A Braxius egy (számomra) új név a hazai underground sokszínű palettáján. A név mögött egy személy, Horváth Attila áll. A zene pedig -bár az alapvető hatások kétségtelenül a metal felől érkeztek- neofolk. Az É(v)szak című bemutatkozó korongba véletlenül futottam bele az egyik közösségi platformon végzett bolyongás alkalmával. A kilenc tételre osztott lemez egy szálra lett felfűzve. Ez a szál, a lemez tematikája pedig a norvég természet. Attilát megérintette ez a zord, de egyben lenyűgöző világ.
A szerző a Norvégiában átélt élményeit nemcsak az emlékei között raktározta el, hanem dokumentálta is az ott látottakat. Az általa készített fényképfelvételekből összeállított füzet pedig kvázi fotóalbumként képezi a kiadvány bookletjét. A borítókép a többek között a Tales Of Evening lemezek külleméért és a Burning Sun fanzine dizájnjáért is felelős grafikus, Mihályfi-Tóth Alex (Red-Art) munkája. Attila a bookletben inspirációként egyebek mellett olyanokra hivatkozik, mint a Bathory, az Einherjer vagy az Ulver. A zenének azonban semmi köze a metalhoz. A korongon hallható muzsika a természet hangjait hívja segítségül, a madarak csicsergése, a tenger morajlása vagy a szél zúgása ugyanolyan hangsúlyosak, mint maga a zene. Szerepük nem merül ki a dalok fel-, illetve levezetésében, általában a zene mellett, nem annak alárendelve kerültek a dalokba. Az egyetlen hangszer pedig az akusztikus gitár. Attila minden emlékét, élményét ennek segítségével idézi fel. Fenséges, letisztult muzsika a Braxius zenéje. A fenti előadók mellett olyanokkal érzek rokonságot, mint a legutóbbi Myrkur korong, a Wolcensmen, illetve Bakos Attila Woodland Choir nevű formációja. Ha már szóba hoztam Bakos Attila nevét, megemlítem, hogy a digipack CD hátsó borítója az Aranyhajnal frontjának téliesített változata is lehetne. A Braxius azonban ezekkel ellentétben az instrumentális zene mellett kötelezte el magát. Annak ellenére, hogy az akusztikus gitáron kívül az É(v)szakon semmilyen más instrumentum sem jutott szerephez, a lemez nem fullad unalomba.
Amennyiben a szerző tartósan tervezi működtetni a Braxiust – és nem egyszeri projektnek szánta a lemezt – megfontolandónak tartom egy énekes bevonását, mely lépéssel jelentősen tágíthatná a formáció horizontját. Az É(v)szak bemutatkozó felvételként több, mint ígéretes próbálkozás, az igényes körítés, a kiadvány külleme pedig csak tovább emeli a zene értékét. Remélem, hallok még a Braxius-ról!
(Andris)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
