Az ősi természet, a misztika és jelen világunk párhuzama járja át a finn származású Fallen Forest nevű dungeon synth alapokra építkező raw black metalos duó első két demójának témáját, amikről azért is írok egy ajánlóban, mert nem csak hogy nagyon összefüggőek, hanem időbeni megjelenésüket is csak 4 hónap választja el. A duóról sajnos kevés információ állt a rendelkezésemre. Tagjait: Argonui gitáros-szövegírót és Coniferous Myst énekes-billentyűst a szokásos homály lengi körben. Az utóbbi tag, aki feltehetően egy hölgy, a kanadai pagan black metalos Panzerwar énekeseként is (ott Nazghûl néven) tevékenykedik, de őket is a műfajra oly jellemző sejtelmes ismeretlenség övezi.
Zenéjükben a black metal korai ’90-es évek kulturális gyökereihez hű duó ez év április elsején napvilágot látott Demo I. kiadványának 4 tétele első hallásra leginkább a Darkthrone „Transilvanian Hunger” és a Taake korai munkáit jutatta eszembe. A recept egyszerű: A demóhoz adva van egy Prológus és Epilógusként szolgáló faék egyszerűségű várbörtönhangzású szinti dallamsor, aki keretbe foglalja a rajta szereplő két vegytiszta nordikus ridegségű, koszos, zord riff-sikálásokkal vánszorgó Northen Snow és a belőle kibontakozó The Forest Weeps gonosz szélvész erejű kitörését, amit a halál végtelen fuvallatai járnak át.
Az augusztus első napján kiadott Demo II. anyaguk tematikája is hasonló felfogáson alapul. Andalító minimál dallamos Hymn of Medieval Storm bevezetőjük a természet hangaival összefonódva indítja meg a szalagot, amit a Star in the Sky agyontorzított kripta gitárjainak fagy és ridegség képére épített kavalkádja követ. Hasonló sötét akkord folyammal dolgozik az őt követtő Calling to the Wind naturális ősi káosz hatású szimfóniája, amit a bevezetésként hallott lo-fi esztétikai dallamsor szomorú hosszabb percekre eresztett pillanatai zárnak.
A két demó, mint írtam összefügg, mely összefüggéseik alapján akár együtt is kijöhettek volna, talán nagyobb élvezetet is nyújtva hallgatójának. A műfaj rajongóinak így is meglelik dalaikban az élvezetet. Igaz sok új nincs benne… ahogy régen a Burzum, a Darkthrone, vagy a dungeon synth örök császára (legalább is nekem) Mortiis most ők is nyersen és a saját valóságukban állítják szembe az embert és a természetet.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
