Wacken Metal Battle Hungary 2022. – Interjú a rendezőkkel és a zsűrivel (1./2 rész)

Gondolom, a sorokból az olvasóink ismét hamar rájönnek, hogy mennyire fellelkesedtem egy újabb koncertért, sőt fesztiválért! Nem is különösebben zavar, ha ezt bárki szóvá tenné… úgyis tovább írom.  Ha azonban valaki azt állítaná, hogy a Wacken Metal Battle Hungary 2022. rendezvény nem az underground, de már nagyközönségre érdemes honi csapatok támogatója, azzal nagyonis vitatkoznék. Ott voltam, láttam és hallottam. A helyiség pont megfelelő méretű egy ilyen bulihoz. Noha a közönség kicsit cserélődött is, nomeg szaporodott is a matinés kezdéshez képest, mindenkinek jutott hely, talán csak a meleg elől volt nehéz menekülni az átszerelések alatt. A Barba nagy küzdőterét jobbról lekerítve hozzá férhettünk egy a témához illő pólóvásárhoz is, szinte minden banda cuccával, lemezeikkel (CD-kkel), és számos (tényleg számos), a színtért meghatározó, sőt azok közül is inkább a sötét tónusú valamikori és még létező zenekarok kazettáihoz (!) (Death-sorozat!), sok mai magyar, a stílusában ma is úttörő földalatti, vagy természetfeletti csapat, projekt-zenekar kiadványához. SZertinem mind szerepelt már itt a hírekben és albumajánlókban. Csak példaképpen: a színtéren ikonikusnak mondható Thy Catafalque CD-jéhez, és hátrébb számos fenségesen rémes borítójú LP-hez. Nekem rögtön kialakult a megfelelő hangulatom a rendezvényhez. Ezúttal azonban nem a koncertélményt szeretném bemutatni a maga változatos zeneiségével, hanem inkább azt, ahogyan és amiért egyáltalán lehetőség nyílt erre a mára hagyományossá vált, ezúttal is elég hosszú tehetségkutatóra.

Május közepéig lehetett hangzó anyaggal nevezni és azalapján május 23-án került sor a több mint negyven (később megtudtam: 54!) nevezőből kiválasztott 10, döntős zenekar kihirdetésére. Ők léptek fel június 12-én vasárnap fél kettőtől késő estig a Barba Negra Track sátorszínpadján. ABC-rendben az Atrox Trauma, a DivideD (a 2019-es Rocktóber Metal Battle különdíjasaként), Heedless Elegance, a Mhorai, a Nest of Plagues, a Polytrip, a Reason, a RED SWAMP (a 2020-as Metal Battle Extra nyerteseként), a The Void és a Türböwitch. A szervezés a résztvevőknek és a közönségnek még a döntő napján is tartogatott további izgalmat, mert a déli, helyszíni sorsorálon dőlt el a fellépők végső sorrendje.

A szervezők és a zsűri a témában járatos személyek csoportjából állt össze. A „járatos” alatt jól értem, hogy a csoportban benne van a mára egyetlen magyar papíralapú rock-metal ciklika képviselője, számos és különböző stílusokat előtérbehelyező webzinek tollforgatói, egyben zenehallgatók és – ami különösen jó dolog – aktív zenészek is, ráadásul olyanok, akik egyrészt ismerik magát ezt a tehetségkutatót, átélték a kijutás és az „ott-játszás” pillanatait, illetve mind hazai előadói, mind nemzetközi koncert-viszonylatban is tapasztalt zenekari tagok. A zsűri két lépcsőjében az előválogatón részt vett Fodor Judit (H-Music Hungary), Pintér Miklós (HammerWorld Magazin), Draveczki-Ury Ádám (Shockmagazin) a többi ítésszel, akik végül a sátor keverőpultjánál foglaltak helyet a fináléban. Sütöri Olivér (Wacken Metal Battle Hungary), Forray Tamás (Metal.hu), Pócsi István (BARBA NEGRA), Dankó János (Lángoló) Völgyesi Ádám (NuSkull.hu) és Szabó Csaba Zoltán (Archaic), sorra elmondták benyomásaikat, észrevételeiket. A másik ötletgazda és szervező Vörös András (Ørdøg, Superbutt) örök háttéremberként volt jelen a helyszínen.

