Dreamtale
Everlasting Flame (2022)

A finn Dreamtale megalakulásáig egészen 1999-ig kell visszamenni az időben, az első nagylemezük pedig 2002-ben, majdnem 20 évvel ezelőtt jelent meg Beyond Reality címmel. Az alapító tagokból mára mindössze a gitáros Rami Keränen maradt, aki még az említett első lemezen énekelt is. Az azt követő lemezeik sem rosszak, de számomra valahogy egy nagyobb áttörést a 2008-as Phoenix hozott (elég csak az olyan hibátlan dalokra gondolni, mint a Failed States, Take What the Heavens Create, a Great Shadow vagy éppen a Between Love and Hate), valamint az azt követő Epsilon (2011) is hasonlóan remek album volt (az olyan, szintén zseniális dalokkal, mint a Firestorm-Angel of Light-Each Time I Die nyitó hármas). Nem véletlen szerintem az sem, hogy a 2016-os Seventhian…Memories of Time második CD-jén a legtöbb újrafelvett, remasterelt dal a 2008-as Phoenix lemezről lett kiválasztva. Azóta viszont csönd honolt a banda háza táján, leszámítva, hogy 2019-ben kiadtak egy remek új dalt (Sleeping Beauty). Idén márciusban azonban, viszonylag a semmiből bejelentettek egy új lemezt, kiadtak egy lemezfelvezető klipes dalt (The Glory), majd pedig április elsején meg is jelent a nyolcadik albumuk.

A 14 számból álló Everlasting Flame illeszkedik a Dreamtale eddigi diszkográfiájába, azonban több változásról is érdemes szót ejteni. Ez az első album, melyen a férfi ének mellett nem csak kiegészítő, hanem teljes értékű női éneket is hallhatunk – nem is akárkitől –, ami elsőre a banda korábbi lemezeit ismerve kicsit furán hatott számomra, ám viszonylag hamar megszoktam, mert így is sikerült egy remek lemezt összehozni. Igaz, a női ének előtérbe kerülésével bizonyos dalok eléggé Nightwish-osak, mint például a lemez egyik legjobb nótája (Ghostride), vagy éppen Battle Beast-esek (nem nehéz kitalálni, hogy miért), mint például egyből a zseniális nyitó King of Kings. Valamint vannak olyanok, mint amit eddig megszoktunk tőlük a korábbi lemezeken – az Immortal Souls például pont ezeket erősíti, ha kivesszük belőle a női éneket, szinte bármelyik korábbi lemezen szerepelhetne. A 14 dalból van két újrafelvett, remasterelt dal, a szintén a 2008-as Phoenix album egyik bónuszdala (Lady Dragon), valamint a 2019-ben megjelent kislemezdal, a Sleeping Beauty.

A fentebb említett dalok mellett mindenképp érdemes még megemlíteni a szintén zseniális, laza Summer Rose-t (ami ugyancsak nagymértékben visszahozza a banda régi lemezeinek hangulatát azzal, hogy szinte csak férfi ének van benne), a tőlük egyáltalán nem megszokott, finn nyelvű, bulizós Tanhupullo-t (ami elmehetne egy ilyen jellegű Ensiferum számnak is) vagy éppen a gyönyörű Lady Dragon duettet, ami a végére pazar módon beindul.

A banda felállását tekintve négy új tag is érkezett 2019-ben a zenekarba: Nitte Valo (Volymian, ex-Battle Beast, ex-Burning Point) énekes, Jarno Vitri (Mad Hatter’s Den) énekes, Szilágyi Zsolt (Stratégia, ex-Carmen) gitáros és Mikko Hepo-oja (Catamenia, ex-Ultimatium) basszer. Nitte hangja továbbra is fantasztikus, szinte semmit sem kopott az elmúlt 11 évben. Jarno hangja viszonylag sokszor emlékeztet a banda korábbi énekesére (Erkki Seppänen), mindketten nagyon jól hozzák az énektémákat, Szilágyi Zsolt révén pedig magyar vonatkozása is lett a bandának, ami nem kis szó. Zeneileg rengeteg dallamos, ízes szólót kapunk a dalokban, legyen szó gitárról vagy billentyűkről/zongoráról.

A lemez hangzása, megszólalása bitang, véleményem szerint erőteljesebb, mint néhány korábbi albumaikon. A borító nagyon szép, a dalszövegek pedig hozzák a korábbi lemezek témáit. Az egy órás játékidő ellenére egy percig sem unatkoztam a hallgatása közben, olyan jó témák, ötletek, dallamok és dalok sorjáznak az albumon. Nagyon sajnálatos, hogy ez a lemez eddig csak szerzői kiadásban jelent meg, és egyetlen kiadó sem vette a szárnyai alá. Igaz, sajnos ez a korábbi lemezeikről is elmondható, pedig az első három lemezük még a Spinefarm-nál jelent meg…és nagyon jó lenne már, ha Magyarországra is elhívná őket valaki, jó lenne megnézni őket koncerten is.

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.