz is. Ahogy hallgattam a lemezt, időközben felfigyeltem rá, hogy a csapatról egyre többet írnak a német rock/metal sajtóban. Nekik is kívánok sok sikert, figyelem a tevékenységüket.

Morcos

1. Esoctrilihum – Saopth’s

Az egyszemélyes francia avant-garde extrém metal banda volt a csúcsa számomra az évnek, nem is egy kiadvánnyal gazdagítva, kápráztatva el a nagyérdeműt. A Saopth’s egy bizarr, de magával ragadó szerzemény, különleges légkörével és komplexitásával sikerült igencsak magasra tenni a lécet.

2. Old Sorcery – Dragon Citadel Elegies

Nem maradtunk kiváló dungeon synth lemezek nélkül tavaly sem, de közülük is ez a lemez magasan kiemelkedett a mezőnyből nálam. Ha pihenésre, vagy csak egyszerűen ábrándozni vágytam, mindig előkerült az ősz óta.

3. Sakis Tolis – Among the Fires of Hell

Bármi amihez Sakis Tolis nyúl, az aranyat ér. Az első szólóalbuma sem kivétel ez alól, amiben a Rotting Christ gótikus korszakát idézte fel egy kissé modernebb köntösben tálalva. Merem kockáztatni, hogy az életműve pár legjobb riffje is ezen a lemezen hallható.

4. Saidan – Onryō II: Her Spirit Eternal

A meloblack-koronát kiütéses győzelemmel az amerikai duó vitte nálam. Hihetetlen sok nagyszerű riffet pakoltak ebbe az anyagba, ami mellesleg egyszerre epikus, punkos és felemelő is.

5. Misþyrming – Með hamri

Különleges élmény látni az izlandi black metal felemelkedését az elmúlt években, aminek a Misþyrming az egyik zászlóshajója. Igazán kivételes módon keveredik az izlandi szcénára amúgy nagyon jellemző disszonáns black metal melodikus riffekkel és katonás ütemekkel. Fagyos, agresszív szörnyeteg.

6. Satanic Warmaster – Aamongandr

Az idei év leghülyébb időpontra tett megjelenésének díját ez a lemez vitte (dec. 30.), cserébe legalább megérte ilyen sokat várni rá. Werwolf-ban még mindig megvan a szikra, és sikerült megintcsak kigurítania egy eszméletlenül erős black metal lemezt, sőt, olyan vendéget is sikerült a szintetizátor mögé állítania mint Trollhorn a Moonsorrow-ból, ami igencsak pozitívan hatott a végeredményre.

7. Vampirska – Vermilion Apparitions Frozen in Chimera Twilight

Egy “fél Saidan” is elegendő volt egy idei top10-hez, ugyanis a duo egyik tagja gurította szerintem az év legjobb (melodikus) raw black metal anyagát.

8. The Betrayed Kingdom – On the Land of Myth

Nálam a győri banda bemutatkozó lemeze magasan kiemelkedett a hazai mezőnyből. Az efféle melankolikus death/doom nálam eleve jó esélyekkel indul, de történetesen ez a lemez annyira jól sikerült, hogy szinte azonnal beékelte magát az én top10-es listámra. Büszkék lehetünk, hogy ilyen lemezek teremnek nálunk + a Deer in the Sun volt az egyik kedvenc számom is az évben.

9. Hällas – Isle of Wisdom

Egyszerűen nem lehet fogást találni ezen a svéd együttesen. Minden egyes lemezük igazi csemege, pedig sok “retro-hatást” meglovagoló bandával vannak versenyben. Igazán virtuóz és magával ragadó progresszív rock lemezt pakoltak össze, ami egyben a legprogresszívabb művük is egyben. Akik szeretik a Genesis-t azoknak melegen ajánlom.

10. Æquorea – Dim

Egy kiváló és számomra érzelmes post-metal meglepetés még az év elejéről. Kellemesen keveredett ebbe némi lassúság (doom), zúzás (sludge) és álmodozás (shoegaze) is, és a stúdiómunkát is csak dicsérni tudom. Korábban biztos előkelőbb helyre tettem volna idén, de rövidsége miatt más kihívói mögé kellett sorolnom. Mindemellett az év egyik legkedvesebb felfedezése volt.

11. Esoctrilihum – Consecration of the Spiritus Flesh

Ritkán fordul elő, hogy egy év végi toplistán egy bandától két lemez is bekerüljön. Asthâghul volt az év legkiemelkedőbb zenésze, amit idén produkált az egyszerűen hihetetlen, s ebben a lemezben igazán ki is mutatta a foga fehérjét.