A cikk hosszával nem volt célom az esemény hosszát túllicitálni, ám a szigorú szerkesztőktől félve óvatosan 🙂 szerkesztettem, a számomra annyira érdekes volt minden godolat. Bízom benne ezt így találják azok is, aki ott voltak, ott lesznek, vagy akár nevezni kívánnak mindannyiunk örömére. A beszélgetés gondolatait a válaszolókkal jórészt már a döntő esemény után vetettük papírra/képernyőre, amikor némiképp ülepedett az élmény, többek közt bennem a cikkíróval, jóllehet az diskurzust többekkel elkezdtük már ott, az izgalom fűtötte helyszínen. A sátorba belépve találkoztam Csabával, akivel már néhányszor diskuráltunk, mindig Archaic-koncerten („kicsin” és „nagyon”) és mindig a zenekari színpadi élményekről, közönségről, a műsorról. Ezúttal a zsűritagságról és magáról a rendezvényről kérdeztem.

Hogy kerültél a zsűribe?

A legutóbbi kinti Wacken Metal Battle-re az Archaic 2019-ben, mint nyertes juthatott ki. A szabályzat szerint így a zenekar is képviseli magát a következő válogató rendezvényen.

Milyen durva, hogy a legutóbbi 2019-ben volt!

Igen, aztán jött a pandémia… de most már végre megrendezésre került! – Illetlenül közbevágva kérdezném, hogy milyen, volt, mire emlékszik, de látom, hogy feláll a karján a szőr és folytatja is: Libabőrös vagyok most, amikor az eszembe jut [látom], milyen élmény volt itt megnyerni és ott játszani. Nagyon nagy tapasztalat volt. Olyan profi rendezvény volt, pedig nem jutott különösen sok idő a beállásra sem. Talán 5-10 percet kaptunk és már ment is a program. Itt persze máshogy lesz, mert a zenekaroknak van majdnem egy fél órájuk a beállásra.

Igen és láttam azt is, hogy sokan követték valós időben. Az én telefonomról ment az intro, és a gyors beállás után észbe kellett kapnom (vagyis a testvéremnek), hogy repülőüzemmódra váltson a pittyegések előtt. Kinek jut ez az eszébe ilyenkor? [mosoly] Nagyon gyorsan zajlott minden, hiszem majdnem törölték a programunkat egy vihar miatt. Elképesztően megterhelt minket, hiszen, amikor kellett volna készülni a koncertre, éppen akkor kezdték el kiűríteni az egész fesztivált. 125.000 embert… majd jött a szervező, hogy akkor vége srácok, lehet csomagolni és irány haza, a Wacken Metal Battle nem folytatódik, este jönnek a „nagyok”. Teljesen szétestünk fejben, lélekben, mindenhogy… hiszen erre vártunk, készültünk már nagyon régen.

Olivér és a helyi erők a gyorsan tovább álló vihar után megvitatták a helyzetet és végülis megszavaztak mindenkinek 10perces átszerelési időt, és szigorúan 20perces játékidőt. A 10 perces átszerelés viccnek is rossznak tűnt, hiszen 5 perc, mire az előtted lévő lepakol, neked lesz 5 perced mindent feltenni. Persze, mit tehettünk volna? Elfogadtuk a változó feltételt és belecsaptunk. Személyes traumám az volt, hogy a dobon semmit nem lehetett módosítani. Feltették és nem nyúlhattam hozzá. Tehát az „kész volt”. Persze, mindenki számára totál kényelmetlen volt a setup, se kontrol, se cin-erdő, se saját állítgatás… semmi! 5 perc alatt ez nem fér bele! De hála a saját crew-nak, nagyon gyorsan ment minden. Örültünk, hogy játszhattunk, de ez az egész herce-hurca, hogy „játszol fél órát, és fél órát átszerelsz”-, majd “nem játszol, menj haza”-, majd “játszol 20 percet”-történet nagyon-nagyon megdolgozott bennünket. Egyszóval, bevettünk egy leszarom tablettát és játszottunk. Végül a zsűri értékelte azt, amit látott a 20 percben és azt mondta, hogy 2. legjobb produkció volt a miénk. Természetesen nehezen volt felfogható. Az egész fent van nálunk facebook videón, ha valakit érdekel, nézze meg. Most is libabőrös vagyok, ha rágondolok! [nevetés]

Milyen élmény volt most ezt a Wacken-tehetségkutatót, egy ismét sikeres Archaic-lemezzel és számos hangulatos koncerttel a hátatok mögött, a néhány ezelőtti fellépés után több évvel, mégis a soron következő fesztiválon… most kívülről látni mindezt? Illetve nem is annyira kívülről, mint egy teljesen másik oldalról?

