Nem tartozik az egy szuszra könnyen fogyasztható lemezek közé az End Of Eternity, ezt több, mint 50 perces hosszával már egész jól mutatja, meg azzal, hogy ezen összesen 7 dal osztozik. A suttogásokkal, atmoszférikus hangulattal induló Bewitched egy átlagosan élvezhető melodikus death dalként kezdi meg a kiadványt, hogy aztán a felénél úgy gördüljön át finom, lassú progresszív merengésbe, mint homokszem az ujjaink közt. A rekedtes károgás-hörgés helyébe kifogástalan, kellemes tiszta ének kerül, ami innentől kezdve egyébként gyakori jelenség. A The Silence Within már jóval szellősebben, a két énekstílus remek párbeszédével indul, progresszív szaggatással, lüktető, erős középtempóval. Elszállós, kalandvágyó gitártémák és erősebb billentyűs kíséret jellemezi, aminek hangulata tovább mélyül a már-már epikusnak tekinthető Rapture And Pain c. dalban. Rengeteg nagyszerű dallam és téma gyűlik össze itt közel nyolc percbe sűrítve, de a megalomániát szerencsére nem érzékelhetjük, csak az ismételt lassabb, de magával ragadó lüktetést. Az éppen elégséges merengést okosan váltja a jóval pörgősebb Rih Al Khasmin keleties dallamai és szövegvilága, így emelve a lemez talán legjobb dalává. A rövidebb Requiem Into Darknesst is inkább a harag és düh táplálja, mintsem az elmélyült meditáció, de szükség van rá a két monumentálisabb dal előtt, melyek lezárják a lemezt. Ebből az első a 9 perces címadó End Of Eternity, mely ennek megfelelően egy elég összetett, progresszív felfogású tétel egy nagyon fogós refrénnel, amiről időnként a fiatal korában járó Pain Of Salvation is eszembe jutott. A hangszeres tudás meg-megvillan ugyan, de a hangsúly végig az egységen, a történetmesélésen van, nem pedig a virtuózitáson. A záró, szintén 9 percet meghaladó Dear Friend szintén nagyon jól lett elhelyezve a dalok listáján, mivel büszkén viselheti magán a legsötétebb, legdepresszívebb tételnek járó halálfejes medálkát, ugyanakkor le is vezet minden feszültséget és energiát, ami menet közben felgyülemlett. A kissé klisés harangszó nem feltétlenül hiányzott a végére egy ilyen remekül összeszedett lemeznek, de a hangulatba bőven belefért.
Stíluskavalkádot kapunk tehát, amit nem igazán lehet sorolni sehova, ugyanakkor mindezt egységbe foglalva nagyon ügyesen. Fogós dalok tekintetében is jól megfeleltre értékelhető a produkció, bár egy ilyen tiszta ének mellett azért erősebb, bátrabb refréneket, dallamokat sem bántam volna. De már önmagában a dalokban gondolkodás erőssége a zenekarnak, mert a manapság divatosabb masszákkal ellentétben mind egyéniséggel rendelkezik és egyetlen tétel meghallgatásával nem ismerhető meg az End Of Eternity. Ajánlom egészben fogyasztani a kiadó bandcamp oldalán.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.