Funus
Örökké (2022)

Hogy milyen terjedelmes és sokrétű a magyar underground zenei palettája, arra egy nagyon jó példa a dark/black metalban utazó Funus tevékenysége. A Mathyas által (Bódi István) létrehozott projekt 2007 óta ontja magából a Cd-r verzióban megjelent dalokat. Sajnálatos módon nekem is csak pár számba sikerült eddig belefülelnem, mivel szinte lehetetlenség volt ezeket a felvételeket beszerezni.

Mathyas nem másoknak, sokkal inkább saját magának írta ezeket a dalokat, úgy gondolom ezért nem tartotta fontosnak a publikációt. Úgy tűnik ez a csend 2022-ben megtört, mivel a móri székhelyű Funus végre kazetta èás digitális formátumban, az NGC Productions által megjelentette első, teljes albumát Örökké címen. Személy szerint én már nagyon vártam, hogy végre legyen valami kiadvány a projekttől, és biztos voltam benne hogy valami teljesen egyedi, emelkedett mű fog születni.

Első körben megjegyezném, hogy több helyen is láttam a Funust a Darkthrone-fèle black metal stílussal párhuzamba hozni, ami szerintem csak részben helyt álló. Igen, vannak benne blastbeat-ek, károgás, reszelések, de az egész albumban megbújó melankolikus költészet, illetve sötét/szomorkás dallamok, szólók alapján a dark metal kifejezés inkább mérvadó tevékenységükre. Nem érzek ebben a zenében gonoszságot, sátáni energiákat, a black metal stílusra jellemző mélyenszántó gyilkos gondolatokat. Inkább hallom az elkeseredettséget, mizantrópiát, emberi dolgokat, amit sokszor még nehezebb megfogalmazni zenében. Szövegeit versek alkotják, amit maga Mathyas alkotott. Nagyon sajnálom, hogy egy leegyszerűsített booklettel, dalszövegek nélkül érkezett ez a kazetta, szívesen olvasnám összegyűjtve ezeket a sorokat (nem mintha nem lehetne érteni, mivel a Funus vokálokat a károgás ellenére is, tisztán lehet követni). Ezek a versek annyira mély érzelmeket, illetve hangulatokat közvetítenek, hogy csodálkozom is, hogy verseskötet formájában még nem jelentek meg.

Középtempós meneteléssel érkezik az első nóta, Fordulj el címmel, mely szólóval támogatott gyors black metal száguldással folytatódik. A hangzás kiváló, minden hangszernek teret ad az anyag (basszusgitárt is nagyon jól lehet követni,kellemesen dúdol a háttérben). A dal szövege, mint az egész anyagnak nagy része, érzelmes vallomás és az emberi kapcsolatokkal foglalkozik. Nagy kedvenc nótám a második A folyó című, mely szintén egy középtempós alkotás, és az elmúlásról szól. A nyolcperces menetelős dal végén kiemelkedik egy akusztikus szólórész, amit dob nélkül torzított gitár követ, ezzel adva egy kellemes doom hangulatot ennek a nagyon gyönyörű dalnak. A dalszöveg véleményem szerint itt is zseniális, látom is magam előtt ezt a folyót, és ezt a végtelen utat.

Darkthrone-féle gyorsasággal érkezik a következő, Ha holnap felébredek című, a lemez leghosszabb darabja. Ennek a majdnem tíz perces tételnek a gerincét a gyors tempó adja. Nagyon jó hallani, hogy a basszusgitár pattog a háttérben, és nem ugyanazt az alapot játssza, mint a gitár. Remek a dobos session tag játéka is, elmondható hogy végig pontos, és kellően színezett (itt az egész albumra is értem ezt a megállapítást). Talán itt a legszomorúbb a dalszöveg, nagyon nagy kiábrándultság uralkodik felette. Dudával kisért folk/punk nóta következik Varjútánc névvel, remek és frappáns mondókával kísérve, vendégénekessel a mikrofon mögött (Moonchild). Nagyon rövid, kicsit kirívó is hangulatilag, tetszik ez a kisssé cinikus és gúnyolódó stlíusa, mėg több ilyet elhallgattam volna még. Személy szerint én nagyon kedvelem a népi hangszerek metallal való vegyítését, amit még szerencsére fog tartalmazni az album.

A Símogató kés legyél című nótával folytatódik az utazás, mely egy alapjáraton középtempós, dobügyileg igen technikás dal. A dalszöveg szerintem egy szerelmi vallomás lehet, a már megszokott sötét hangulattal. Tetszik a dal végén a gitárszóló, amely a gyors blastbeat dobhoz illeszkedik. A középtempó megmarad a címadó tételben, szólókkal, jól megírt fájdalmas agóniával. Színtiszta dark metal. Könnyen utat talált hozzám a furulyával néhol megtámogatott, tiszta énekkel (szavalással) előadott Hogy enyészik el című nóta, különleges aurát adva ennek a nagyon szomorkás kis világnak, melyet a Funus képvisel. Az Új tűzzel pedig ad egy méltó lezárást, ahol a legextrémebb a vokál, a duplázó pedig kiemelt szerepet játszik.

Nemrég kaptam a hírt, hogy az album CD-n is napvilágot fog látni a Total darkness propaganda kiadó által, egy teljesen új designnal, dalszövegeket tartalmazó booklettel. Én csak ajánlani tudom, azoknak akik egy intelligens, teljesen egyedi aurával rendelkező, igazán magyar kiadványt szeretnének hallani! Nagyon remélem, hogy lesz folytatás!

Lubomyr Melnyk
február 04.