A mellékletek és a borító elég amatőrnek tűnik a belbeccsel ellentétben. Mégis mi ez? Első nekifutásra a Tremors c. film sárgarépával töltött szörnye jutott eszembe a csápokról… Szövegviláguk komolyabb akar lenni szerencsére: gyógyszerekkel, korrupcióval, önpusztítással és ehhez hasonló nyalánkságokkal foglalkoznak. Persze kíváncsi lennék, hogy ennyi idősen milyen tapasztalattal rendelkeznek ezekben a témákban, de erről információm.
A közel 50 percbe 7 tételt sűrítettek be a srácok, az első a World Consuming Itself, ami a maga 5 percével a legrövidebb dal. Ugyan kellemes kis robbanással indít a segítségével a lemez, nálam mégis a következő, Losing Time a favorit. Igazi falbontós durvulás 8 percen át, több energiabombával, olyan ízletes gitártémákkal, amik azonnal beindítják a bólogató reflexeket. Az ének kemény és agresszív, az üvöltéstől a mélyebb, de érthető hörgésig terjed, tehát elég széles skálán mozog, hogy ne váljon monotonná vagy unalmassá. A folytatás is igen terebélyes, a Bastard Brain 7 percbe „sűríti” zenéről alkotott elképzeléseiket, a színvonal marad természetesen, bár kissé lassabb, súlyosabb tétel az elődjénél. Ezt követi a baljóslatú ajtónyikorgással indító Sanatorium, ami címadó mivoltát megcáfolva szerintem a lemez legérdektelenebb szerzeménye. A gitár értékelhető benne, de az énekes által elkövetett finomkodás az előzmények tükrében félig-meddig megbocsájthatatlan számomra. Ős-thrash hangulatot áraszt ugyan, de a fogósabb témákat kihagyták a szerzeményből. A Doubts és a Revelation of Dreads helyreállítják ugyan a mérleget, de a kezdeti szerzemények tükrében unalmasabbá válnak. A zárás még érthetetlenebb számomra, a 11 perces Repentance egy instrumentális gitárhősködés, ami a hangszer nagyfokú ismerőjéről tesz tanúbizonyságot, de semmi keresnivalója ennek a lemeznek a végén.
Nem beszélhetünk tehát amatőr debütálásról, sem jellegtelen produkcióról, azonban van még min csiszolni. A kezdő dalok óriási lelkesedést váltottak ki belőlem, a második tételnél a „Na ez finom lesz!” mondat is elhangzott, de aztán a kezdetben erős dolgok ismétlődni kezdtek, egymásba folytak. Szükség lenne valamire, ami összetartja a lemezt és valódi produkcióvá változtatja, nem pedig pár pofás egymás után következő metal dallá. A technikai tudás nemzetközi színvonalon mozog, már csak a megfelelő dalokat kell megírniuk, ha lesz folytatás.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