12. Conan – Evidence of Immortality

A tőlük elvárható módon a Conan idén is a földbe döngölt. Igazán morcos és hatalmas.

13. Blut Aus Nord – Disharmonium – Undreamable Abysses

Igazi kuriózum, nehezen emészthető lemez, de ahogyan ötvözték a felkavaró disszonanciát a szépséggel, az valami elképesztő. Hatalmas hangzás, igazán pokoli légkör, lázálmos sötét káosz… az album címe mindent elmond. Nagyon addiktív lemez.

14. Dream Unending – Songs of Salvation

Death/doom amit átitat a pszichedelia? Minden adott volt, és nem csalódtam. A Dream Undending szerencsére jócskán túlszárnyalta a bemutatkozó lemezét, és sikerült egy felejthetetlen albumot összehozniuk. Remélem hamarosan érkezik folytatása!

15. Morrigan – Anwynn

Meglepett milyen sokszor elő-elővettem ezt a lemezt. Ízig-vérig Bathory, mind légkörében és hangzásában pontosan visszahozza a Quorthon-i metalt. Főképp a vikinges korszak köszön vissza, hozva az elvárt felemelő és epikus atmoszférát, de a nagy erénye még, hogy a zúzós részek is kegyetlen jók, nem beszélve a nyers vokál-megoldásokat – nálam legalábbis ez nagy pozitívum volt.

16. Saor – Origins

Egy magával ragadó, igazán pozitív légkörű folk-black metal lemez, ami olykor már-már szemtelenül fülbemászó.

17. LykotononPromethean Pathology

Ha a Stormkeep, Blood Incantation és a Wayfarer tagjaiból (kiegészülve van Langenhoven-nel) páran összedugják a fejüket, arra érdemes odafigyelni. A Lykotonon remek példa is erre, egy év végi meglepetésként kigördítettek egy nagyon erős avant-garde/industrial anyagot (erős black metal hatásokkal fűszerezve), és én egyszerűen ráfüggtem.

18. WormrotHiss

Hihetetlen, de lehet még újat mutatni a grindcore-ban. Rettentő erős lemez, s külön emlékeztető volt számomra: az Ázsiai frontra sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani.

19. Fen Walker / Scrying GlassBehold! Visions from the Scrying Pool!

Az év splitje, és egyben egy briliáns dungeon synth / Berlin-school (kosmische Musik) alkotás. Gyönyörű dallamok és igazán inspiráló fantasy-orientált légkör: bármi ami Fen Walker, az garantáltan nem okoz csalódást.

20. King Gizzard and The Lizard WizardOmnium Gatherum

És a végére egy meglepetés: csak egy részlegesen metalhoz köthető lemez. A maga gigantikus majd’ másfél órás hossza ellenére meglepően könnyed, érdekes és szórakoztató lemez, amibe aztán került minden is: került rá pár nagyon várt ősies stoner/thrash szám, de hallhatunk itt trip-hop-ot, a ‘60/’70-es éveket idéző pszichedelikus pop-ot, némi latin jazz-t, garage rock-ot és még sorolhatnám.

+1 Thy CatafalqueMezolit – Live at Fekete Zaj

Az év legjobb élő felvétele. A különlegessége ellenére is egy kiemelkedő darabról van szó, igazán szerencsések azok akik ezt a helyszínen is láthatták/hallhatták. Kifogástalan gyűjteménye rengeteg fantasztikus Thy Catafalque számnak, nem is beszélve arról micsoda remek társaság gyűlt össze, hogy ezt előadják. Kiváló minőségben került rögzítésre az anyag, élő felvétel létére potenciálisan esélyes a „rongyosra fogom hallgatni” státuszra.

+2 Rotting ChristThe Apocryphal Spells

Az év legjobb gyűjtemény-kiadványa díjat nálam gyakorlatilag kihívó nélkül a Rotting Christ vitte el ezzel a meglepetés válogatással, amire szinte a teljes életmű különféle pontjaiból egy kupacba dobtak több ritkán, vagy szinte sosem hallott számaikat és feldolgozásaikat. A banda rajongóinak kötelező darab.

