Az Úr 2005. évében, Kalifornia állam déli féltekén, Vanguard néven alakult egy keresztény metált játszó együttes, majd a 2011-es pálfordulásuk eredményeként, a poszt-hardcore műfajához megtérve, a jól csengő Being As An Ocean névre keresztelték át a formációt. A számos tagcserén átesett zenekar diszkográfiája hat nagylemezt foglal magába, legutóbbi, amely a Death Can Wait címet viseli, február 2-án az Out Of Line kiadó gondozásában jelent meg. Az együttes jelenleg mindössze két állandó tagot számlál, Joel Quartuccio alapító, énekes, és Michael McGough basszer, vokalista személyében. A jelenleg is zajló európai turnén Louis Doran dobos, valamint David Baqi gitáros egészíti ki őket.
Az albumot a Beautiful Agony nyitja. Nem mondhatnám, hogy azonnal, kegyetlenül és páros lábbal talál mellkason, sokkal inkább szépen lassan, lépcsőfokról lépcsőfokra húzza le magával a hallgatót az emberi lélekállapot legsötétebb zugaiba, hogy aztán megmutathassa az onnan kivezető utat. Ennek megfelelően, egy hosszú, dallamos énekkel indul a dal, de a háttérből nyers üvöltések szűrődnek át, amelyekből sugárzik a kétségbeesés. Refrénről nem igazán lehet beszélni, bár van egy sorpár, ami többször visszatér és tulajdonképpen a dal kvinteszenciáját fogalmazza meg: Tragédia és gyász váltja egymást, de a kettő közt békére lelünk. A tétel második felében végre nagyobb hangsúlyt kap a karcosabb vokál is, valamint az instrumentál is kibontakozik (és mennyire jól teszi!) a kezdeti minimalizmus után.
A lemez egyik legkiemelkedőbb dala kétségkívül a Gloom, amihez az album megjelenésével egyidejűleg egy videó is érkezett, amely a címben is feltűntetett komor és borongós hangulat eléréséhez hivatott hozzásegíteni a hallgatót. Amellett, hogy mind a hangszerek, mind pedig az ének oldaláról közelítve egy fantasztikus alkotásra lelünk, nem mehetünk el szó nélkül a rendkívül érzelmes dalszöveg mellett sem. A dal az ember életébe időszakosan visszatérő démonokkal vívott küzdelemről szól, amely harcot nem szabad feladni, mert mindig akad kiút. Elképesztően gyönyörű képeket tartalmaz a szövegvilág, melyek közül az egyik legkiválóbb az alábbi sor: “…a csillagoknak éjszaka kell ahhoz, hogy ragyoghassanak”
A Death Can Wait erőssége többek között abban rejlik, hogy sikerült a zenekarnak tökéletes egyensúlyt teremtenie azok között a végletek között, amelyek megjelennek az albumon. A dobhártyaromboló hörgés és a gyönyörű, tiszta ének aránya kiválóan el lett találva és igazán különleges a sokszor soronkénti váltakozása a két technikának. A dallamos és zúzós részek remekül játszanak alá a vokálnak, hol kiemelve azt, hol pedig tartást adva neki. A „szavalós” verzék is remek érzelmi mélységet biztosítanak, ahogy egyébként minden erre irányuló eszköz is nagyszerűen működik. A dühöt, a kétségbeesést, a fájdalmat és a gyötrelmet is sikerül minden alkalommal tökéletesen átadniuk úgy, hogy közben a kiutat és a reményt sem hagyják szem elől téveszteni, egy pillanatra sem. Ebben pedig nem kis szerepe van, a hangzásvilág által megteremtett atmoszféra mellett, a dalok szövegeinek is, amelyek egytől egyig iszonyat erősre sikerültek.
Napestig dicsérhetném az albumot, lebontva azt az összes dal összes elemére, de summa summarum, ez a lemez tökéletes! Előzetesen nem igazán tudtam, hogy mire számítsak a melodikus hardcore megnevezés láttán. Kicsit féltem is, hogy kicsit „se ez, se az” lesz a végeredmény, de ehelyett minden szempontból az aranyközéputat találta meg a Being As An Ocean. Olyan elegyét alkották meg a különféle építőelemeknek, ahol mindegyik darab a legmegfelelőbb helyre került és ahol mindegyik a neki szánt funkciót a legjobban képes ellátni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
