Cystgurgle
Exquisite Macerated Tissue Slippage and Full-Body Degloving Under Extreme Circumstances of Accelerated Putrefaction
2012 januárjában alakult a thai Cystgurgle és azóta művelik megállíthatatlan tehervonatként száguldozó goregrindjukat. A stílusmeghatározásnál szerepel a gorenoise megjelölés is, mivel ezek a fazonok egy olyan bestiálisan brutális válfaját űzik a goregrindnak, hogy az átlépi a szimpla grind határait. Sűrűbbek, pusztítóbbak a hangszerek textúrái, kegyelemre kár lenne számítanunk. A noise behatások elviszik a brutalitás faktort, egészen a sztratoszférán túlra. Számos kiadvány szerepel a nevük mellett, diszkográfiájukat csak kellő óvatossággal mazsolázza a tisztelt Olvasó, ez ugyanis nem kezdőknek való vidék. Ezúttal a legújabb egész estés szörnyüket vesszük górcső alá, amelynek a címe Exquisite Macerated Tissue Slippage and Full-Body Degloving Under Extreme Circumstances of Accelerated Putrefaction. Megígérem, hogy nem fogom feleslegesen felemlegetni ezt az Arany-versnek is beillő albumcímet. Vegyük is fel a sebészi maszkot és kezdődjön a műtét. Előre szólók, itt nem szikével, hanem nukleáris meghajtású láncfűrésszel ejtjük meg az első vágást.
![](https://storage.googleapis.com/femforgacs-wp/2023/02/3706dcaa-oie_o9vnn9q53uum.gif)
Dr. Saari professzor úr lesz a saját, külön bejáratú patológusunk. Ő az aki megírta a boncolásunkról készült tanulmányait, vagyis a dalszövegeket. Niose az, aki vért fog hányni felnyílt sebeinkre valamint a basszus fronton is ő lesz a mi emberünk. Goredick besegít egy kicsit a vérhányásban, azonban a legnagyobb szerepe a dobok szétpüfölésében lesz.
A nyitószám a Report I: Forensic Pathological Puzzles, amely rögtön a koponyánk közepébe vágja a rozsdás fejsze vastagabbik felét. Semmi bemelegítés, se előjáték, még egy nyamvadt kis sztriptíz sincs, egyből a nyakunkba zúdul ez a végtelen zajáradat, ami az első másodpercekben elválasztja a szart a májától. Akiknek nem veszi ezt be a gyomra, azoktól könnyes búcsút is vehetünk már az első másodpercekben. Addig mi élvezzük a basszus megállíthatatlan erejű sorscsapásait, a dobok sörös doboz tónusú pattogását és a végtelenségig eltorzított, pitch shifterrel megküldött vokálnak nevezett fostornádót. A Cystgurgle fél perc alatt megmutatja nekünk, hogy a brutalitásnak sosincs egzakt határa, sem jól körülhatárolható mértékegysége, aminél megállapítható, hogy elérte az emberiség határait. Mindig van egy nagyobb hal. A dalok közötti bejátszások is a lemez koncepciójához illőek, általában ezek is a boncteremből származó jelentések, ami természetesen a legkülönfélébb elhalálozásokat veszi górcső alá. A számok az arcunkba másznak, egyenesen haladnak előre, nincsenek cirádák vagy technikázások. A dobjáték feszes és kíméletlen, küldjünk majd egy szál virágot a manufaktúrának, amely készítette, mert a felvétel végére annak a szerkónak kakukk volt. Aki nem ismerné a hyperblast beat fogalmát, az itt megfogja tanulni milyen az, amikor már szinte egybefolynak a dobon leütött hangok.
![](https://storage.googleapis.com/femforgacs-wp/2023/03/fdbe4937-cystgurgle-600x800.jpg)
23 tételes lemezről beszélünk és mint minden ilyen és ehhez hasonló jellemzőkkel rendelkező albumot egy egész műként kell rá tekinteni, legalábbis nálam ez így működik. Az egybefolyás veszélye lebegett a lemez felett és néha ugyan ez valósággá is vált, ám egyszerűen annyira szórakoztató módon tálalja elénk a Cystgurgle a patológia összes borzalmát, hogy nem lehet erre az albumra egyszerűen haragudni. Amikor ilyen túlzásokba esik egy zenekar, mint ezek a thai legények, akkor ott sutba kell vágni a borzalmasan kifinomult kritikai szemüvegünket, magunkat sem kell túl komolyan venni és csak élvezni kell az utat a hullaházba, Nekünk ennyi a dolgunk itt, semmi több. A váltakozó vokálok még egy kis színt is visznek vérvörös utunkba. Előszeretettel használom a jó zsaru-rossz zsaru meghatározást erre, ám itt nincs jó zsaru. Itt csak rossz és még rosszabb van, olyan mély tartományokat hallhatunk, ami nem embertől való. Itt jön képbe a mesterséges torzítás, amit valaki vagy tolerál, vagy nem. Én megbékéltem vele, de ez csak abban az esetben van így, ha már tényleg ennyire a végletekig megy el egy brigád. A nedves, lucskos tüdőből feljövő genny minden állagát megcsodálhatjuk akkor, amikor a Cystgurgle új albuma támadott be minket. Ha akarom taknyosabb, de ha úgy van akkor sűrűbb, ez dalon belül is változhat.
Úgy igazándiból itt nem igazán tudom tovább csűrni csavarni a szavakat, mivel ez tipikusan egy szeretem, nem szeretem lemez. Aki kedveli ezt a műfajt, az habzsolni fogja a Exquisite Macerated Tissue Slippage and Full-Body Degloving Under Extreme Circumstances of Accelerated Putrefaction ódáit. Akik pedig ódzkodnak ettől a stílustól azoknak valami más után kell kutatniuk, a Cystgrugle ugyanis nem ismer kompromisszumot, hülyére ver mindenki súlyos csapásaival.. Fent van a teljes album a YouTube-on, ott mindenki eldöntheti kér-e ebből vagy sem. Szerintem az sokkal több mindent mond az albumról, mint én egy klaviatúrával. Ha kibírtad mind a 20 percét, akkor te is részese vagy a gore családnak. Március 1 óta várnak mindenkit a primitív patológiára.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon durva cucc! És rendkívül precíz! Kíváncsi lennék, vajon hogyan tudják megkülönböztetni a „dalokat?” 🙂
Hajlamosak egybefolyni a tételek, ez általában velejárója a különösen durva gorenoise lemezeknek. Amógy engem is érdekelne, én mindig egy egész monstrumként kezelem ezeket több darabra felvágva. 🙂
Komoly szarban lehet, akit megkérdeznek séta közben, hogy milyen albumot, számot hallgat és ez szól… 🙂
Mire végigolvasná a számcímet, az idő alatt már 3 dallal előrébb tartana a lemez. 🙂