+3 Napalm DeathResentment is Always Seismic – A Final Throw of Throes

Az év legjobb kislemeze díj szorosabb kategória volt, de végül a Napalm Death-nek ítéltem a díjat, bár őszintén szólva kicsit inkább nekem ez egy „mini-albumként” került lekönyvelésre, mert tartalma alapján igencsak töményre sikeredett. Pár kiváló feldolgozás és pár kegyetlenül földbe-döngölő és egyben egészen innovatív saját szerzemény került felt a Throes utózöngéjének mondható kiadványra, amit kicsit megtoldva szerintem simán el lehetett volna sütni nagylemezként is.

+4 Dimmu BorgirPuritanical Euphoric Misanthropia (Remixed & Remastered)

A „remaster/re-recordings” nagyon speciális kategória győztese elég egyértelmű volt idén. A szimfonikus black metal ikonikus lemeze végre egy igazán testhezálló masteringet kapott, az egyébként visszataszító plasztik-hangzás végleg a múlté, és méltó formát öltött a Dimmu Borgir talán legjobb lemeze.

ZolixiusRex

Előszőr is hadd mondjam el, hogy sosem fabrikálok listákat, mert valahol a korlátokat látom benne. Annyi jó zene van, s mindez olyan mennyiségű, megszámlálhatatlan stílusban, hogy nehéz csak egy bizonyos számút minden lelkiismeretfurdalás nélkül bekarcolni a soron következő rovátkába. – Mindezek ellenére megpróbálkozom a lehetetlennel, mert az egész legmélyén a saját magam kíváncsisága is inspirál, mint egyfajta virtuális farokméregetés, s érdekel, hogy mit sikerült még a felsorolásból kihagynom.

Más. Kifejezetten örülők, hogy zökkenőmentesen folyt le az oldal átköltöztetése, valamint Boymester és Crissz93 egész éves áldásos munkáját. Van mit tanulnom tőlük, mind gyorsaságban, s minőségben. (Mea culpa, de a restségemre nincs elfogadható mentség.)

In Medias Res…

0,1 Owls Woods GravesSecret Spies of the Horned Patrician: A lengyel származású Żentara bácsi BM-punk projektje, melyet tökéletes mindenre szarni hangulat övez.

21/2. HostiaNailed: Remekbeszabott csuhásgyülölő death-grind muzsika Łukasz Pach vezetésével. Ráadásul tőlük ered a legígéretesebb nótacím a Polish Black Metal Makes Me Sleepy, tuti befutó.

331/3. GaereaMirage: Bombasztikus minőségű portugál BM, a jellegzetes fekete hoodie-ról hamar megismeritek őket, akárcsak a Mgła-t.

4. BowelfuckAppetite Comes with Killing: A „mulatós” grindcore-rá szelídült cseheknek sincs mit szégyenkezniük, elég korrektül húzzák a talpalávalót a nagyérdemű alá.

V. Another WayCsillagok Kutyaláncon: Az általuk játszott viharsarok fastcore úgy mutatja be kishazánk jelenlegi politikai életét, mint egy Tarr Béla és Jancsó Miklós közösen rendezte noir.

69. WormrotHiss: A szingapúri grind trió új albuma olyan szinten iránymutató, amit csak kevesen tudnak jól, s pontosan megszólaltatni élőben is. Csupa jó riff, s természetesen politikai inkorrektség.

π = 3,14… JackLobotómia: A zenéről, ha nem ismernéd, valami olyasmit képzelj el, mint amikor a kisnyúl és az expresszvonat egyszerre találkoznak…

666. BelphegorThe Devils: A kíméletlen Helmuth-művek idén újra lecsapott, hogy ánuszodat most már végleg felajánlja a sötét nagyúrnak az övé helyett.

9. WitcherLélekharang: Anno A gyertyák csonkig égnek opus nálam heveny libabőrt okozott, az idei Lélekharang habár katarzist nem okozott, de kellemesen megbizsergetett, s lecsendesített.

103. SzivilizsGrabsuchtslieder: Az első nagylemezes svájci BM egyedi megoldásaival, és középkori hangulatra hajazó világával annyira magával ragadott, hogy kénytelen voltam vele kapcsolatban bármit is megbocsátani.

P.S.: Remélem a 2023-as év is csoda finomságokat tartogat nekünk. Vigyázzunk egymásra, s szeretteinkre, maradjatok velünk, s hallgassatok sok (JÓ) zenét!

