Hangpróba #471

2022. június 4.

Ez elég eseménytelen fél óra volt... :(
A tipikus 7 pontos biztonsági játékot játsza a csapat évtizedek óta, egymástól közel megkülönböztethetetlen lemezekkel..
Nem különösebben nyűgöztek le eddig a korábbi dolgaikkal, de itt most mintha át tudták volna lépni a saját árnyékukat. Az egyéni hangszeres teljesítmények ritkán hallott módon figyelemreméltóak.
Nem éppen a polírozottság csúcsa death metalon belül, de nagyon is hatásos..
Jó pont, hogy a 10-15 évvel ezelőtti önmagukhoz képest itt már közérthetőbbek, emészthetőbbek a dalok, de én élvezeti értéket továbbra sem találok a Meshuggah-ban.
Annyi biztos, hogy sikerült a Crematory-hoz képest lényegesen tisztességesebben öregednie a csapatnak. Vállalható lemez a The Seven, csak elmondhatatlanul feleslegesnek hat így 2022-ben.
Ennyi erővel akár Tankcsapdát is be lehetett volna ide ajánlani...
Kicsit túl sok lett az andalgás és a melankólia.
Annak idején én pont azért kezdtem el a metal-nak az underground ágazatai felé kutatni, mert zsigerileg undorodtam a Rammstein-féle képződményektől. Igazából furcsállom azt is, hogy ennek a lemeznek itt és most szerepelnie kell...
Végülis jó ez, csak sablonos.
Régi vágyam, hogy egyszer több idő esetén közelebb kerüljek a műfajhoz. Kicsit megfüleljem az ismertebb, klasszikusnak nevezett anyagokat, megkeressem végre a közös nevezőt. Mert mindig érdekesnek tartom őket, de az érdeklődésem legtöbbször rövid idő után szertefoszlik. A Charnel sem lesz ez a közös pont, mivel az egyetlen, 30 perces tétel hol elkapott hangulatával, máskor viszont hosszú percekig ismételtette bennem a kérdést, hogy miért is hallgatom én ezt? A műfaj kedvelőinek szerintem be fog jönni, mert ez mélyvíz, én valami sekélyebbre, könnyen befogadhatóra várok a barátkozást illetően...esetleg kommentben jöhet pár ajánlat (tiszta hangzás, változatos hangulatok, nincs percekig tartó egyetlen hang...).
Az ezredforduló előtti klasszikusokkal nem ér fel, de igazán formában van a zenekar. Igazi amcsi death metal minden jellegzetességgel.
Vigyázat, jó zene fertőzése áll fenn! Nosztalgikus technikázás, ami most is működőképes.
Igen, összesen 5, azaz öt nagylemez, VALAMINT több, mint 40 EP, kb. ugyanennyi split, számtalan single, live és demó...Brutál életmű. Kissé tucat mára? Aláírom, mert nem mai csapat, inkább mások haladtak túl rajtuk, ők csak önmagukat adják. Születnek intenzívebb, jobb dolgok is ebben a régimódi muzsikában. Giccs? Ahhoz lejjebb kell kutatni a listán...
Szánom-bánom, de sosem szerettem őket. Egyszer próbálkoztam velük, hátha sokat vesztettem, de a debüt lemezig kellett visszamennem, hogy igazán élvezeteset talájak. Ez a sok felesleges szaggatá, maga a djent számomra borzasztóan unalmas. Egyébként jól szól az Immutable, néhol nagyon hangulatos, de akkor sem lesznek kedvenc.
Öreges, de azért a szólók révén mégis ízes rock muzsika a kereskedelmi rádiók és a bőrszerkős motorosok örömére. Meg is hagyom nekik az ujjongást, én nem ezért járok ide, ahogy mások sem. Rövidsége ellenére a lemez második fele már olyan volt, mint a langyos lábvíz.
Az Evadne a Solitude kiadó tisztes, régóta megbízható death/doom iparosa, különösebb egyéniség nélkül. Hangulatos, néhol kellemes, máskor unalmas még nekem is. A címadó tétel messze kiugrik a korongról, mert volt benne egy kis funeral doom... :)
Hazugság lenne azt állítani, hogy a Rammstein nem egy sikerre született, közismert zenekar. De az ilyenek közül az egyetlen, amit máig nem tudok megunni és mindig várom, mivel viszik tovább munkásságukat. Az egész produktumban ott van az a beteges, utánozhatatlan hangulat, ami már a Herzeleid óta körüllengi a csapatot. Őket vagy szeretni lehet, vagy utálni.
Gondoltam rá, hogy nemes lelkű és idevágó zenei kultúrával rendelkező pontozókollégám észjárását követve értékelem ezt a lemezt (Power metal, utálom!), de tucat jellege ellenére képtelen voltam rádobni a 2 pontot, mert igazából a szokásos giccses, színárban úszó borítón, semlegesre kevert hangzáson és végtelenszer ismétlődő áriákon, ezerszer lejátszott hangokon kívül más gond nincs vele és nem volt gyomorforgató sem. Stílusán belül is középszerűnek mondható (aki nem hiszi, járjon utána és legalább az általa kedvelt műfaj friss anyagait ismerje, ha már fent van a szemellenző:))
Igen tisztában vagyok vele, hogy milyen sors vár rá na de hát nem lóverseny, hátha valakinek megtetszik a dolog :) Vágni lehet a hangulatot, a gramofonos recsegés ropogás meg kifejezetten tetszetős. Előző albumok egy árnyalattal erősebbek voltak de itt is jók vagyunk. Engem igazából az LLN projektek vittek be a málnásba: Moevot, Aakon Keetreh, Amaka Hahina stb. Lehet, hogy érdemesebb a ds-el kezdeni aztán átszokni dark ambient-re, persze garanciák nincsenek. Előbbi középkori várfolyosókon bolyongás egy szál gyertyával a kezünkben míg utóbbi egy rég elhagyatott temetőben való kóválygás egy ködös novemberi éjszakán.