Személy szerint nagyon vártam ezt a napot. Van néha olyan pillanat amikor fiatal zenészek odajönnek hozzám, és faggatnak pár dologról. Mindig mondom nekik, hogy ezért érdemes csinálni. A Wacken miatt. Illetve, nekünk korábban szerencsénk volt elmenni a Testamenttel egy rövid turnéra. Na, az a másik dolog, amit mondunk. Nightliner és Testament… és a Wacken. Én a fesztivál legendáján nőttem fel. A testvérem szinte minden évben kint volt rajta, így egészen korai magömlésem után már tudtam, hogy én egyszer valahogy ott fogok játszani. És akkor, 2019-ben megvalósult! Óriási élmény megnyerni egy hazai tehetségkutatót, ami visszajelzést ad, hogy te valamiben aznap a legjobb voltál. Aztán megtapasztalni a Wacken profizmusát, egészen hihetetlen érzés. Ez a világ legnagyobb metal fesztiválja. És ennek leszel részese. Egy lépéssel feljebb kerül az együttes fejben, mert itt a legjobbak vannak. Nincs üresjárat, nincs mellébeszélés, csak végtelenül zseniális produkciók. Neked is annak kell lenni. De cserébe kapsz egy akkor élményt, hogy be se férne egy IFA-ba.

Említetted, hogy éppen mostanában vettek fel a köztévé egy magazinműsorában a Wacken Metal Battleről egy rövid műsort. Leginkább az jött le, hogy mennyire ismeretlen ez a tehetségkutató a nagyközönség előtt. Vajon miért lehet ez így?

Azt hozzá kell tenni, hogy metalról van szó. Ez mindig is a szubkultúra perifériája volt, van, lesz is. Ritkán lehet olyan csatornákon hallani róla, ami nem kifejezetten a célközönségnek szól. Bár, szerencsére a Petőfi TV kinyitotta az ajtót a keményebb zenék felé. Így jutott figyelem a színtérre. Szerencsére vannak olyan műsorszerkesztők is, akik meglátták a lehetőséget és az izgalmat az undergroundban, így észrevettek minket, a sikerünket. Valójában ez a pici reflektorfény jót is tud tenni az egésznek, hogy a kialakult kép a metalosokról némileg lágyuljon, és a nagymamák végre lássák, hogy nem láncfűrésszel közlekedő iszákos állatok vagyunk, hanem tök normális arcok. És a hazai underground is tud kiemelkedőt alkotni, amit érdemes támogatni, mert viszik a világba a magyar zene hírét.

Ezek szerint az, hogy pl. a Shock, a Lángoló, a Metal.hu (persze hírként a Fémforgács is) vagy egyéb net-es felület alkalmanként cikkeket szentel a rendezvénynek nem elég még az undergroundban sem a még szélesebb ismertséghez?

Ezek a portálok lefedik a hazai metal szintér 99%-át. Akik ebben a közegben élnek tudják, hogy mi a Wacken Metal Battle, milyen hatalmas fesztivál a Wacken. Illetve, a cikkeknek hála, szerintem azzal is képben vannak, hogy az Archaic kint jól szerepelt. Szerintem a mostani kinti döntő is rejteget magában lehetőséget, hogy egy újabb dobogós helyezést elhozzunk. Ha ti cikkeztek róla, akkor biztos sok ezer ember fogja megint követni, mert nagyon izgalmas az egész.

Véleményed szerint mi kell ahhoz, bátorság, hit, vagy önbizalom, vagy több éves gyakorlat a színtéren, stb… hogy egy csapat bátran elinduljon az ismeretlenségből, vagy a saját közössége köreiből ezen a tehetségkutatón?