Chino (Mindenholottlevo)

Ezek voltak nálam a 2022-es évben a befutók. A svéd rakenroller The Hellacopters, a post-hardcore-ból kinőtt bostoni Cave In, valamint az egyik legsanyarúbb sorsra jutott úttörő zenekar, a texasi power trió King’s X mind az év nagy visszatérői közé tartoznak és ami a legszebb az egészben, hogy megérte várni az új anyagaikra!

Jó, a Királyoktól kissé többet vártam mondjuk, de még így is betolják reggelire a belőlük táplálkozó kortárs együttesek nem elhanyagolható részét. A Hella még a Backyard Babies-ből is jól ismert Dregen visszatérésével is nagyrészt maradt a High Visibility óta jól megszokott vonalon. Nem punk, nem is metal, inkább amolyan régi vágású egészséges hard rock ez – közelebb van a Status Quo-hoz, mint mondjuk egy Stooges-hez, ám nótaírásban továbbra is jelesre vizsgáznak. A dobogóra egy magyar csapat is fel tudta magát küzdeni nálam, ez a Red Swamp. A rangos Wacken fesztre kijutott „smoker metal” banda még mindig megbízható, ha nagybetűs SÚLY-ról van szó!

További kellemes meglepetésként az elmúlt évből megemlíthető még a svájci-olasz prog. metalos Virtual Symmetry (akik még itthon sajnos relatíve ismeretlenek, de szerintem fényes jövő előtt állnak (a Vanden Plas, Threshold, Persuader, Elegy, Eldritch zenekarok kedvelőinek érdemes barátságot kötni velük), a görög Half Gramme of Soma stoner/desert rockja, az ausztrál Kollaps elborult kísérleti noise szörnyetege, a svéd Hällas progos ízű vintage rockja, továbbá a veterán brit Praying Mantis (aki szereti a UFO/Thin Lizzy-féle melodikus hard/heavy rockot, annak kellemes perceket okozhatnak), de pl. az új Kissin’ Dynamite is rendszeresen pörgött nálam; a „korunk Bon Jovi-jának/Guns ‘N Roses-ának” titulált német glam/hair metal brigád 2023-as budapesti koncertjét be is véstem a naptárba. A többiektől elnézést, hogy nem kaserolom őket, de akkor basszus, sose érnék a végére!

  1. The Hellacopters – Eyes of Oblivion
  2. Red Swamp – Time to Die
  3. Cave In – Heavy Pendulum
  4. Elder – Innate Passage
  5. Kissin’ Dynamite – Not the End of the Road
  6. Virtual Symmetry – Virtual Symmetry
  7. Machine Head – Of Kingdom and Crown
  8. King’s X – Three Sides of One
  9. Aebsence – Sűrű
  10. Praying Mantis – Katharsis
  11. Hällas – Isle of Wisdom
  12. Alestorm – Seventh Rum of a Seventh Rum
  13. Malevolence – Malicious Intent
  14. Voivod – Synchro Anarchy
  15. The Necromancers – Where the Void Rose
  16. Autograph – Beyond
  17. Kreator – Hate Über Alles
  18. Clutch – Sunrise on Slaughter Beach
  19. Enuff Z’Nuff – Finer Than Sin
  20. Jethro Tull – The Zealot Gene

BB94TM

Zeneileg volt már erősebb évem is, de azért bőven akadt miből válogatni. Fontos, hogy ami most következik, nem toplista – azt a műfajt nem kedvelem –, tehát sorrend sincs. Tizenöt olyan lemez áll itt, amik nem minden esetben a zenei élmény miatt kerültek említésre, de egyéb okok miatt fontos mérföldkövei voltak a 2022-es évnek.

Deadly VipersLow City Drone

Szorosan összefonódik a Low City Drone és az oldalhoz való csatlakozásom. Az év egyik legemlékezetesebb lemezét Franciaországnak köszönhetjük, meglétéről pedig a Fémforgács nélkül lehet, nem is tudnék. Nagyon szépen megmunkált pszichedelikus muzsika.

Long KnifeCurb Stomp Earth

Kellemes, régisulis HC, rengeteg meglepetéselemmel – nagyjából így lehetne röviden összefoglalni az anyagot egy alacsony költségvetésű televíziós reklámban. Nem egy agyonsterilizált szar, hanem egy kellően mocskos és lendületes rock and roll. Vegye meg Ön is még ma!

