Eggs Of Gomorrh
Wombspreader

(Godz ov War Productions • 2022)

Crissz93

2022. május 24.

4

Pontszám

9

A gyermekáldásnál nincsen nagyobb ajándék amit ember fia kaphatna az élettől. Az igaz szerelem legédesebb gyümölcse, amit a szerencsés szülők örök életükre tiszta szívből szeretnek, védelmeznek és támogatnak, hozzon bármit is a sors. Azonban mint minden az életben ez sincs ingyen, a szülési fájdalommal szinte semmi sem veheti fel a versenyt. A vér és a sírás ugyanúgy része a procedúrának mint a felcsillanó örömteli pillantások az egyetlen pici szemünk fényére. Innen is küldöm legmélyebb tiszteletem az édesanyáknak, fogalmunk sincs róla min mennek ők személyesen keresztül aminek a végén mégis önfeledten tudnak rámosolyogni gyermekükre. Kérdezhetnénk, hogy mégis, hogy jön a képbe egy elbaszott black/death banda a képbe? Az Eggs Of Gomorrh úgy jön a képbe, hogy őket is megihlette a természet ezen csodája, természetesen a morbid oldala. 2008-ban alakultak Genfben és minden formátumban található kiadványuk: album, demo, split…szóval nem ma kezdték az ipart. Ők a végtelen sötétség és pusztulás petéit rakják le legújabb albumukkal ami a Wombspreader névre hallgat. A Rot Prophet című debütáló albumukkal sikerült megismerkednem velük és egyből rajongóikká váltam. Perverz és kínzásokkal teli világukat elém tárva szinte úgy éreztem hazaérkeztem, így elvárásokkal telve hallgattam meg legújabb szörnyszülöttjüket amit a világra szabadítottak.

Három elszenesedett, férgekkel teli szív dobog a gyűlölet ütemére az Eggs Of Gomorrh-ban. B.N.G.V szájából árad a kénes bűzével mindent ellepő epe és gyomorsav, semmi emberi nincs abban ami az ő torkából kijön. Mellette INVN a basszust tépi, J.FHRR pedig a halálgyárként működő gitárt kezeli. GOATPERV_ pedig a dob mögött ül, persze csak akkor amikor éppen nem a kecskékkel teremt intimebb kapcsolatokat. A Degrading Manifesto-t tekinthetjük hadüzenetként, ugyanis ez a szám nyitja meg a Wombspreader penészes méhét. Nincs hangulatfelépítés sem fokozatosan, egymás után belépő hangszerek, azonnal megfogják a nyakunkat és lerántanak magukhoz a pokol legmélyebb segglyukába. Uralkodnak a káosz felett, a vokál átmenetet képez a death és a black stílusok között, mozgalmas és izgalmas a dalok felépítése. GOATPERV_ egy valódi bestia a cucc mögött, annyi de annyi fill és okos megoldás köthető a nevéhez már csak az első szám után, hogy abba még a fülem is elzsibbad.

A gitár legtöbbször a tremolo és a power chord technikák között váltakozik, egyszerűnek és primitívnek viszont egyáltalán nem mondanám. Riffek jönnek és mennek, néhány meglepően fülbemászó a maga módján. Okosan elhelyezett szóló is fokozza hangulatot és a káoszt, erősen kezdett az Eggs Of Gomorrh. A Flail of Obedience már-már a grindcore sebességével tiporja gennyesre az agyunkat, irtó feszes blast beatek és kegyetlen gitárjáték teszi ellenállhatatlanná ezt a számot. Csak a végén egy kisebb lelassulós rész enged levegőhöz jutni ami nem tart sokáig, komplett civilizációkat képes kiirtani ez az alig 3 perces szám. A terrorizálásunk viszont csak most kezdődött el, itt a találó nevű Disciples of Terror. Melódiának és könnyed hangulatnak nyoma sincs, sőt eddig talán itt a legsötétebb a hangulat, a másfél perces lelassulós részből árad a gyűlölet és a megvetés. A Wombspreader-ön hallható zene egy halállal, dühvel és perverziókkal megrakott tehervonathoz hasonlítható ami egy japán shinkansen sebességével közlekedik. Nincs kompromisszum, nincsenek érzelmek és legfőképp: nincs kegyelem.