Sok zenekar nem bízik saját produkciójában. Sokszor hallom, hogy „nem vagyunk elég jók”, itt. ott még pontatlan az egész, blabla. ÉS? – kérdezem sokszor vissza. Honnan tudod, hogy a többiek milyenek hozzád képest? Honnan tudod. ki lát meg élőben? Honnan tudod mit dob eléd az élet? Látod, mi is kijutottunk! [nevetés] Ki tudja, éppen abban a pillanatban a zsűrinek mi tetszik meg a produkciódból…? Lehet az a „semmi”, amit csinálsz, vagy éppen az, hogy felszántod a színpadot. Általában azért jó egy tehetségkutatón részt venni, mert szakmai zsűri ítélkezik. Elmondja, egy adott pillanatban mit lát rólad. Megfogadod, javítasz vagy leszarod, mész tovább… mind a kettő járható út, de legalább kapsz valami visszajelzést arról, hogy hol tartasz. Természetesen nem arról van szó, hogy 2 hét zenélés után mindenféle vad elképzelése legyen egy zenekarnak, de azért próbáljon valamilyen minőséget szem előtt tartva zenélni, igenis próbálkozzon. Nincs vesztenivaló!

Ha ez még nem lenne elég biztatás, Szabó Csaba bentről-kintről láttató, hiteles szavai után maga a tehetségkutató egyik társzervezője mondott újabb érdekes gondolakot a rendezvény motívációjáról. Sütöri Olivér Wacken-története ráadásul több száz kilométerre nyugatabbra indult.

Ha jól tudom, 2013. óta szervezitek meg ezt a rendezvényt, így a kötelező esélykiegyenlítő ~3-évenkénti pauzával és a pandémiával ez már egy közel évtizedes 😊 hagyomány, igaz?

Igen. 2006-ban voltam először Wackenen. Én még Ausztriában kezdtem szervezni az ottani Wacken Battle-t. 2007-ben a barátaimmal elkezdtem játszani gondolattal és végül még abban az évben meg is történt. Később, amikor 2009-ben Magyarországra települtem a munkám miatt, egy ideig aklimatizálódtam [értsd: a zenei közegben] És amikor biztossá vált, hogy maradok, jeleztem a Wacken szervezőinek, hogy itt is megszerezném a tehetségkutatót. Azt a választ kaptam, hogy ez jó, mert innen már érdeklődött más is, örülnek neki egyeztessük és keressük fel őket együtt… Ő volt Vörös András.

Őt, egyébként, ismerted korábban, vagy az már az itteni tartózkodás alatt találkoztál vele?

Nem egészen, és mégis. Az unokatestvérem révén ismertem a Superbuttot. És később megismertem jobban a zenéjüket és tudtam, hogy külföldön is több helyen is felléptek.

Ezek szerint bizalommal kerested fel őt.

Abszolút! Ő a maga ismeretségével és a munkájával egy egész stábbal dolgozik azóta is a háttérben. Tudják, én is tudom ez milyen feladat. A Wackenre, mint említettem, 2006-ban jutottam el először. És 15 éve részt veszek az ottani Metal Battle zsűri munkájában. Láttam és tudom, hogy mire kell ott készülni.

Visszatekintve látható, hogy a végső döntősök köre jellemzően max. 1-2-3 lemezes, de a színtéren (akkor) aktívan jelen lévő csapatokból áll össze. Emellett, minden évben akad egy-két első bálozó is, ami a színtéren a friss megjelenésüket illeti. A kiválasztást – szerintem – az is igazolja, hogy a csapatok jó része ma is él és ma is aktív. OK, sok oka lehet annak, ha egy banda átalakul, elvész, de a lista azt minden esetre jelzi, hogy megvolt bennük az a tűz, ami a szűk kör versenyére érdemessé tette őket már akkor. Mindigis a célotok volt, hogy feltörekvő zenekarok jussanak így porondra?

Ez részben szabály is. Az előírás volt valamikor, hogy nem lehet „szerződött” zenekar.

Szerződött, milyen értelemben – kaptam el a szót kicsit csodálkozva – azaz nem ebből élnek?

