TOXIC WEEKEND 2023, ORFŰ JÚLIUS 6-8.

Mintha a 2022-es Toxic Weekendnek is csak tegnap lett volna vége, de már túl is vagyunk a 2023-ason, szinte hihetetlen. Nehéz megszólalni 3 ilyen nap után, de azért megpróbálom. Egy barátnőm az indulás előtti szerdán azt mondta, hogy már biztos nagyon várhatom ezt a „toxicot„, mert január óta hallgatja tőlem, hogy milyen jó lesz nekem végre júliusban, ha ott lehetek majd. Még szép, hogy vártam, nekem ez a nyaralásom, és a feltöltődésem.

Orfű eleve egy gyönyörű és csodálatos környék, kiváló otthont ad a fesztiválnak. Igaz elég messze van az én lakhelyemtől, de ide bármikor szívesen elutazok. Nincs is csodálatosabb érzés annál, mikor az ember megérkezik egy fesztiválra. Meglátni az első bandázó csapatokat a parkolóban a kocsma környékén, becsekkolni, felverni a sátrat, meginni az első (vagy hát Orfűig utazva nagy valószínűséggel nem az első) sört.

A fesztivál elrendezése gyakorlatilag megegyezik a tavalyival, ugyanúgy 1 nagy színpad és 1 kis színpad állt a zenekarok és a közönség rendelkezésére. A pultok számát viszont bővítették, jóval több pad is volt kihelyezve, a kajás szekció is többé kevésbé megegyezett az előző évivel.

Szerintem azzal senki nem vitatkozna, hogy mindig a nyitó nap a legveszedelmesebb. Még mindenki tele van energiával és úgy bulizik, mintha nem lenne holnap, pedig van, haha. Őszinte leszek, nincs egyszerű dolgom most, mert nehéz szavakba átültetni azt a hangulatot, ami minden koncert alatt, meg ami úgy amblokk volt a fesztiválon. Úgyhogy ide-oda inkább becsempészek néhány videót, hogy át tudjam adni valamennyire az érzést. A csütörtöki zenei felhozatal már rögtön az első nap nagyon erős volt. A legkorábbi fellépők a Dirty Dawn (akik az azt megelőző szombaton még a SZAR Fesztet zárták), a Liberal Youth, The Buttholes és az AMD voltak. A korai kezdés ellenére is már sokan voltak a koncerteken.

Szerencsére a zenészeket nem csak a színpadon lehetett elcsípni. Találkoztunk a Dirty Dawnból Sári Krisztiánékkal, a Hétköznapi Csalódásokból Bársony Barnabással, és természetesen Acélos Balázzsal a Don Gattoból.

Az első külföldi fellépő a holland Born from Pain volt, akik zseniális jó hc bulit csináltak. Bánom, hogy nem csináltam legalább 1 videót róla, de itt már eléggé átadtam magamat a zenének. Magyar fellépőkkel folytatódott az este, Francesco és a haverok, Macskanadrág, Don Gatto. Ezek a zenekarok a Toxic Weekendre mondhatni haza járnak, nélkülük ez az esemény már meg se lenne rendezve!

A Don Gatto koncert közben hozzám keveredett egy játék láncfűrész, amire úgy vigyáztam, mint a szemem fényére. Nem tudom kié, de ha a gazdája olvassa ezt a beszámolót, akkor üzenem neki, hogy jó helyen van nálam, jövőre elviszem majd, de nem ígérem, hogy vissza is adom, haha!

Számomra az este nagy meglepetése a Yellow Spots volt, hiszen eddig nem volt szerencsém hozzájuk, de itt aztán nem akármilyen tánc volt!. Kicsit másabb volt, mint a többi zenekar, inkább a ska/rockabilly műfajt képviselték: a dobot, gitárokat, éneket kísérte még szaxofon, nagybőgő, trombita. Őrült jó hangulatot csináltak, szerintem az egyik legjobb fellépő volt.

A csütörtöki napot az angol Booze and Glory koncertje zárta. Már önmagában ez is teljesen jó élmény volt a csapattól, de nem sokkal a bulijuk után megjelent a pultok környékén a basszusgitáros, Chema Zurita, hogy találkozzon közelebbről is a fesztiválozókkal. Elképesztően közvetlen és barátságos volt mindenkivel. Ettől is ilyen szép ez a fesztivál. Nem mondom, hogy egy ilyen erős nyitó nap után frissen és üdén ébredtem reggel, de egy jó fürdés az orfűi tóban és egy-két sör helyre rántott.

A pénteki koncerteket kezdte a Linx, Hit by Schoolbus, Böiler, Tisztán a cél felé. Németországból pedig érkezett a Ryker’s, a hardcore vonalat képviselve. A helyzet az, hogy ez is egy nagyszerű koncert volt, de nekem a tavalyi Terrort már lehet, hogy soha nem fogja tudni felülmúlni egyetlen más hc zenekar sem. Lehet, hogy már maga a Terror sem, haha. Persze tudom, hogy nem kellene így hasonlítgatnom..de akkor is.

További fellépő volt még a Prosectura, Fegyelmező Részleg, Social Free Face. A Fegyelmező Részleg a tavalyival ellentétben idén a kis színpadon lépett fel, és szerintem itt sokkal hangulatosabb volt. Egy probléma volt, hogy annyian voltunk a koncerten, hogy majdnem szűkös volt a hely! Egy barátom másnap reggel azt mondta, hogy ez volt élete legjobb Fegyelmező koncertje. Majd hozzá tette, hogy mondjuk minden Fegyelmező buli után ezt szokta mondani! 😀 Tényleg nagyon jó volt.