Szeretem a Jungle Rot-ot, az über alles kedvencek között ugyan nincsenek de megbízhatóan hozzák a jó kis amcsi death metal-t. Van benne egy kis rájuk jellemző groove és való igaz került egy kis hardcore is az egyvelegbe, szerintem jól áll nekik. Ők is mint oly sok old school banda a 90-es években volt a toppon de örülök, hogy még mindig szállítják a szennyet.
Progresszív és enyhén technikás death metal, okosan komponált dalok és nagyszerű hangszerkezelés jellemzi, a kései Atheist-et biztosan csíphetik. Hangulat ügyileg is rendben vagyunk, tetszik a néhol közel-keleties hangzásvilág. A melódiák is sokszor ezt a világot reprezentálják, néha egy kicsit klisések de ennyi még megbocsájtható. Nem ők találták fel a tüzet de kifejezetten intelligens hallgatnivaló.
Nunslaughter, imádom! Poénnak indult a dolog de ennél többet nehéz róla írni. Hozzák a formájukat ezen a kiadványon is, odabaszós death metal, primitív és őszinte stílusban előadva. Persze nem trendi, nem akarnak a mostani időkhöz simulni és én ezért tisztelem őket. Az meg, hogy mi a giccs és mi nem az szubjektív, én például 5 évesen azt gondoltam, hogy a Power Rangers főcímdala a világ legfaszább zenéje, elfogadom, hogy mások fordított utat járnak be.
Róluk mindig a Relentless Doppelganger jut eszembe. 2019-ben indították, mesterséges neurális hálózatok sokasága ami technical death metal-t "játszik" az örökkévalóságig. A Mílysukár ugyan nem technical death-ben utazik de az érzet az ugyanaz. Mind a kettőt tudom élvezni a megfelelő időben és helyen.
Vannak jó ötletek a lemezen, fagyosabb témák is akadnak, sőt számos fogós, tapadós rész is felbukkan amivel szépen belopják magukat az ember agytekervényeibe. A goth részek viszont egyszerűen hazavágják számomra a dolgot, egyből eszembe juttatja a Cradle of Filth féle Count Chocula stílust amit ki nem állhatok. Biztosan megvan a rajongótábora, nekik jó szórakozást kívánok.
Be kell vallanom visszarepített az időben ez az album. Főiskolásként amikor órák helyett a szemközti cigifüsttel teli kocsmába mentünk biliárdozni az öreg rókák ellen és ittuk a jó kis kukoricagrízes, vizes Kőbányait...szép idők. Na ott szóltak hasonlók, egyáltalán nem az én stílusom de már csak ezen emlékek miatt is egy ponttal többet adok neki mint az illendő lenne.
Vannak rajta erősebb, hangulatosabb tételek de pár nagyon felejthető is. Igazán mély nyomot nem hagyott bennem a korong de nem is bántam meg, hogy meghallgattam. A vokál lehetett volna mélyebb és a hangulat nyomasztóbb, azt inkább éreztem keserédesnek.
Nem egy embertől hallottam már, hogy a Rammstein-t valaki vagy imádja vagy utálja. Én pont nem tartozom egyik táborba sem viszont a mainstream bandák közül bőven az igényesebbek közé tartoznak. Számomra a 3 évvel ezelőtti lemezük egy fokkal erősebb volt de itt sem volt olyan amire fújoltam volna. Kétség sem férhet hozzá, hogy megérdemelten kerültek oda ahol most vannak. Azonban ha industrial metal akkor nekem még mindig Godflesh és korai Swans :)
Egyediség nincs benne az hót biztos de nem is ment annyira az agyamra mint az előzőekben hallott néhány igazgyöngyszem. Maradok a szürke zónában az ötösömmel, power metal fanoknak biztos sok örömöt fog okozni az album.
A hangulati elemek simán előidéznek bennem egy-két klasszikus horror jelenetet. Eléggé félelmetes. Szimfonikus black lemezek bevezetéseként el tudnék képzelni néhány részt, de leginkább egy ködben játszódó vintage horror aláfestő zenéjeként tudom elképzelni a hallottakat. Hallgasd fülessel, és közben csukd be a szemed! Az anyag színesíti a HP-t, de nem igazán az én stílusom. Lehúzni viszont nem akarom, mert kétség kívül van művészi értéke, így én a magam részéről semleges maradok.
Hamisítatlan, sallangmentes, tökös death metal amcsi módra! Pontosan olyan, ahogyan azt anno a '80-as - '90-es években megszerettük. Nem is kell ennél több! Az utolsó dal (Population Suicide) mindent visz!