Ma már ez nem pontosan így van. Annak idején nem lehetett még lemezszerződésük. Ma már ezt nehéz definiálni, valahogy úgy lehet megfogalmazni, hogy nem lehet jó [értsd: hivatalos] booking-ja a versenyre jelentkezéshez. Volt egy-két kísérlet az évek során, amivel a nyertes csapatok lemezszerződéshez juthattak (a Nuclear Blastnál). Ám ezzel később a végső döntős első helyezettek nem éltek, mert más feltételekkel képzelték el az együttműködést. A fellépés kapcsán, az elért jó kapcsolatokkal majd lehetőséget teremteni maguknak. Minden évben több szakmabeli és ott van, önkéntesen az Artist Village-ben, hogy megismerjék a Metal Battle-zenekarokat. A bandának viszont, természetesen, oda kell menni hozzájuk bemutatkozni, „átadni a névjegyet”.

Hogyan lehet ennek a szervezőcsapatnak akkora lobbi ereje, hogy innen egyetlen ország képviselje magát a csapatával a metal zene fő porondján? Hiszen vannak olyan országok, akik több országgal közös régióban tudnak ilyen válogató-tehetségkutatót szervezni és jelölni…

Ez részben azon is múlik, vagy múlott, hogy mikor csatlakozott az adott ország. Én arra emlékszem, hogy valamikor 2004-ben mindössze 6-7 ország szervezett ilyen tehetségkutatót, s azzal ki mikor jelentkezett. És biztosan múlik az ország lelkesedésén. Amikor Ausztria benevezett kapott egy önálló slot-ot. Összevonhatták volna a német, a svájci régiókkal, de nem tették. Fontos elem, hogy van-e, volt-e egyáltalán önkéntes, aki a térségben, az országban vállalta a szervezést. Magyarország esetében emellett az is számított, hogy kulturálisan összevonható-e más régióval. Az osztrák szervezéssel kezdődő Metal Battle-tapasztatok után, amikor már kezdtünk sokan lenni (ma már egyébként 45 ország van jelen) meg kellett oldani, hogyan fér be a sok produkció a 30 ún. slot-ba. Akkor például játszottak a szervezők a gondolattal, hogy összevonják Ausztriát Németországgal és Svájccal, de azt gyorsan leszavaztuk [nevetés]. Most tehát bevállaljuk, hogy pár évente kimarad egy-egy [nevező ország/régió] de ezt már sorsolás alapján.

Valóban, nemrég interjúztunk egy azeri és egy grúz csapattal, akik egy színpadon osztoztak a Wacken-versenyükön.

Ahogy említetted, ma több más területen régiókban versenyeznek. Az a régió Kaukázia, benne az azeri, örmény és grúz csapatokkal. Együtt szervezi például ex-Jugoszlávia, a horvátokkal, szlovénekkel, szerbekkel. Külön régiója van pl. a Karib-térségnek: Suriname, Trinidad & Tobagó, stb. Vagy éppen Central America-nak.

Ott aztán izgalmas lehet a metal élet, se seri se száma a fanatikus zenekaroknak, rajongóknak, már csak a Fémforgácshoz eljutott anyagok kapcsán is…

Hú, hallottam nagyon nagy történetet is az ottani szervezővel, ismertem is a csapatot. Onnan nekik Németországba eljutni nem volt könnyű és még drága is. Az a banda, aki megnyerte a lehetőséget komoly nehézségekkel dacolt. A zenekari tagok egy része felmondott, mert nem kapott szabadságot. Egyikük eladta a kocsiját az utazásért. Azt is megtudtam, hogy a banda egyik tagja még egy év múltán is munkanélküli volt. De neki fontos volt, hogy eljusson a Wackenre, hogy éljen a lehetőséggel. Többek közt az ilyen esetekre, a nehéz helyzetbe jutottak megsegítésére létrehozták a fesztiválon a Wacken Foundation-t, egy segélyalapot. Ide mindenki befizet egy jelképes összeget, ~30 eurót, aki vendég, sajtós, szóval aki a közhiedelem szerint „ingyen” jön, támogatásul.

Volt olyan szervezésetek, amikor három napra osztottátok el a döntőbe jutott csapatokat.

Várj csak, hadd emlékezzem, hiszen rég volt! Igen, az a balatonszemesi szervezés volt.

Igen. Akkor hogyan dőlt ez el és milyen szempont szerint, hogy 1 napra 10 fellépőt (2022-ben), vagy 3 napra 6-ot érdemes szervezni (pl. 2016-ban)? Talán az időpont közeli egyéb rendezvényekre figyeltek?

