Németország és a progresszív rock nálam nehezen fér el egy mondaton belül. A műfajt mindig az angolszász nyelvterülethez kapcsoltam, a németeket pedig alapvetően a thrash metallal azonosítottam. A Vanden Plas zenekaron kívül hirtelen csak olyan valóban underground nevek jutnak eszembe, mint az Ivanhoe, Dreamscape, Scanner, vagy a Poverty’s No Crime. Ráadásul ők mindannyian a metal felől közelítenek a progresszív muzsikához, eredendően nem rock gyökerekkel rendelkeznek. Nem is tudnék mondani olyan csapatot, akik német földön ennél a műfajnál, tehát a szó legszorosabb értelmében vett progresszív rocknál kötelezték volna el magukat… Mea culpa! Ilyen előzmények mellett váratlanul ért a Flying Circus zenekar lemeze.
A szimplán a csapatról elnevezett válogatásalbum egyébként az ötös harmincadik jubileumát hivatott megünnepelni. A digipack CD egyszerű, de minőségi kivitelezéssel, frontján egy zenekari fotóval, információkkal teletömve jelent meg a honfitárs Fastball Records-nál. A fénykép alapján egyértelmű, hogy nem egy időutazós csapattal van dolgunk, ezek a veterán arcok valószínűleg megélték a műfaj hőskorát, kétlem, hogy „csak” harminc éve ragadtak hangszereket. Az észak-rajna-vesztfáliai kisvárosból, Grevenbroich-ból indult ötös a három évtized alatt mindössze öt nagylemezt jelentetett meg, a legutóbbi korong tavaly látott napvilágot a jelképes 1968 címmel. A cím akár a progresszív rock aranykorára is utalhat, de esetükben nem kizárólag erről van szó, ugyanis a lemezen az „emberarcú szocializmus” megteremtését célzó prágai tavaszt és a korszak további politikai eseményeit is megidézik. A zenekar tehát nem földöntúli lényekről, tündérekről, illetve megfejthetetlen gondolatmenetekről, filozófiákról regél, hanem ragaszkodik a komoly, illetve esetenként érzelmes témákhoz.
A válogatás egy korrekt képet ad a csapat pályájáról, a CD formátum adta időkorlát maximális kihasználása mellett tizenöt dal került lemezre. A szerzemények egységes hangképet kaptak, így a magamfajta első bálozóknak akár sorlemeznek is tűnhet a korong. A dalokban kiemelkedő szerep jut az akusztikus hangszereknek, illetve a hegedű is gyakran feltűnik a Flying Circus szerzeményeiben. A Seasons című dalban egy önálló vonósszólót is kapunk. Gyakoriak a hosszú instrumentális részek, ezek azonban nem a technikai bemutatókról szólnak, inkább engedik merengni a hallgatót. A tizenöt szerzemény között vegyesen találhatunk néhány perces hangulattémákat, mint a kórusgazdag Cut it Deep, vagy az alig kétpercnyi hegedűtéma, a Derry; illetve nyolc és fél perc terjedelmű nagyeposzt is, mint a nyitó The World Is Mine. Az ötös repertoárjában többségben azonban a négy-öt perces számok vannak.
A Flying Circus lemeze kapcsán eddig csak a progresszív rockot emlegettem, de illethetném őket folk (Carpe Noctem) vagy art (Living A Lie, Pride of Creation) jelzőkkel, vagy előtagok nélkül akár sima rock zenekarként is. A csapat után elnevezett válogatás azoknak szerezhet kellemes perceket, akik ezt a letűnni látszó korszakot nem időgéppel, hanem hiteles, sokat megélt előadók tolmácsolásában szeretnék megidézni.
(Andris)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