Egy igazán egyedi, apró finomságokat is a zenébe szövő olasz, progresszív death metal csapattal van dolgunk. A stílust imádom, de töredelmesen bevallom, eddig még nem hozott össze a sors a bandával, úgyhogy köszönöm az ajánlónak, hogy meghallgathattam a lemezt! Még emésztgetni kell a hallottakat, de nagyon komoly teljesítmény, amit letettek az asztalra!
Ez bizony egy nagyon-nagyon jó, régi sulis death metal album! Lazán, csuklóból előadva. Ennek pontosan ilyennek kell lennie! Lehet, hogy nem tökéletes, de az érzések és emlékek, melyeket képes az ilyen zene előhozni, utánozhatatlanok!
Na, most aztán nagy bajban vagyok! Ugyanis - sok haverommal ellentétben - nálam egyáltalán nem működik a zenekar! Rohadt jó zenészek, és súlyosan szólnak, nem is egynyári slágereket írnak, de nekem ez sajnos nem jön be! Pedig nagyon sokszor próbálkoztam már velük, de egyszerűen nem megy. Ugyanígy vagyok többek között a Mastodon-nal is. Mivel nem akarok irreális pontot adni, díjazom a fentebb említett profizmust, a hangzást, a gyönyörű borítót.... és nagyjából ennyi.
A 2004-ben megjelent Serpent's Embrace című lemezüket anno nagyon sokszor meghallgattam. Több év kihagyás után először hallottam a bandáról. A fejlődés füllel tapintható, a zene változatos és letisztult. Egész jó album.
Senkit sem szeretnék megbántani, főleg azt a kollégát nem, aki beajánlotta a lemezt, de ez tényleg nem illik bele a HP profiljába. Ezt már sokszor megvitattuk itt, és én sem kötekedésként jelzem ezt a dolgot, de ehelyett tényleg jobban esett volna egy underground metal album. A maga stílusában ez a lemez rendben van, de számomra teljesen érdektelen, és nem is értékelem. Az egy pontot én most tiltakozásként vésem be! Nem a zenekarnak szól, hanem az ajánlásnak. Elnézést és sajnálom!................. Oké, átértékeltem. A zene valóban nem csak egy pontot ér! :)
Nem a doom az a stílus, amely a legközelebb áll hozzám, nekem ez az album mégis tetszett! Varázslatos a hangulata, melyet elsősorban a szintetizátor által megszólaltatott hangoknak köszönhetünk. A hossza ellenére fenn tudta tartani végig a figyelmemet.
Nekem most nem tetszik teljes mértékben mindegyik dal az albumról. Számomra a Mutter az etalon Rammstein album, ahhoz viszonyítom ezt is.
Már az első dal galoppozós részénél elvesztettük egymást. Tudom, hogy sablonos, amit írok, de ez a zene is az. Idegesít! Most komolyan: eddig terjed a fantázia, hogy több ezredszer is olyan címet kell adni egy dalnak, hogy Ashes to Ashes? Über gáz. A borító viszont szép, és a szólók javítanak valamelyest a valóban sablonos összképen. Így kapott még fél pontot.
Számomra a zene nem ezt jelenti, pontosan nem ez az élmény az, mely miatt zenét akarok hallgatni.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Ez a banda is már vagy 50 éve létezik és mindössze 5, azaz öt nagylemezt voltak képesek előállítani! Megmosolyogtató! Na de a lemezre rátérve: sablonhegyek, az egyediség teljes hiánya, milliószor lejátszott hangok, giccsparádé. Nem véletlenül nem hallottam erről a jelentéktelen death metal bandáról, annyira semmilyen. Számomra ez az abszolút felesleges tucat kategória.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Ma meghallgattam a lemezt és annak hallgatása közben becsúszott a Lucifer-től is egy szám. Hát a Lucifer zenéje jobban tetszett. Így a helyes szám a 7-es, mivel kellemes, de nem túl izgalmas. A Tankcsapda nem értem hogy jön ide, mindenesetre jót nevettem a felvetésén.
Na ez fasza volt! Keményvonalas heavy/power metal, ami egyre inkább a szívemhez közel áll. Bár a death metal-os korszakomban is volt egy power metal banda ami tetszett, az Iced Earth. A kimaradt ajánlásokról meg csak annyit (ha már szóba került), hogy a 3, azaz három kimaradt lemezre adott pontszámom összeadva sem érné el az erre a lemezre adott 9, azaz kilenc pontomat! :)
Semmilyen élvezeti értékkel nem bír számomra, nem tudom zeneként sem élvezni, sem értékelni. Azt sem tudom mi lehet itt a cél. Talán ijesztő szeretett volna lenni? Mert 5 évesen lemenni a sötét pincébe az ijesztő, de ez nem az. Viszont a vinyl recsegés a legjobb, ami történik benne. Az duplázta meg a pontszámot.
Igen kellemes volt végig pörgetni, mivel valami másra emlékeztem tőlük. Több, mint egy évtizede hallottam egy lemezüket, aminek inkább csak a borítója maradt meg. Most viszont ez a kis HC-os fűszer jól áll nekik.
Régi banda, de én mindössze a Season In Silence-t ismertem és az nem hatott meg különösebben akkortájt. Ez viszont bejövős az egészen kellemes témázgatásokkal. Színes korong.
