Mint arról már korábban egy kritika kapcsán írtam, a zenei határok elcsúsztak. Nem kicsit, nagyon. A kelet felől áramló zenekarok, muzsikosok száma lassan eléri az egészségesen még fejben tartható mennyiséget. – Nálam ez már rég nem túllépte a normális határt, mindenféle cetli és azonosíthatatlan papírdarab hever a monitor előtt, hogy megpróbáljak naprakész információkkal rendelkezni a bandákról. – De inkább nem is rabolnám senki idejét mindenféle felesleges eszmefutatással, elég legyen annyi, hogy a szóban forgó ukrán ForceOut zenekar is a mostani – és ráadásul elég erős – kelet-európai mezőny „versenyzői” között indulhat a nyugati régió zenebarátainak lelki üdvösségéért.
Férfiasan bevallom, egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy a honi neves producerek illetve zenészek mennyi pénzt áldoznának a siker oltárán, hogy megtudják azt a receptet, miként tudnak az ukrajnai édesanyák ennyi tehetséget sulykolni csemetéikbe. – Én valami csodafűre, vagy valami helyi specialistásra szavazok. Mert kérem szépen, ezek a srácok csak így egyszerűen: Tudnak.A Dima Krytuholova által vezetett zenekar egy kilenc felvonásból álló csokorban tolmácsolja felénk gondolatait, megközelítőleg 37 percben. – Természetesen emberi számítás szerint ebből a kezdő zenekarokra jellemző intro/outro keretet nem számoljuk bele.
Az albumnyitó oroszul – vagy inkább ukránul – előadott dal elég jól megadja az alaphangulatot, bár a Dima által képviselt orgánum valószínűleg az ukrán nyelv sajátosságai miatt nem nyerte el a tetszésemet. – Ezt a negatív „ízt” az angolul előadott dalokon természetesen egyáltalán nem lehet észrevenni, és színében is leginkább Alexi „Wildchild” Laiho hangszínére hajaz. – Szintén az ukrán anyanyelv szépségeibe enged betekintést az album 6. tétele, amely kellemesen, akusztikusan indít, hogy végül egy érzelmekkel teli óda keveredjen ki belőle. Talán itt érezhető legkevésbé az a melodikus death stílus, amely a többi számot jellemzi.
Az albumot jó adag In Flames valamint – ahogy az már az előzőekből kiderült – Children of Bodom hatás uralja – bár jóval mérsékeltebb tempóban. Ráadásul itt nincs semmiféle „felesleges” billentyű és effektezés, azt valószínűleg a dalok megírásánál a pofátlanul fiatal frontember, Dima csírájában kiölte.
Az, hogy ezek a skacok tényleg tehetségesek, a napnál is világosabb. Hiszen ez a szemtelenül fiatal csikócsapat olyan szinten hozza el nekünk mezei hallgatóknak a melodeath stílust, hogy ezek után a zenei etalon újrakalibrálására lehet szükség.
Az I Need Salvation-ben – egy finom, női hanggal előadott dalocska – és a Lost Feel-ben az emberre váratlanul tör rá az a furcsa érzés, mintha ezek a nóták az In Flames klasszikussá vált albumairól, a The Jester Race vagy Whoracle albumairól maradtak volna le. Minden kétséget kizáróan jó a zenekari teljesítmény a fent nevezett dalok alatt, de vokál téren kevésbé nyújt olyan emlékezetes pillanatokat, mint a nagy példakép vokalistája, Anders Friden.Amint elérünk a lemez második feléhez – azaz túl vagyunk már a második „ruszkis” nótán is – kicsit megváltozik a zenekari dinamika, s nyerő bodomi hangulatban lebeghet az ember. Talán az a kis dinamikai plusz is segít abban, hogy a The Same-nek sikerült felidézni bennem azokat a komoly melodeath eposzokat, ami a stílus nagyjait jellemzik. De ezen az úton halad sorban az In The Dark, vagy az Equillibrium is. – Mindezt csak azért jegyzem meg, hogy érdemben tudjon az utolsó dalocskán csámcsogni az ember, mert igazán jó kis mixet kapunk a nyakunkba a fent említett zenekaroktól.
Az album outro-ja pedig olyan hangulatosra sikeredett, hogy ebből az ötletből szívesen venném, ha legközelebb egy egész dalt kovácsolna a „Dima-művek”.
Tehát mi az alapszituáció? Van egy pimaszul fiatal és tehetséges zenészekből álló ukrán zenekar, akik melodeath-et játszanak, úgy ahogy azt a stílus megkívánja – In Flames, Children Of Bodom, valamint Dark Tranquillity hatásokkal. Továbbá jól megírt témákkal és szólókkal pakolták tele az albumot Mi kellhet még? Tessék hallgatni, s kész!
9,5 / 10
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