A pénteki nap legnagyobb fellépője a Cockney Rejects volt, igazi klasszikus angol punk zenekar. 1978-ban alakultak…ilyenkor bele gondolok, hogy hol voltam én még olyankor? A szüleim is bőven gyerekek voltak. De a kor nem igazán fogott a bandán, tele volt lendülettel és jókedvvel az egész koncert.

Ezen a ponton kell megemlítenem, hogy mennyire fontos része lett ennek a fesztiválnak a foci kupa. Igaz én csak szurkolóként vettem részt rajta, de azt a hangulatot, ami ott zajlik, nem tudom hasonlítani semmihez! A spori ott van, de azt se tudja merre van arccal.. „Na most már lehet oda kéne figyelnem” és ehhez hasonló mondatokat dobott be a meccs közben. Mondjuk a játékosok se feltétlen a józanságról tettek tanúbizonyságot. Végtelenül magasröptű beszélgetéseknek lehettek fültanúi azok, akik ott voltak! Igazán kár kihagyni ezt az eseményt, elképesztő sokat lehet nevetni együtt. Aki eddig lemaradt a fociról, az jövőre jöjjön szépen, nem fogja megbánni.

A szombati nap volt a legkülönlegesebb a fellépők szempontjából. Discharge, CPG, GBH. Mindhárom zenekar ikonikus alakja a Toxic Weekend által képviselt punk műfajnak, így nem csoda, hogy ezen a napon voltak a legtöbben. A hazai zenekarok közül a Bipolaris, Tizedes meg a többiek, Counter Clockwise, Kozmosz, Téveszme és a Hétköznapi Csalódások léptek fel. A Beerzebubról már több alkalommal volt szerencsém írni, de most sem tudom kihagyni, hogy ne ejtsek néhány szót róluk, mert valahogy mindig különlegessé teszik a koncertjeiket. Csatlakozott hozzájuk a Bipolaris frontembere, Soma is, amit ezen a videón meg is nézhettek:

Ami számomra még egyedivé tette a koncertjüket, hogy az utolsó számnál, a Beerzebub frontembere felhozta kislányát a színpadra és tett pár említést a magyar oktatás és a pedagógusok tragikus helyzetéről. Viszont megmondta, hogy bármi történik, ő akkor is ebbe a közegbe fogja hozni a gyermekét. Számomra ez egy megható és elgondolkodtató pillanat volt…de ez is volt a célja. A Discharge bulijára jó sokat kellett várniuk a rajongóknak, mivel már a tavalyi évben is felléptek volna a toxicon, de nem várt körülmények miatt sajnos nem valósult meg a koncert.
Na de idén jöttek és le is tépték az arcunkat.

Ha az eseményen volt történelmi pillanat, az mindenféleképpen a CPG koncert volt. Én még a gimnáziumban ismertem meg őket, amikoris a történelem tanárom mesélt róluk a tananyagunk kapcsán. Elképesztő története van ennek a zenekarnak, és sajnos vagy nem sajnos, a zenéik a mai napig aktualitásukat élik… Libabőr volt, ahogy rengeteg ember összegyűlt a színpad előtt, és egyszerre üvöltötte teli torokból, hogy CPG. Szerintem ez a koncert olyan volt, amit míg élek nem felejtek el. Ami még duplázta az élményt, hogy a CPG-hez csatlakozott a szerb Pekinska Patka zenekar, akik anno a nagy hatással voltak a CPG megalakulására. A CPG-ről fog még külön cikk megjelenni a Fémforgácson, úgyhogy nem is szaporítom most itt a szót róluk. De köszönöm, hogy ezt megélhettem.

A fesztivált, ahogy korábban Rockfater mondta a GBH, a „büdös punkok” zárták. Szerintem méltó koncert volt arra, hogy a Toxic Weekend véget érjen.

Hát ami sajnos kevésbé volt méltó, az a „rockdisco”. Elnézést kérek a dj úréktól, de kicsit eltévesztették a helyszínt, mert ez nem a reggae camp volt. Mindenki várta volna még az utolsó megőrülést, de olyan lagymatag zenét játszottak, hogy állva majdnem elaludtam. Aztán mikor nagyon bekeményített akkor eljutottunk odáig, hogy highway to hell vagy ace of spades, másfél órán belül 3 alkalommal. Legalább csütörtökön még nagy nehezen ki tudtunk tőle könyörögni egy Terror számot, habár az sem volt egyszerű küzdelem. De azért jót nevettünk, még szerencse, hogy kiváló volt a társaság és nem akartam bedőlni inkább a sátorba, mint a rohadt nád.

Zárásképpen szeretnék köszönetet mondani a szervezőségnek, és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a 2023-as Toxic Weekend ilyen jól sikerüljön. Ez már olyan, mint egy nagy közösség, még ha egy évben csak egyszer találkozunk (vagy még itt ott koncerteken). Köszi minden régi és új arcnak!
A „fesztivál utáni depresszióm” azóta sem múlik, és nem is tudok másra gondolni, csak erre a fantasztikus 3 napra.

Remélem találkozunk 2024-ben is a Toxic Weekenden!
Ha te is jössz én is megyek!


Friendly Tour 2024 Friendly Tour 2024
február 23.
The Fission Tour The Fission Tour
február 24.
Dirty Honey Dirty Honey
február 29.