Teljesen kimaradt ez a banda, de ezek után nem érzek igényt, hogy végig menjek az életművükön.
Szpeter nagyon jól kifejtette, amit én is gondolok. Bár nálam a legjobb esetben is nyolc pont lenne a vége. A kezdetektől ismerem őket, pár lemezük meg is van a koraiak közül, de szinte sosem éreztem azt, hogy ugyan annyit adnék rá két különböző hallgatás után. Sőt, igazából kétszer végig sem bírnám egymás után. Ők a tiszta Káosz nekem. Így ez most ennyi.
Az igazi középszerűség megtestesítői. Ismét egy közepes album, igaz ez erősen közepes.
Nem én vagyok a célközönsége, de nem volt megterhelő a meghallgatása. A So Sorry I Could Die című dal maradt meg a leginkább.
A "The Shortest Way" lemezzel ismertem meg őket. A későbbiek kimaradtak, de ez nagyjából ugyanaz a minőség. Szeretem ezt az irányzatot minden unalmával együtt.
A Mutter nálam tíz pontos album, de a teljes munkásságukat kedvelem. Erre első hallgatásra 7 pontot adtam volna, de aztán jó néhányszor lement és meggyőzött. Igen erős alkotás.
Pofás cucc. Nem a kedvencem az ilyesmi, de ez teljesen rendben van.
Ha már az előző körben leírásra került, ide is tökéletesen passzol: "Fel sem tudom fogni, miért hallgatná ezt bárki önszántából élvezetből." Nem szoktam ilyet írni, de ez teljes mértékben kimeríti az időpocsékolás fogalmát, kérem vissza ezt a majd' 31 percet az életemből...
Nem rossz, de elég átlagos death metal album. A közepesnél kicsit jobb.
Nem egy tucat death metal lemez, vannak benne jó megoldások, de valahogy nem érzem, hogy igényelném az újrahallgatását vagy a banda többi lemezének a megismerését. Ettől függetlenül a kör death metal lemezei közül ez tetszett a legjobban.
Nekem valamivel jobban tetszett, mint a Jungle Rot, nincs annyira egysíkú. A rengeteg EP, Split és Demo kiadvány helyett meg kiadhattak volna még legalább vagy 5 nagylemezt, vagy akár többet is.
Talán nem véletlen, hogy nem ismertem eddig a Meshuggah zenéjét (a nevük természetesen nem ismeretlen számomra sem), ez a lemez, ilyen hosszúságban nekem szintén eléggé erőt próbáló feladat volt. Kétszer hallgattam meg, más napokon, de egyáltalán nem tudtam a hatása alá kerülni, az ordítozós vokált amúgy sem szeretem. Akármennyire is profi az egész, számomra nem igazán tetszett.
Tipikus közepes, átlagos lemez, semmivel se több, se kevesebb, újrahallgatási faktor kilőve.
Ez igazán jól esett, mondom ezt úgy, hogy a korábbi lemezeiket nem hallottam még. Nagyon jó kis könnyed rockzene (a kisujjból kirázva természetesen), Nicke Andersson és Dregen (Backyard Babies) egy remek visszatérő lemezt hoztak össze, ami után meg kell hallgatnom a korábbi anyagaikat is. A lemez a második felére sem fárad el egyáltalán, a Tin Foil Soldier számban például akkora The Sweet hatás van, hogy csak na...zseniális. Vagy az utána következő Beguiled, a Reap a Hurricane, vagy a címadó is pazar (de még lehetne akár sorolni). Mindenképp érdemes még megemlíteni a rendkívül laza hangulatot, ami csak úgy árad a számokból.
Nem rossz, jobb az átlagnál, de ilyen hosszban ez továbbra is fárasztó és unalmas számomra. Egyébként sem értem továbbra sem azt a tendenciát, hogy miért kell 60-70-80 perces lemezeket készíteni, mikor 40-45 percben is el lehetett volna ezt is készíteni, és akkor jobban is tetszett volna. A hetedik, Silhouettes of a Faceless Sun melódiái és érzelmes része nagyon tetszett, az utolsó számot meg például egy az egyben le lehetett volna hagyni.
Nekem a Sehnsucht és a Mutter lemezeik tetszenek talán a legjobban, de a debüt Herzeleid is nagyon jó (sőt, nekem az egyik kedvenc számom tőlük például a Kokain, ami mindössze egy EP-n jelent csak meg). A kettővel ezelőtti, Liebe ist für alle da kicsit kevésbé jött be (az utána következő Rammstein gyorsabban), elsőre ezen is kicsit túl sok lassú, lassabb számot éreztem. De a lemez közepe (Giftig-Zick Zack-OK-Meine Tränen-Angst-Dicke Titten) olyan szinten hibátlan, energikus, zseniális dalokból áll, hogy teljesen figyelmen kívül hagyatja velem a lassabb számokat (amik azért szintén nem rosszak, de nekem a Rammstein mindig is az energiabombákról szólt). A záró Lügen-Adieu kettős is remek például. Maga a banda és zene rendkívül egyedi és nagyon sajnálom, hogy eddig még nem sikerült eljutnom koncertjükre, pedig ahogy néztem már sok koncertfelvételt, magáért beszél a koncertteljesítményük is. Remélhetőleg jövőre valóban el fognak majd jönni Magyarországra is, mert nagyon megnézném őket élőben is.
