Devoid
Dusk

(Devoid • 2021)
Armand
2021. június 20.
0
Pontszám
8

A győri Devoid a napokban jelentette meg Dusk című második nagylemezét. A négyes bandcamp oldalán a hardcore metal jelzőkkel kategorizálja stílusát. Manapság, az alirányzatok alirányzatainak  oldalhajtásai idején, amikor kényszeresen próbálunk skatulyákba gyömöszölni minden fiatal formációt, a fenti két jelző kevésnek tűnik a Devoid muzsikájának egzakt jellemzéséhez. Nagy átlagban stimmel a fenti kategória elnevezés. A gyökerei kétségtelenül a hardcore és a metal fúziójához vezetőek vissza, viszont ami az elmúlt két évtizedben ilyen-olyan extrém metal címszóval feltűnt a színtéren, az hellyel-közzel úgyszint jelen is vannak a dalaiban. Ha nagyon ragaszkodunk a kategorizáláshoz, akkor a kortárs extrém metalnál jobb nemigen jut eszembe.

A három hangszeres és Waldmann Szilárd énekes alkotta csapat tagjai közül (számomra) a legismertebb arc Macher Zoli gitáros, aki a nekem nagy reménység, az old-school thrasher Inhalator-ban tűnt fel a múlt évtized közepén, majd a zenekar jegelése után a Story gitárosa lett. Waldmann Szilárd énekes és Horváth Attila dobos a Pass On Hope soraiból lehetnek ismerősek, a felállás pedig Nyemcsek Csabával teljes. A tavalyi Fake Gleam című bemutatkozás ismeretében nem ért teljesen felkészületlenül a Dusk, aki viszont első ízben ütközik a csapattal, mellbevágó élményre készülhet, a srácok ugyanis a nyitó Superior Allegience-szel torkon ragadják a hallgatót, és a szorításból a Filth Slave záró taktusáig nem is engednek. Devoid-ék abban a jó értelemben vett tenyeres-talpas, paraszt muzsikában utaznak, ahol hallgatói részről sincs szükség különösebb megfejtésekre. El kell indítani a CD-t, és lehet is kezdeni a szoba lebontását, agyalni felesleges a dolgokon. Szilárd jó esettanulmány lehetne egy fül-orr-gégésznek, ugyanis a hangszálait nem kímélve, magának csak szusszanásnyi pihenőket engedélyezve acsarkodja végig a rendelkezésére álló szűk félórát. A vokálok kb. annyira extrémek, mint a fiatal Corey Taylor témái voltak az első két Slipknot albumon. Az üvöltés/hörgés kapcsán Jakab Zoli neve is eszembe jutott, ő nyomta hasonló felfogásban a vokálokat a korai Bridge To Solace korongokon. A hangzás kellően arcbamászó, olyasmi, mintha egy sludge banda kezdene hardcore-t játszani. Macher Zoli az Inhalator időkkel ellentétben ezúttal rövidebb szólókkal állt elő, de ezekből szinte minden nótára jutott egy-egy példány, a lényeg meg a riffeken van.

A lemezre került szólók egyébként a lehető legváratlanabb helyeken ütik fel a fejüket, jó példa erre a Verdun levezetése, ahol a hathúros olyan témát játszik, ami a korai Obituary lemezekről sem lógott volna ki. Az 1000 Cuts és a Hail The Opression szintén ilyen hangulatú szólókat kaptak. Az előzetesként publikált, sajátos „acapella” kórussal kezdődő Just One Bullet egy középtempós döngölés, szaggatott, fejrázásra ingerlő levezető riffekkel. A Gacy újfent súlyos középtempókkal támad, a sorozatgyilkosos szöveg (az amerikai Wayne Gacy a ’70-es években volt aktív) tökéletes aláfestés ezekhez. A Chase Whore-ban thrashes kalapálások is felütik a fejüket, bár ettől a műfajtól alapvetően idegenek a gitárszólók, azért Zoli keze ebben a dalban is megszalad a húrokon. A Dusk legerősebb tételének a soron következő Verdun-t érzem, a közel tíz hónapig tartó első világháborús vérontást megéneklő tétel rendhagyó szerkezettel bír, és a csúcsponton, váratlanul fejeződik be.

A Worms In The Stomach címe önmagáért beszél, felesleges bármilyen kommentárt fűzni hozzá, Szilárd vokáljai kellő súlyt is adnak a szövegnek. A Burn Alive taktusaiban nu-metalos riffek is feltűntek, de Attila jóvoltából akad itt egy rövidebb blastbeat is. A Hatebreed-es 1000 Cuts valóban a fent emlegetett hardcore/metal halmazba pakolható dühös kirohanás, a rövid Hail The Opression szintén ugyanezen a vonalon nyomul előre, a Filth Slave pedig beviszi az utolsó ütést.

A 28 perces korongot akár receptre is fel lehetne írni, agresszió kezelésére, indulat levezetése érdekében, de akár egy reggeli kávé helyett is megállhatja a helyét. A srácok egyébként hozták a jófejséget az által, hogy a bandcamp oldalról tetszőleges összeg ellenében, gyakorlatilag ingyen is letölthetővé tették lemezüket.

Lowland Fest 2024 Lowland Fest 2024
június 25.
Tom Morello Tom Morello
június 30.
Toxic Weekend 2024 Toxic Weekend 2024
július 03.
Richie Kotzen Richie Kotzen
július 03.