Ez egy kísérlet volt akkor. Úgy kaptunk akkor ott slot-ot [időkeretet], hogy csütörtök-péntek-szombatra tudtuk elosztani.

Szerintem szerencsésebb egy hosszú délutánra-estére szervezni a fellépését…

Teljesen így gondolom én is. Nem is célszerű elhúzni, mint a rétestésztát. Végülis, minden szervezés így történt, egynaposra, azt az egyet kivéve. Érdemes volt kipróbálni, de például a mostani szervezés így jobban sikerült. Egyébként érdekes dolog, hogy korábban Ausztriában többkörös volt a rendezvény. A végén 4 csapat játszott a fináléban. Aztán ott ez a szervezés valahogy elvesztette a varázsát, részben azért is, mert elkezdték úgy gondolni, hogy nem annyira érdekes. Tudod, nagyon sok tehetéskutató volt és van. Talán az osztrákok az életkörülményei miatt is, nem érzik, hogy mi a tétje, a díja: mégiscsak a világ legnagyobb metal fesztiváljára lehet zenészként kijutni. Talán azt gondolják, jó akkor majd valahogy kijutok én is, ezért nem annyira trendi már ott ez a tehetségkutató. De – ezt már említettem – ami a nyereménnyel jár, mint lehetőség, mint kapcsolatok…, az nagy lehetőség.

Furcsállom, ahogy az osztrák ellustulást említetted, miközben azt hiszem, értem is. Nem lehet, hogy ennek a zenének a halála a népszerűség maga?

Ezt talán nem így fogalmaznám meg. Inkább az lehet mögötte, hogy egyre több ún. tehetségkutató között azt gondolhatták, vagy gondolhatják, hogy ez is egy rendezvényes valakinek a profitja. Miközben mi valójában segíteni akarunk és tudunk is a tehetségeknek. Azt is érdemes megérteni, hogy ez nem pusztán egy tehetéskutató, amikor egy cég tárgyi nyereményeket oszt ki, vagy egy sörgyár a végén több rekesz sört ajándékoz a nyertesnek: ennek a nyereménye a világ legnagyobb metal fesztiválja. Vele pedig egy sokkal komolyabb érték, sokkal több, mint bármely másik tehetségkutatón – az említett kapcsolati lehetőségek.

Van olyan csapat, akit akkor ismertél meg és nyomon követsz 2013. óta?

Igen, a legtöbbjükkel tartom is a kapcsolatot. Van ugyan olyan is, akit a social media-ban követek inkább nyomon. De látom őket és többükkel beszélgetünk is. Visszautalok a Wackenre: annak a szervezése is egyre komolyabb ma már. Vannak olyan zenekarok is, akik az ottani Metal Battle kijutottak az ország-régió tehetségkutatóján, és azóta már visszahívták őket.

Volt, hogy visszaigazolta akkori támogató döntésedet?

Igen, az – ahogy te is mondtad -, hogy átalakulhat egy csapat, neve más lesz, újabb projektbe fognak az természetes. És vannak [összetételében] változatlanok is. Persze, jó látni, hogy ők azok voltak, akiket mi is jónak tartottunk. Jósa Tomival például ilyen a kapcsolatunk. Ő még az…

…valóban, az Archaic-kal jutott ki.

Igen ő az Archaic-kal átélte a kinti tapasztalatot. Azóta a DivideD-dal is a versenybe szállt. Figyelem a tevékenységüket.

A cikk második részében a több szerepében is jól ismert Vörös Andrással a hazai Wacken Metal Battle-rendezvénysorozat másik főszervezőjével, továbbá a zsűri egy koncert-megfigyelésben gyakorlott tagjával, a barbanegrás Pócsi Istvánnal folytatjuk a beszélgetést a rendezvényről és további tapasztalatokról. Ám előtte megismerjük az idei győztes Red Swamp útját, így félúton a világhír felé :-). További Wacken-cikkekkel néhány naponta újabb, a fellépésig különböző utat bejáró csapatokkal ismerkedhetünk meg, általam önkényesen válogatva a megkedvelt bandák között…

Ha a Fémforgács-olvasónak ötlete támad, kiről szeretne még olvasni a témakörben jelezze bátran!

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.