Igen, az énekes hangja valóban leginkább Joacim Cansra hasonlít és maga a zene is leginkább Hammerfallos. Ezzel együtt ez a stíluson belül egy teljesen jó album, remek dallamokkal, virgázásokkal, dalokkal (mint például a kezdő Awaken the Thunder, a Hammerschlag, az Atlantis, az Into the Storm vagy éppen a King of Kings). Az, hogy mennyire tucat meg sablon...ezt másik mostani körös lemezről is le lehetne írni a saját műfaján belül...az meg kifejezetten vicces, hogy már a dalcímekbe is belekötünk, mint ahogy írtam a kommentben is. :) Legközelebb jöhet a dalszövegek kielemzése is, vagy mondjuk a bandatagok nevébe történő belekötés... :)
Rettentő ingerszegény és unalmas volt.
Sablonos.
Kár hogy a rengeteg split, EP meg live lemez mellett már nem maradt idő és energia egy jó nagylemezre.
Fárasztó volt.
Nem hallottam semmi eredetit.
Minden szempontból figyelemre méltó lemez ebben a stílusban.
Tűrhető vót.
Szarjunk!
Egészen meglepődtem ezen a lemezen mert a borító alapján mást vártam. Nekem nagyon tetszett ez a muzsika.
Újrahallgatási inger nulla. De kellemes volt mint egyszeri horrorfilmes hangulat.
Rogga sablon lemezeit jobban szeretem. De ez se volt rossz.
Érdekes nem volt. Inkább hallgatható. A hangzás egész jó. Önmagukhoz képest is fejlődtek. Magamban keresem a hibát . Mert egész jól összerakott lemez. Mégsem tetszik nagyon.
Ez finoman megfogalmazott zene a stílusában. De mi ez az átlagos semmitmondó énekhang? Idegesítő. Sokat leront az egész jó zenén. Ide brutál mély kéne szerintem. Nálam hétre csúsztak az ének miatt.
A meshuggah fear factory zenék sosem voltak kedvenceim. Steril hangzásuk miatt. Szerintem ez egy jobban sikerült lemez. Nekem tetszenek a szaggatások. Szerintem ez a legjobb lemezük. Jobb mint hittem. Nagyon jó.
Az Abyssos inkább. Nem tudok mit mondani annyira átlagos jobb részekkel. Sok ilyen volt már.
Szarjunk bele gyerekek.
Minek a magas énekhang ilyen zenébe nem értem.
Hasonló még a tool. Ha finoman akarok fogalmazni nekem elég a thrash mosh club '80-as évekbeli látványvilága, közönsége, zenéje. Amen.
Kerestem a powert. De csak habcsókot találtam.
Itt nincs mit értékelni mert nem történik semmi.
A középszerűség gyönyörködtet csak nem engem.
Kinek mi a jó. Nekem nem ez.
Miért nem illik ez bele a hangpróba profiljába? Akkor a Rammstein sem! Teljesen okés ez a lemez és még mainstreamnek sem mainstream. De biztos én ülök fordítva a lovon. :D
Úgy érzem önálló entitásként ez nem állja meg a helyét. Kísérő/háttér funkciót szánnék neki, mondjuk egy film, vagy akár egy hangoskönyv aláfestéseként, netán egy komor tematikájú kiállítás mellé/alá, hogy még nyomorultabbul érezze magát az arra látogató. :D
Korábbi hangpróbán összefutottam már lemezükkel és úgy rémlik, hogy akkor sem vegytiszta death metalt játszottak, hisz ahogy a friss albumon, azon is ott volt a HC/thrash fűszer. Én ezúttal is elviseltem volna több csordavokált például. Nem mondom, hogy nem esik néha jól az efféle egyszerűbb muzsika, de én általában az ennél némileg cizelláltabb zenéket kedvelem.
Ha választanom kellene a fretless basszusgitár virtuóz Jeroen Paul Thesseling másik zenekara, az Obscura és a Sadist között, egyértelműen a veterán olasz csapat mellett tenném le a voksomat. Mert ők szerencsére nem viszik el a túlzott technikázás irányába a zenéjüket, képesek megmaradni emberinek és érzelmeket is közvetíteni. Például Tommy Talamanca gitárjátékára sem csak a brutál riffelés és tekerős szólózás jellemző. És a billentyűkkel, zongorával is okosan bánik, kiváló példa erre a Loa című instrumentális szerzemény!
Az old school death metal sosem volt a zsánerem, ezért ez a lemez sem érintett meg. Műfajában nem lehet rossz, de én pl. elviseltem volna 1-2 gitárszólót a dalokban. A Sabbath-os gitártémák mondjuk kifejezetten tetszettek! :)
Szerintem a legtöbb, nem elvetemülten/szemellenzősen értük rajongó ember úgy van velük, mint ahogy Peti is. Én legalábbis biztosan. Van, hogy jól esik hallgatni, máskor meg pár perc után kikapcsolom. És ez nálam a harmadik lemez, a Chaosphere óta van így, ugyanis az első két albumon még némileg máshogyan zenéltek. Kidman is jóval változatosabban használta a hangját, mint azóta. És én komáltam a frankó csordavokálokat is. De amiért nem tudok rosszabb pontot adni az új lemezre, az pár apróság, újítás. Rögtön a kezdő nóta dallamosabb volta és a suttogós vokál bejön és a majd' 10 perces instrumentális tétel is szokatlan tőlük, ahogy az egyik dal black metalos témája is. De amúgy ez is egy tipikus Mesüge anyag, annak minden szerethető és kevésbé szerethető jellemzőjével.
