Esperfall
Act I - Origins in Darkness (2022)

A budapesti illetőségű Esperfall 2016-ban alakult és eddig két EP-t tudhatott magáénak (A Leap of Faith-2018, The Leaf Legacy-2019), melyeken már lefektették a zenei koncepciójuk alapjait: szimfonikus, epikus, melodikus dallamokkal operáló heavy/power/death metal, elsődlegesen női énekkel (tiszta, hörgés, károgás) és férfi hörgéssel/károgással megtámogatott vokálok. Mindezt hallhatóan minőségi mércével prezentálva (elég csak az olyan számokra gondolni, mint a The Will of Fire, Crestfallen, For a Greater Good, vagy éppen a The Unheard Squall), amit az idén áprilisban megjelenő Act I – Origins in Darkness lemezre tökéletesített a banda. Ugyanis elmondható, hogy az első perctől az utolsóig hibátlan, precíz, minőségi zenei játékot hallunk az albumon.

A zenészek teljesítménye előtt tehát le a kalappal, olyan zseniális szólókkal tarkítják az amúgy is bitang jó dalokat. Sima Nóra énekesnő tiszta hangja csodálatosan gyönyörű, károgása/hörgése pedig nemkülönben állat, remekül illik a dalokhoz, és baromira jól tudja ezeket kombinálni. Az időnként felbukkanó férfi hörgős/károgós vokál szintén telitalálat. Először a lemezzel a Retreat Into Dreamland klip megnézésekor találkoztam és egyből elmosolyodtam, mikor megidézte bennem a Children of Bodom-ot, utána pedig konstatáltam, hogy nem semmi, hogy minőségét nézve nem igazán marad el a Bodom-tól, amit hallok. A dal meghallgatása után reméltem, hogy a lemez végig hozni fogja ezt a minőséget és ilyen nagyszerű dalok lesznek rajta, és nem is kellett csalódnom.

Igaz, az A Gift from the Gods intro utáni első szám – Tempest in Paradise (The First Advent), a gyönyörű refrénjével – egyáltalán nem Bodom-os, sokkalta inkább dominál benne a szimfonikus irány (és ezáltal inkább eszébe juttatja a hallgatónak a Nightwish-t), ami viszont egyáltalán nem baj, mert azért mégsem olyan, hallható a banda saját íze, hangzása (ami ugyancsak tökéletes, a teljes albumon). A Nature of the Disease (The Second Advent) kis túlzással elmehetne egy Arch Enemy számnak is, pörgős, lendületes, károgós vokállal szántja végig azt a 4 percet. A No Tomorrow (The Third Advent) szintén egy remekbeszabott nóta, mely felváltva tartalmaz szimfonikus, epikus, melodikus death/power metal elemeket. Ezen dalok mellett mindenképp említést érdemel az utolsó három is: a Futures & Options-Black Flag-Cortex Breakdown hármas sokkalta inkább melodikus death metalos, mintsem szimfonikus, előbbiek bizonyos részei eszembe juttatták a szintén zseniális Aephanemer-t is. Már most várom a banda második nagylemezét, amely remélhetőleg egy-két éven belül meg is fog jelenni, és ami valószínűsíthetően ennek a konceptlemeznek a folytasása lesz.

A számok szövegei érdekesek, érdemes beleolvasni néhányba, valódi érzéseket tükröznek vissza. Mint már említettem, a lemez hangzása az elejétől a végéig kifogástalan, le a kalappal a stáb előtt is – de hát ez nem is csoda, mivel a szolnoki Denevér stúdióban rögzítették egy részét. Az album a Hammerworld magazin áprilisi CD-mellékleteként jelent meg, és remélhetőleg a banda kap annyi támogatást, hogy legalább itthon ismertebbek legyenek az elkövetkezendő évek folyamán, mert kevés az ilyen minőségi, magas színvonalú, szinte kifogástalan zenét játszó csapat itthon, ebben a stílusban pedig szintén nem bővelkedünk jó zenekarokban. Mindenképp tudom ajánlani őket a fentebb említett zenekarok és zenék kedvelőinek.

Zeal & Ardor
december 11.