Sonic FlowerMe and My Bellbottom Blues

Nevezzük mondjuk pszichedelikus power bluesnak. Tatsu Mikami és ezidáig instrumentális zenében utazó csapata valódi népmesei hősök. Hoztak is újat, meg nem is. Amennyire ki tudtam deríteni, a lemezen lévő összes dal megjelent már valamilyen formában, viszont 2022-ben a Church of Misery-t is már megjárt frontembernek (illetve jelenleg ismét ott tevékenykedik, bár ez ki tudja, meddig tart), Kazuhiro Asaedának köszönhetően végre énekkel is ellátták őket, így elnyerték méltó formájukat. Hatalmas dög.

Darkthrone Astral Fortress

A zenekart bemutatni valószínűleg nem sokaknak kell. Ha ezek ketten bejelentenek valamit, a kevésbé véresszájú fanok többnyire csak annyit kérdeznek, vajon most épp milyen műfajban alkottak. Spoiler: még mindig a Celtic Frost-ban gyökerező, death metal-os korszak megy. Nem tudom megmondani, hányadik évösszegző lista ez, amit életemben megírtam, de ha volt új Darkthrone, az sosem maradt még le.

Tess ParksAnd Those Who Were Seen Dancing

Ez nem egy metal lemez, úgyhogy itt akár gondban is érezhetném magam, de nem teszem. Sőt, Tess mintha az eddig jellemző melankolikus rocktól is kissé távolabb merészkedett volna, mégis én továbbra is imádom minden munkáját. Milyen ironikus, hogy a lemez egyik dalával egy ismert ruhazüzlet hangszórója ismertetett meg.

Jerry Only Anti-Hero

Megrendíthetetlen Misfits-fanatikusként számomra is az év legjobban várt anyagai közt volt Jerry Only első szólólemeze, ami az elmúlt minimum tizenöt év termését tekintve amúgy Misfits is lehetne, de értelmezzük akkor úgy, hogy Jerry végre dobott egy csontot az inkább Glenn Danzig után sóvárgóknak. Ugyanis most, hogy végre nem az anyazenekar nevével látta el az aktuális kiadványt, már igazán nem lehet mivel belekötni a dologba. Kellemes punk/rock and roll, némi bugi, ahogy azt kell. Kösz, Jerry papa!

Primus Conspiranoid (EP)

Pozitív sokként ért, semmit nem tudtam arról, hogy 2022-ben bármilyen kiadvánnyal is készülne a csapat. Színarany minden másodperce, a nyitó Conspiranoia pedig kapásból a zenekar valaha kiadott leghosszabb nótájává vált.

Clutch Sunrise on Slaughter Beach

„Egy jó Clutch mindig jó” – tartja a nem létező mondás. Számomra a 2015-ös Psychic Warfare piszok erős koncepciójának színvonalát a többi album maximum megközelíteni tudja, de azért a friss lemez is megéri a sanszot, mert jól össze van rakva, nem csak az úgymond elvárható kötelezőt szállítja.

Ghost Impera

Ez már réges-régen nem az a zenekar, amibe a debüt idején beleszerettem. Az Impera tulajdonképpen az első anyaguk, amelyhez hosszabb idő kellett, hogy hozzászokjak. Végül arra jutottam, hogy egy-két kivétellel szerethető, a dalok pedig élőben is működnek.

Meshuggah Immutable

Azok közé tartozom, akiknél minden új Meshuggah-lemez spontán öngyulladást okoz. Ne tudjátok meg, mennyire hosszúnak tűnt a várakozás, ami ezt a kiadványt megelőzte, de nem volt hiábavaló! Ismét nagyszerű, szinte tökéletes anyag született, a zenekar pedig talán még sosem szólt ennyire mélyen.

King Gizzard & The Lizard WizardOmnium Gatherum

A 2017-es rekordot még nem sikerült megdönteni, de az idei évben kiadott összesen öt(!) nagylemezzel legalább egálba kerültek az akkori eredménnyel. A friss sorból számomra ez a legkiemelkedőbb. Igazi Gizz-anyag; változatos és izgalmas, a surf rocktól a metalos kegyetlenkedésen át a popos, elszállós dolgokig minden van rajta.

Pike vs The AutomatonPike vs The Automaton

Sajnos a High on Fire és a legendás Sleep harcosának első szólólemezként is értelmezhető munkája némileg alulmúlta az elvárásaimat. Nem az a gond, hogy nehéz, Matt Pike-tól ez szinte elvárás, de az anyag összességében nem valami izgalmas. Ellenben rossznak sem mondanám, mert tartogatnak kellemes pillanatokat a dalok, amik egyébként High on Fire-szerzeményeknek is elmennének. Amíg Matt zenél, én hallgatom.