Ha a The Nine címet adták volna a lemeznek, lehet, hogy menne rá a kilenc pont! :D Viccet félretéve alapvetően bejön ez a korong, én a dallamos éneket is díjazom, ebből a szempontból különösen tetszett a Ghosts of Greed című dal, amiben még egy Dave Gahan-es orgánummal és dallamvilággal előadott rész is van. Abban a nótában a rockos gitárszóló is frankó!
Ahogy a Lucifer esetében Pokolkopteréknél is Nicke Andersson az összekötő kapocs az extrém metal zenékkel. A "lágyabb énjét" ezekben a csapatokban éli ki. Nem mondom, hogy nem esik néha jól ez a fajta garázsrock, ami az Eyes of Oblivion-on hallható, de én pl. úgy érzem, hogy a hasonló stílusban mozgó hazai The Trousers közelgő új nagylemeze jobban fog tetszeni ennél.
Szerkesztői pályafutásom korai/közép időszakában viszonylag sok Solitude kiadós lemezről írtam, tehát akkoriban gyakrabban hallgattam az Evadne által is játszott doom/death muzsikákat. Manapság magamtól elég ritkán hallgatok ilyesmi zenét, leginkább ősszel, vagy éjszaka. Tehát évszak és napszak függő nálam ez a stílus. :D Olyankor ugyanis jobban elkap a hangulata. Ez egy korrekt zsánerlemez, hallgattatja magát, de igazán emlékezetes dalok nincsenek rajta.
Én, a banda kedvelőjeként örülök annak, hogy ezúttal nem kellett 10 évet várni egy új Rammstein lemezre! Hallgatásról-hallgatásra jobban tetszik, úgy érzem benne van a pakliban, hogy a diszkográfia élmezőnyébe kerüljön a személyes Rammstein-listámon. Az Adieu képében valószínűleg innentől kezdve megvan az összes további koncertjük záró darabja! :)
A 17-18 éves, kezdő rock/metalos énem valószínűleg jobban díjazná ezt a lemezt, de így, a 41-hez vészesen közelítve valahogy már nem érzem magaménak a legtöbb heavy/power bandát/albumot. Ezért kicsit csodálkoztam is magamon, mert az aktuális Sabaton korong eléggé elkapott.
Nekem nekem szól
Bár simán death metal a banda cimkéje, a lemez első fele sokkal inkább HC megoldásokkal, váltásokkal és hangulatokkal operál. Inkább tűnt egy death metalos hangzásba burkolt HC lemeznek, egészen a Maggot Infested dalig. Innentől átbillen a mérleg a klasszikusabb svédes death metal irányába. Emiatt a kettősség miatt nem feltétlen érzem korszakos lemeznek, illetve amúgy sem egy túlagyalt történet ez, ami most annyira nem köti le a figyelmemet.
A több mint 30 éves zenekar sosem volt ennyire jó formában. A Hyaena-t nagyon szerettem, az előzőről lemaradtam, de a Firescorched ismét egy nagyon bitang album. Nagyon szeretem, amikor ilyen klasszikus értelmezésben tech/prog egy zene és még érezni, hallani az embert is a hangszerek mögött. Az meg, hogy a fretless basszusgitár és a Max Stax tényleg csak színezés, nincs az orrunk alá dörgölve erőszakkal, tovább igazolja a banda érettségét.
Mekkora szégyentelenül szemenszedett pirítás már ez...
Szeretem a Mesügét. Meg néha nem szeretem. Amikor szeretem, képes vagyok folyamatosan hallgatni, volt hogy 3 lemez lement egymás után. Amikor nem, akkor 2 perc az őrületbe kerget. Viszont egy lemezük egy konkrét dalát sem tudom felidézni csak úgy. Azon gondolkodtam tegnap amikor már sokadszorra ment le az Immutable - és ismét tök újnak hatott - hogy mit is szeretek benne. Ez pedig azt hiszem nem a dalok, hanem maga a "Mesüge hatás". Amikor szeretem, akkor a "Mesüge hatást" szeretem. Mindegy melyik lemezük szól... Amit képtelen vagyok feldolgozni, az, hogy Kidman miért nem próbál meg soha sehol bármi többet kihozni a vokálból. Persze vannak susmorgások, de 99%-ban az egyhangon bömbölés megy. Egyszerűen nem értem... de azért szeretem ....néha meg nem.
Az Aga' ismét egy olyan banda, amit nagyjából szűk 25 éve hallgattam. A debüt lemezüket nagyon szerettem, de aztán el is vesztettük egymást. A Hellához hasonló kíváncsisággal vetettem bele magam negyed évszázad kihagyás után a friss lemezbe és elkerekedett a szemem és a fülem is. Húz, de nem ész nélkül, dallamos, de nem negédes, kerek, jól megjegyezhető dalokat szállít, amik azért nem kő egyszerűek. Benne van az első lemez szellemisége is, viszont minden porcikájában modern. Nekem nagyon bejött.
