2014-es Longhena albuma óta nem igazán lehetett hallani az amerikai-japán felállású grindcore őrült GridLink-ről. A zenekar soraiban olyan neveket találunk, mint a japán grindcore guru Takafumi Matsubara (Mortalized, Retortion Terror, Congenital Hell, Formaless Master) gitáros, az amerikai haláltorok Jon Chang (No One Knows What the Dead Think, ex-Discordance Axix) énekes, akik a szintén amerikai Bryan Fajardo (Cognizant, Noisear, Marutao Cordoba) dobos/basszusgitárossal kiegészülve hozták ki új lemezüket Coronet Juniper címmel. Vadonatúj, negyedik sorlemezükre összesen 11 őrülten gyors, gyilkos dalt tettek fel 19 percben.
Az egész album az elejétől a végéig egy habzószájú grindcore őrjöngés. Dalaik gyors és agresszív tempóban követeik egymást, szinte egy másodpercnyi pihenő sincsen közöttük. Egy pusztító, intenzíven gyors anyag, ami tökéletesen viszi tovább a GridLink már jól ismert DNS-ét, ami semmit sem az elmúlt évek során. Mondhatni ott folytatják, ahol 2014-es lemezükön abban hagyták.
Albumukat a kellően fajsúlyos Silk Ash Cascade gyors, síkálós, de nagyon is dallam centrikus robajával nyitják, ami 100 %-osan megadja az egész lemez alaphangját (már van olyan). Ezzel a lendülettel jön az őt követő Anhalter Bahnhof és a Pitch Black Resolve, ami a picikét nu és metalcore-os dallamaival új ízeket is kínál. Hasonló élményeket nyújt a szélvész szerű Nickel Grass Mosaic és az dallamos hardcore vonalaira felfeszített Ocean Vertigo is, melyek már önmagukban is egy-egy kaotikus imával érnek fel.
Túlzottan ömlengeni nem akarok, de szerencsére ezek után sem nagyon spórolnak bizarr, majdhogynem fülsiketítő hangrobbanásaikkal. Olyan dalaik, mint a Coronet Juniper, a Zygomatic és a Refrain intenzitása ezer szálon fút, a black metaltól a progresszív metálon át számtalan extrém stílusjegyből építkeznek. Mindeközben Jon Chang énekes mániákusan sikoltozik és maró, savas hangján közvetíti dalaik mondani valóját. Záró két tételük az előzőkéhez hasonlóan vadul, gonoszul és szerkezetüket tekintve nagyon is virtuózan hasítanak. Szó szerint mint kés a vajba, riffeik olyan könnyedén hatolnak bele hallójáratainkban és keltenek egyfajta bizarr élvezeti orgiát.
A Coronet Juniper brutális és kemény. Őrült és vad… megzabolázatlan. A GridLink egy igazi mészáros, egyben egy pózoló páva, aki a grindcore és az extrém metal kifinomult csillogásában tért vissza. Élvezzétek… ha meritek. Ha pedig egy karaokét is elnyomnátok a dalaikra, a zenekar bandcamp oldalán erre is lehetőséget kínál
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ez az album már-már dúdolható is. 🙂
Meg merem kockáztatni, hogy soha nem élveztem még annyira grindcore anyagot, mint a Gridlink legutóbbi agymenését. Brutálisan élvezetes lemez lett, bőven élvezhető hosszal. Teljes mértékben egyetértek a pontozással.
Köszönöm szépen! Bevallom nem túlzottan kenyerem a grindcore, bár mostanában többet hallgatom ezt a műfajt. A GridLink e téren számomra egy kifejezetten érdekes banda… gyors, intenzív és a stíluson belül sem egysíkú. Igen, az album a maga 19 percével a tökéletes „anal” orgia.