Metalucifer Heavy Metal Ninja (EP)

Több mint tíz év után jelent meg ez is. Masaki Tachi brigádjának új EP-je nem azért van itt, mert annyira jó lenne, de aki ismeri őt és a hozzá valahogy köthető zenekarokat (Sabbat, Abigail, Metal Inquisitor, stb.), az tudja, hogy ekkora fanatikusokkal soha semmilyen német vagy svéd kölyök nem fogja felvenni hozzáállásban a versenyt. Az ilyen formációk jelentik az igazi DIY-féle undergroundot.

Satan Earth Infernal

Az egyik legjobb dolog, ami a 21. században történt, hogy rajongói nyomásra ismét összeállt Anglia legsátánibb NWOBHM zenekara, ráadásul klasszikus felállásban. Ennek tizenkét éve, de a dolog annyira jól sikerült, hogy azóta már négy lemezt is elkészítettek, amelyek mindegyikét ugyanaz a semmi mással össze nem téveszthető sound fogja össze. A Satan nem alibizik sem koncertek, sem lemezek terén. Bármikor adnak leckét a fiatal csapatoknak.

Wo FatThe Singularity

Valószínűleg a doom/psychedelic blues zenék idei ékköve. Hat év után ismét vérbeli Wo Fat-anyag született, elszállós és kellően beleszarós riffekkel, sehova nem sietős, de nem szétfolyó groove-okkal, mindez egy gyönyörű borítóba csomagolva.

Evidencemusic13

2022-ben nagy öröm volt számomra, hisz ekkor csatlakoztam a Fémforgács szuper csapatához, és igyekszem a zenerajongásommal tovább támogatni a munkásságukat. Nekem minden év rengeteg újdonságot hoz. A kíváncsiság határtalan, és persze a zenei platformok, barátok is bombáznak rengeteg érdekességgel, aminek köszönhetően sokszor rajongóvá is válok. Az elmúlt években hatalmas űr volt a zenerajongók szívében, hisz semmilyen koncertre nem lehetett eljutni. Szerencsére a 2022-es év bőven kínált lehetőségeket, végre. Szeretnék párat kiemelni köztük, ami számomra nagyon meghatározó volt.

Elsők között mindenképp személyes kedvenceimet, az Opeth-et említeném meg. Nagyon rég jártak nálunk, ezért elég nagy volt rá az érdeklődés. Szerintem egy zseniális bulit csináltak, a hidegebb idő ellenére. A következő buli számomra hatalmas meglepetés volt (nyertem egy jegyet) és rég táncoltam ennyit (ha azt annak lehet mondani, hehe) egy koncerten. Ez nem volt más, mint a Black Stone Cherry koncertje. Kár lett volna kihagyni, főleg, hogy egy szuper magyar banda, a Slowmesh is fellépett előttük. Megemlíteném még (amiről cikket is írtam) a VLTIMA RATIO Fest-et a Barba Negrában, ahol a Moonspell előtt olyan zenekarok léptek fel, mint az Insomnium, Borknagar, Wolfheart vagy Hinayana. Kicsit megszólalt bennem a tini énem, mikor még anno a Pecsában jártam hasonló koncertekre. Fenomenális volt az összes banda. Természetesen ezután a feszt után, másnap egy jó kis Evergrey koncert is befigyelt. Rájuk alap, hogy mindig elmegyek, régi kedvencek, szívesen támogatom őket és egyre jobb lemezeket nyújtanak felénk.

Ezek után a legkiemelkedőbb koncert számomra az évben a Saturnus bulija volt a Dürerben. Nagyon nem akartam menni, mivel amiket eddig hallottam tőlük, az annyira lehúzott sokszor, hogy nem vágytam a depis zenére épp. De tudtam a 20 éves koncertjárási tapasztalatomból kifolyólag, hogy el kell menni megnézni, bármi is az, mert nagyon más élőben. Hát ezzel se volt másképp. Egyszerűen tökéletes volt, annyira, hogy bármikor elmennék rájuk. Az atmoszféra a Dürerben, az, hogy alig voltunk, de látszott egytől egyig mindenkin, hogy hatalmas rajongók, aki meg nem az volt, azzá vált rögtön. Csodálatos volt a setlist, a hangzás, a banda közvetlensége, mosolygás… Áhh, körül ölelt az egész. Na meg végre körülöttünk mindenki headbangelt. Jeee! 😀

Nos, ezek után az én kedvenc lemezeim nem mások, mint:

1. Deadly Vipers – Low City Drone

A francia stoner banda albuma nálam az első helyet foglalja el, mivel annyira új számomra, maga a hangzás, a stílus, totál magával ragadott, a Big Empty dalukat kifejezetten kiemelném. Mestermű!