A Payin' The Dues a maga korában lement párszor, így kíváncsian füleltem bele hol tartanak a srácok 25 évvel később. Hazudnék ha letagadnám azt, hogy én is érzek egyfajta elkenődést a lemez előre haladtával. Az első 5 számot mondjuk tudom bömböltetni a kocsiban, aztán úgy a hatodiktól már nyomkodnám a spotit, hogy mi legyen inkább. Vegyes, öreges, kicsit langyi, ami néha jól esik kis dózisban.
El andalogtam velük, de különösebben nem nekem szól. Bajom sem volt vele. Jó rég hallottam ezt a kicsit funerálos, kicsit gótikus, kicsit desszmetálos egyveleget.
A Mutter óta imádom a bandát a recsegős undorító német nyelvvel, az egyszerű szerkezeteivel, az obszcén humorával, megagiga hangzásával és a zseniális klippekkel együtt. Napi szinten pörög a kocsiban.
Technikailag hibátlan, ám az én füleimnek végtelenül sablonos sárkánykergető warrior metal. Nem nekem mesélnek...
Elég demó jellegű, nem jött a hangulat.
Giccses, akár egy bordák közé szúrt henteskés. Tetszik mike666 Motörheades hasonlata. Olyan.
Lélektelen.
Rádióba való lötyögés.
Pár éve azt hittem feloszlanak, aztán népszerűbbek, mint valaha. Érdemtelenül.
Ezek a számcímek! (Baptized by the Hammer, In the Name of the Hammer, stb.) Jó hogy a kalapácsvetésről nem írtak. Mondjuk abba több power lenne. Ha már szóba került az Iced Earth, az fényévekkel jobb zene. Én inkább a Hammerfallhoz hasonlítanám. Kicsit sok itt a Hammer, nemde? Hogy a zenéről is írjak valamit: tucat. De legalább nem olyan, mint a dadogós Van Canto.
Passz.
Talán több idő kéne hozzá, de ez nekem most nem jött át.
Én már túl fiatal vagyok ehhez, vagy csak nem tudták megragadni a lényeget.
A zenéjük sosem fogott meg igazán, de nem rossz amit csinálnak.
Kifejezetten tetszett az album. Kedvencem a Reap A Hurricane című tétel volt az albumról.
A hangulatteremtésben nagyon jók, de nekem is hosszúnak tűnt.
Nagyon vártam a banda új albumát és nem okozott csalódást. Sikerült a legutóbbi 2019-es albumukat is überelni. Kedvenc tételeim erről a csodálatos albumról a Giftig, OK és az Angst.
Hú ez nagyon jó volt! Kedvencem az albumról az Awaken the Thunder és az Into the Storm című tételek voltak.
Szegény, tuti sereghajtó lesz, pedig nem is én ajánlottam :) Igen, ez tényleg a mélyvíz, lo-fi dungeon synth-dark ambient stb.Az első két anyagát sokszor hallgattam, aztán valahogy elvesztettem a projektet a dömpingben. Összességégben tetszik, de vannak benne részek, amik kizökkentenek a hangulatból. A koszos vinyl recsegést imádom.
Azt a putterorkos vokálját neki! Amúgy nem rossz a zene, átlag jóféle death, de egy régikriszbárnszos énekkel jobban bejönne.
Ők a death metal Motörheadje. A 2009-es koncerten ott voltam, ez némileg kárpótol, hogy pont belesik a lefoglalt nyaralás az idei augusztusiba. Isten nem akarja, hogy részt vegyek ezen a szentségtelen ünnepen, de azért aki tud, menjen, mert kibaszott metál lesz!!
Nekem ők mindíg ilyen hatpontos banda voltak. Elsőre úgy tűnik, minden jó lesz, aztán mindíg elunom a lemezeiket.
Nem zavart, de nem is az én zeném. Viszont sokszor hallottam már a nevüket, kíváncsiságból beletúrtam a diszkográfiába. Na az első két album még valami igazán tökös zenét rejt, a harmadiktól kezdődik ez a langyosabb vonal. Utánaolvastam, akkor vált ki az eredeti gityós.
Alapvetően nem rossz, de nekem kissé túl szellős, meg sokszor van egyfajta nekem nem odaillő emelkedettség benne, mintha az újkori anathema metálosítva adná elő a dalait.
Kétségtelen tény, hogy teljesen egyedi hangulattal rendelkezik a zenekar munkássága, csak épp ezzel a hangulattal engem vallatni lehetne. A pontszám teljesen szubjektív, de nem tudok semleges maradni, annyira nem szeretem. Vagy ahogy manapság szokás mondani: Rammstein, utálom!
Valóban gondosan kihagytak belőle minden innovációt, de én bírom az ilyen kardozós hősi zenét, szóval kb ugyanúgy tetszik, mint egy teljesen átlagos, hóviharba burkolt pandablack metál.
Minden cseppjét imádom. A szövegkönyvet ugyan még nem olvastam át, de közel tökéletes alkotás, kommersz ipari zene, bombasztikus hatással s megoldásokkal. :)
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2022. június 4.
∑:
1.
Rammstein
Zeit
1 7.5 9 9 8 7 4 8 10 9 9.5 10 2 10 9 9 9 9.5 5.5 10 7.7
2.
