Devoid
Dusk

(Devoid • 2021)
Armand
2021. június 20.
0
Pontszám
8

A győri Devoid a napokban jelentette meg Dusk című második nagylemezét. A négyes bandcamp oldalán a hardcore metal jelzőkkel kategorizálja stílusát. Manapság, az alirányzatok alirányzatainak  oldalhajtásai idején, amikor kényszeresen próbálunk skatulyákba gyömöszölni minden fiatal formációt, a fenti két jelző kevésnek tűnik a Devoid muzsikájának egzakt jellemzéséhez. Nagy átlagban stimmel a fenti kategória elnevezés. A gyökerei kétségtelenül a hardcore és a metal fúziójához vezetőek vissza, viszont ami az elmúlt két évtizedben ilyen-olyan extrém metal címszóval feltűnt a színtéren, az hellyel-közzel úgyszint jelen is vannak a dalaiban. Ha nagyon ragaszkodunk a kategorizáláshoz, akkor a kortárs extrém metalnál jobb nemigen jut eszembe.

A három hangszeres és Waldmann Szilárd énekes alkotta csapat tagjai közül (számomra) a legismertebb arc Macher Zoli gitáros, aki a nekem nagy reménység, az old-school thrasher Inhalator-ban tűnt fel a múlt évtized közepén, majd a zenekar jegelése után a Story gitárosa lett. Waldmann Szilárd énekes és Horváth Attila dobos a Pass On Hope soraiból lehetnek ismerősek, a felállás pedig Nyemcsek Csabával teljes. A tavalyi Fake Gleam című bemutatkozás ismeretében nem ért teljesen felkészületlenül a Dusk, aki viszont első ízben ütközik a csapattal, mellbevágó élményre készülhet, a srácok ugyanis a nyitó Superior Allegience-szel torkon ragadják a hallgatót, és a szorításból a Filth Slave záró taktusáig nem is engednek. Devoid-ék abban a jó értelemben vett tenyeres-talpas, paraszt muzsikában utaznak, ahol hallgatói részről sincs szükség különösebb megfejtésekre. El kell indítani a CD-t, és lehet is kezdeni a szoba lebontását, agyalni felesleges a dolgokon. Szilárd jó esettanulmány lehetne egy fül-orr-gégésznek, ugyanis a hangszálait nem kímélve, magának csak szusszanásnyi pihenőket engedélyezve acsarkodja végig a rendelkezésére álló szűk félórát. A vokálok kb. annyira extrémek, mint a fiatal Corey Taylor témái voltak az első két Slipknot albumon. Az üvöltés/hörgés kapcsán Jakab Zoli neve is eszembe jutott, ő nyomta hasonló felfogásban a vokálokat a korai Bridge To Solace korongokon. A hangzás kellően arcbamászó, olyasmi, mintha egy sludge banda kezdene hardcore-t játszani. Macher Zoli az Inhalator időkkel ellentétben ezúttal rövidebb szólókkal állt elő, de ezekből szinte minden nótára jutott egy-egy példány, a lényeg meg a riffeken van.

A lemezre került szólók egyébként a lehető legváratlanabb helyeken ütik fel a fejüket, jó példa erre a Verdun levezetése, ahol a hathúros olyan témát játszik, ami a korai Obituary lemezekről sem lógott volna ki. Az 1000 Cuts és a Hail The Opression szintén ilyen hangulatú szólókat kaptak. Az előzetesként publikált, sajátos „acapella” kórussal kezdődő Just One Bullet egy középtempós döngölés, szaggatott, fejrázásra ingerlő levezető riffekkel. A Gacy újfent súlyos középtempókkal támad, a sorozatgyilkosos szöveg (az amerikai Wayne Gacy a ’70-es években volt aktív) tökéletes aláfestés ezekhez. A Chase Whore-ban thrashes kalapálások is felütik a fejüket, bár ettől a műfajtól alapvetően idegenek a gitárszólók, azért Zoli keze ebben a dalban is megszalad a húrokon. A Dusk legerősebb tételének a soron következő Verdun-t érzem, a közel tíz hónapig tartó első világháborús vérontást megéneklő tétel rendhagyó szerkezettel bír, és a csúcsponton, váratlanul fejeződik be.

A Worms In The Stomach címe önmagáért beszél, felesleges bármilyen kommentárt fűzni hozzá, Szilárd vokáljai kellő súlyt is adnak a szövegnek. A Burn Alive taktusaiban nu-metalos riffek is feltűntek, de Attila jóvoltából akad itt egy rövidebb blastbeat is. A Hatebreed-es 1000 Cuts valóban a fent emlegetett hardcore/metal halmazba pakolható dühös kirohanás, a rövid Hail The Opression szintén ugyanezen a vonalon nyomul előre, a Filth Slave pedig beviszi az utolsó ütést.

A 28 perces korongot akár receptre is fel lehetne írni, agresszió kezelésére, indulat levezetése érdekében, de akár egy reggeli kávé helyett is megállhatja a helyét. A srácok egyébként hozták a jófejséget az által, hogy a bandcamp oldalról tetszőleges összeg ellenében, gyakorlatilag ingyen is letölthetővé tették lemezüket.

Baroness Baroness
július 29.
FEZEN Fesztivál 2024 FEZEN Fesztivál 2024
július 30.