2. NightrageAbyss Rising

Zúzás – hörgés – dallam, mi kell még? Egyszerűen zseniális album és mindig is a melodikus death metal volt a kedvencem.

3. Horizon IgnitedTowards The Dying Lands

A finn death metal zenekar második lemeze került fel a listám harmadik helyére, mivel elképesztően tehetséges bandáról van szó. Szuper a tiszta ének és a hörgés közti balansz, arról nem is beszélve, hogy az énekes egymaga csinálja ezt. Ezt a lemezt nagyon ajánlom.

4. An Abstract IllusionWoe

Az év legnagyobb meglepetése ez az album. A gyönyörű borító mögött egy igazán kemény, hihetetlen technikás muzsikát találunk, amely képes így is egyedi lenni. Szintén egy mestermű az atmoszférikus/prog/death metal színtéren.

5. The Halo EffectDays of the Lost

Nagyon vártam, hogy végre teljes egészében kijöjjön ez az album, hisz az In Flames jelenlegi és egykori tagjai alkotják a bandát, élén a jól ismert Dark Tranquillity zenekar frontemberével, Mikael Stanne-nel. Rossz nem lehet, hát nem is.

6. The Butterfly EffectIV

Több mint 10 évet kellett várni, hogy az album megszülessen, de igazán megérte. Tökéletesen követi az előző albumaik hangulatvilágát. Régi kedvenceim, melynek megvan az az érdekes, ausztrál zenekarokra jellemző, sajátos, egyedi hangzásviláguk.

7. SoilworkÖvergivenheten

2019-es Verkligheten albumuk utódja ez a lemez, talán nem is a legkiemelkedőbb az elmúlt 30 év alatt, de én nem szeretnék azok táborába tartozni, akik azt vallják, hogy a zenekar első három albumához hasonlót kellene mindig csinálni, hisz azok ők, ez már nem. Számomra tök mindegy mit csinálnak, akkor is imádom a zenéjüket, részemről nincs elvárás. Így is mindig hozzák azt, amiben jók, ezt a mostani lemezen is tökéletesen kihallani, ráadásul Björn-nek is egyre jobb a hangja.

8. Megadeth The Sick, the Dying… and the Dead!

Sose voltam igazán Megadeth rajongó. Persze elismerem a munkásságukat, és természetesen örülök, hogy Mustaine is felépült a rákból. Jellegzetes gitártémái se elhanyagolhatók, arról nem is beszélve, hogy Dirk Verbeuren (kedvenc dobosom) 2016 óta üti a bőröket a zenekarban, de sose kerített a hatalmába ez a fajta stílus. De most kezdjük elölről… ez a lemez magával ragadott. Pont.

9. AlunahStrange Machine

Ismét egy olyan stílusba csöppentem bele, amit túl jól nem ismerek, de ők valami hihetetlenek. A pszichedelikus stoner doom metal egyik legkiemelkedőbb alakjai. Továbbá Siân Greenaway hangja annyira egyedien mély és a zene az ő hangjához tökéletes.

10. AmorphisHalo

Ismét egy régi kedvencem. Sok változást nem érzek a dalaikban, de talán jó is így. Ismét egy kellemes, dallamos, néhol kemény album lett, de ok, hallgassuk.

11. Hanging GardenNeither Moth Nor Rust (EP)

A finn doom metal zenekart Riikka Hatakka énekesnő 2019-es csatlakozása óta ismerem. Eddig valahogy elkerülte (sajnos) a figyelmemet. De az előző lemezeiket figyelve, egyre jobb irányt vettek. Iszonyatosan jól áll a női ének, doomosabb, mélyebb, líraibb az egész. Igazán termékeny és kísérletezős zenekar az elmúlt években. Nincs ez másként ennél az EP-nél sem.

12. SylvaineNova

Ez egy csoda. Egy ilyen törékeny lány ilyen profi és erős cuccot hoz létre. Wow. Alcest rajongóknak kötelező.