Elérkeztünk a címadó dalhoz és nem, nem ő lesz az aki elhozza a feloldozást. Olyan sebességgel és precizitással fognak az orrlukunkon át megszentségteleníteni, hogy még mi fogunk repetát kérni. Amiket fentebb leírtam a zenével kapcsolatban azok itt is érvényesek, amivel elérkeztünk talán az egyetlen gyenge ponthoz is. Egyszerűen egybefolynak a számok, számtalanszor vettem észre magamon, hogy nem tudom, hogy most épp a Necrosadistic Chasm veri be egy rozsdás kalapáccsal a fejem vagy egy másik démon jött el szenvedést és kínt hozni. Azonban itt jön képbe a Då Svartdöd Nalkas ami egy rövid ambient trekk, ez ad egy pici pihenőt a puhányoknak. Mondjuk ők a közelébe se merészkednének a Wombspreader-nek… A zene azonban így is egy kissé egysíkúnak tűnik, szó se róla én imádom az ilyen és ehhez hasonló elmebetegségeket de tudom, hogy ez másoknál hibának fog minősülni. Igazán kiemelkedő szerzemény nem található az albumon, személy szerint én inkább egy monumentális szerzeményként tekintek a dalokra több darabra tördelve. Aki az előző kiadványaikat hallotta azok is tapasztalhatják, hogy talán még feljebb tekertek mindent amit csak fel lehetett tekerni és épp ezért gondolom azt, hogy mindezek ellenére ez eddig a legerősebb szerzeményük.

Az Execution Climax-en is olyan dögös kiállásokat hallhatunk ami után már eszünkbe se fog jutni az egyhangúság, egyszerűen át kell adnunk magunkat az aramgeddonnak és élvezni. Ugyanez a lelkesedés megmaradt az Eggomorph alatt is, nem találták fel evvel a számmal sem a meleg vizet de egyszerűen olyan lehengerlő energia árad az Eggs Of Gomorrh-ból ami nekem rendkívül imponál. Meg milyen jó már amikor egy pillanatra megáll az egész brigád és INVN bekiabálja, hogy Eggomorph. A lemez hangzása egyébkánt bitang jó, mindent remekül hallani de Kati néni mégsem járt a keverőpultnál, mindenhol megmaradt a mocsok. A Hateraped Oblivion becsapósan indít, abba az illúzióba ringat minket, hogy itt valami epikusnak és szinte felemelőnek lehetünk majd a tanúi. Na persze…mindenki szépen kiveheti a kezét a biliből, ez még mindig az Eggs Of Gomorrh és a Wombspreader. Majd 4 perces hossza ellenére is én találtam benne annyi változatosságot és témát ami végig megtartotta a figyelmem. Elérkeztünk a fülünk elleni háború utolsó felvonásához ami a Nefarious Incision. A káosz és a bestiális sebesség uralkodik itt is, pár stop és start résszel megtámogatva a brutális részeket. Tekeregnek, kavarognak a riffek, a blast beat szinte alig hagy alább és a vokál… legalább 666 különböző nemi betegséget lehet elkapni a hallójáratunkon át, olyan tisztátalan B.N.G.V szája.

Nem hibátlan a lemez, ezt még egy magamfajta rajongónak is el kell ismernie. Nincs a Wombspreader-ön olyan szám ami igazán kiemelkedne a többi közül, egy egységet alkotnak a tételek aminek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Az előbb említett hátrányt ellensúlyozva az előnyről is ejtenék pár szót: gyenge számot sem sikerült az Eggs Of Gomorrh-nak írnia. Nem tudtam olyan szerzeményt találni az albumon amire azt mondtam volna, hogy hát igen ez egy kicsit gyengécskére sikerült, rém konzisztens korongot készítettek a svájci haramiák. Csalódottságom nem lett felbecsülhetetlen és még a napom se lett elrontva. A Wombspreader június 10-én fog a világra jönni a Godz ov War Productions jóvoltából.