


A Dima Krytuholova által vezetett zenekar egy kilenc felvonásból álló csokorban tolmácsolja felénk gondolatait, megközelítőleg 37 percben. – Természetesen emberi számítás szerint ebből a kezdő zenekarokra jellemző intro/outro keretet nem számoljuk bele.
Az albumnyitó oroszul – vagy inkább ukránul – előadott dal elég jól megadja az alaphangulatot, bár a Dima által képviselt orgánum valószínűleg az ukrán nyelv sajátosságai miatt nem nyerte el a tetszésemet. – Ezt a negatív „ízt” az angolul előadott dalokon természetesen egyáltalán nem lehet észrevenni, és színében is leginkább Alexi „Wildchild” Laiho hangszínére hajaz. – Szintén az ukrán anyanyelv szépségeibe enged betekintést az album 6. tétele, amely kellemesen, akusztikusan indít, hogy végül egy érzelmekkel teli óda keveredjen ki belőle. Talán itt érezhető legkevésbé az a melodikus death stílus, amely a többi számot jellemzi.
Az albumot jó adag In Flames valamint – ahogy az már az előzőekből kiderült – Children of Bodom hatás uralja – bár jóval mérsékeltebb tempóban. Ráadásul itt nincs semmiféle „felesleges” billentyű és effektezés, azt valószínűleg a dalok megírásánál a pofátlanul fiatal frontember, Dima csírájában kiölte.
Az, hogy ezek a skacok tényleg tehetségesek, a napnál is világosabb. Hiszen ez a szemtelenül fiatal csikócsapat olyan szinten hozza el nekünk mezei hallgatóknak a melodeath stílust, hogy ezek után a zenei etalon újrakalibrálására lehet szükség.

Amint elérünk a lemez második feléhez – azaz túl vagyunk már a második „ruszkis” nótán is – kicsit megváltozik a zenekari dinamika, s nyerő bodomi hangulatban lebeghet az ember. Talán az a kis dinamikai plusz is segít abban, hogy a The Same-nek sikerült felidézni bennem azokat a komoly melodeath eposzokat, ami a stílus nagyjait jellemzik. De ezen az úton halad sorban az In The Dark, vagy az Equillibrium is. – Mindezt csak azért jegyzem meg, hogy érdemben tudjon az utolsó dalocskán csámcsogni az ember, mert igazán jó kis mixet kapunk a nyakunkba a fent említett zenekaroktól.
Az album outro-ja pedig olyan hangulatosra sikeredett, hogy ebből az ötletből szívesen venném, ha legközelebb egy egész dalt kovácsolna a „Dima-művek”.
Tehát mi az alapszituáció? Van egy pimaszul fiatal és tehetséges zenészekből álló ukrán zenekar, akik melodeath-et játszanak, úgy ahogy azt a stílus megkívánja – In Flames, Children Of Bodom, valamint Dark Tranquillity hatásokkal. Továbbá jól megírt témákkal és szólókkal pakolták tele az albumot Mi kellhet még? Tessék hallgatni, s kész!
9,5 / 10
Albumkritika megosztása
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.