13. HalestormBack from the Dead

Ők szintén régi kedvenceim. Lzzy hozza a megszokott kemény, dögös, rekedtes hangját és szuper jó dalokat.

14. Arch EnemyDeceivers

Én nem tudom, de valahogy sose tudta a fülem megszokni ezt a zenét, mindig kerültem, néha volt 1-1 szám, ami megfogott, ennyi. Nos, ez az album valamiért kivétel. Tényleg jók a riffek, Alissa hangja kiváló, és végre halljuk a tiszta énekét is. Lehet több kéne ebből, mert nagyon nem rossz.

15. StratovariusSurvive

Róluk csak annyi, hogy sűrűbben kellett volna hallgatni anno, de megy a pótlás.

16. BorealisIllusions

Akik igénylik a jóféle progresszív zenét, nekik nagyon ajánlom ezt a kanadai bandát. Igazán északi.

17. EvergreyA Heartless Portrait

A listám elég sok régi kedvenccel teli. Így ők is ezt a sort gazdagítják. Jó kis svéd prog muzsika. Bár igazán furcsa, hogy alig egy év telt el az utolsó lemezhez képest és ki is jött a mostani. Legalább ők ezt a pandémiás időt kreativitással, lemezírással töltötték. Meg is lett az eredmény.

18. DorothyGifts from the Holy Ghost

Fülbemászó amerikai (nem, nem a magyar) hard rock zene. Eddig nem ismertem, de ha ilyen lesz a többi album is a jövőben, többet fog forogni nálam.

19. Lost SocietyIf the Sky Came Down

A finn thrash metal banda 2012-ben részt vett a Nuclear Blast által szervezett (Global Battle of the Bands) versenyen, melynek selejtezőjét megnyerték. Innen be is indult a karreirjük. Egy fiatal banda, elképesztő energiával, fantasztikus groove- és metalcore elemekkel. Nagyon megérdemli, hogy még többen megismerjék.

20. WolfheartKing of the North

A zenekar hatodik nagylemeze, amelyben a Nile-ból jól ismert Karl Sanders is közreműködik. A Wolfheart albuma talán a listám legextrémebb tagja. Nem egy könnyű zene, de igazán spirituális és változatos.

Akik nem fértek fel a listára, de mindenképp meg kell említeni a munkásságukat és amelyeknek hamarosan megjelenő albumairól 2022-ben hallhattunk dalokat:

Lacrimas ProfundereHow to Shroud Yourself with Night (album)

Porcupine TreeClosure/Continuation (album)

Drowning PoolStrike a Nerve (album)

Ancient SettlersOur Last Eclipse (album)

Hanging GardenThe Four Winds

KatatoniaAtrium, Austerity, Birds

Nailed to ObscurityClouded Frame, Liquid Mourning

InsomniumLilian, White Christ

Marcela BovioLoneliness Anthem 1#, 2#

Shores of NullNothing Left to Burn

KloneWithin Reach, Bystander

Szerkesztőségi kedvencek, listák 2022 – 2. rész (5 komment)

  • Morcos Morcos szerint:

    Hazudnék ha nem ismerném be, hogy nem egy kritika vagy egy-egy hangpróba kör hatással volt a listámra. Köszönet érte. Legalább egy ennyire ínyencségekben gazdag következő évet mindenkinek!

    • Winci Winci szerint:

      Végülis ez a fajta lelkes ismeretterjesztés a lényege a HP-nek is és a lemezjánlóknak is. 🙂

  • boymester boymester szerint:

    Egész jól lefedtük a két részben szerintem 2022-t az extrémebbtől a szórakoztató metal zenékig és azon túl… 🙂

    • Winci Winci szerint:

      Nekem is az jutott az eszembe, hogy az udergroundtól a stadion méretű előadásokig soroltuk a jó előadókat és lemezeiket, úgy, hogy egyik-másik visszaköszönt többeknél is. Arra is felfigyeltem, amikor általam mostanában keveset, vagy régen hallgatott bandák új lemezei feltűnnek mások hallgatni-érdemes listájában – ez nagyon jó: újra kedvet kapok a korongokhoz.
      És valóban: egyik sem rangsor, egyszerűen csak szubjektív ajánló a jó zenékről, akár igazolják a koncertjegy,- vagy CD-eladások, akár nem.
      Köszi!

  • ZolixiusRex ZolixiusRex szerint:

    Takaros kis lista mind, akárcsak az előzőekben. 🙂 – Jövőre veletek ugyanitt. 😀