Evadne
The Pale Light of Fireflies
5 7.5 7 8 7 7.5 6 8.5 8 8 6.5 7 8 6.5 9 10 7 6.5 6 7 7.4
3.
Meshuggah
Immutable
5.5 8 6 4.5 8.5 6.5 9 8 8 6 5.5 5 10 9 6.5 9 8 8 6 7 7.1
4.
Sadist
Firescorched
9 5 9 7 8 8.5 8 4 5 8 7 4.5 8 8 4 5 9 9 7 5 7
5.
The Hellacopters
Eyes of Oblivion
2.5 6 5 6.5 6.5 5 6 7 9.5 5 9 10 7 6 10 8.5 7 7 5.5 9 6.9
6.
Nunslaughter
Red is the Color of Ripping Death
8.5 6 7.5 9 9 9 8.5 3 5 6 6.5 2.5 7 9 5 3.5 5 9 8.5 4 6.7
7.
Jungle Rot
A Call to Arms
7 6.5 8 5 8 9 8.5 7 5 7.5 6 5 7 7 5 6 6 7 7.5 4 6.5
8.
Hammer King
Hammer King
7 7 4 4 5 4.5 8.5 9 9.5 7 8.5 9.5 3 5 8.5 9 5 4 4 9.5 6.5
9.
Agathodaimon
The Seven
6 7.5 6.5 7 6 7.5 6 5 6 6.5 5 4 7 6 3 5 7 9 7.5 5 6.1
10.
Charnel Oubliette
Carving Stone for the Dead
1.5 3 4 3 9 5 1 1 1 2 1 1 6 2 1 2 4 3 5.5 3 3
∑:
5.3 6.4 6.6 6.3 7.5 7 6.6 6.1 6.7 6.5 6.5 5.9 6.5 6.9 6.1 6.7 6.7 7.2 6.3 6.4 6.5

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #471 – 2022. június 4.: 46 komment

  • boymester szerint:

    Az év eddigi legjobb power metal lemezei (underground toplisták, rajongói értékelések alapján). Nektek melyik jött be eddig a legjobban?

  • King Diamond szerint:

    Dimmurtal: Már csak Nicke Andersson miatt is van itt helye a Hellacoptersnek, illetve a stílus színesítés végett is. Az pedig, hogy magát az ajánlást minősíted, meg “tiltakozol” és emiatt adsz 1 pontot, az egyszerűen nonszensz. Én meg ezt gondolom. A másik bandánál meg dalcímekbe kötünk bele…ez olyan, mintha én felhoznám negatívumnak, hogy mily eredeti mondjuk egy Funeral Mist bandanév (ja, nem)…vagy black/death metal bandáknál belekötnék az olyan számcímekbe, amiben benne van, hogy funeral, death, satan, hell, depression, rot, flesh, stb…az is nonszensz lenne.

    • boymester szerint:

      Ezzel tudnék vitatkozni, ahogy az 1 ponttal is. Zenét kell értékelni. Ha már Rammstein: Industrial metal vagy öreges rádiórock egy metal oldalon…hmmm…szerintem egyértelmű a döntés még akkor is, ha a német csapat igencsak ismert. Aki Hellacopterst meg Rasmust, meg hasonló FESZTIVÁLZENEKAROKAT tol be, az magával a csapattal bszik ki, mert nem jó közönség elé teszi és nem szerez nekik igazából rajongótábort. Oké, az ezredfordulóban ötletesen lopták a 70-es éveket (High Visibility nélkül nem nagyon tudna róluk a világ), azóta is abból élnek…ez a lemez meg egy korrekt múltidézés (van itt Blue Cheer, MC5, The Sonics és számos proto-punk, rock tiszteletadás, de ez kutyafülét sem fog mondani annak, aki az oldal rendeltetése miatt van itt). Olyan ez, mint a vágóhídon árulni a rózsacsokrot… Senki nem tiltja, csak finoman fogalmazva nincs értelme. Ezúton ajánlom az ésszel és realitásérzékkel történő pontozást, mert azért mégsem egy diktafonnal felvett mosógépzörej, valamint az ajánlást is, mert egyik sem telitalálat!
      Egyelten dalcím lett kiemelve, mert sablonos. Tényleg az. Mint a Hammer, Steel, Force és hasonló kifejezések egy zenekarnévben…de szintén fantáziahiányra utal manapság a Ritual, Nemesis, Legion, Oblivion, Mortuary, Bestial, Reign szavak megjelenése is…
      (ez most nem vitaindító, pusztán tényközlő hozzászólás)

    • Husky szerint:

      Hmmm… The Hellacopters… Én mint régi pontozó láttam/pontoztam már itt egyet s mást és nekem speciel az utóbbi idők változatosabb HP-i jobban bejönnek. Mi értelme van 8 death metal lemez meg 2 black metal lemez pontozásának és fordítva, SEMMI! Mert kurva unalmas lenne! Úgyhogy Én Husky innen üzenem a The HELLacopters ajánlójának, hogy remek lemezt ajánlott és bátran folytassa ezt a kreatív tevékenységet, mert a pontozók egy jó részének ez tetszik! És ennek jutalmául még dobok is rá plussz 3 pontot a lemezre ami az ajánlásnak szól! Egyébként én, aki a death metal felöl érkeztem pont az ilyen ajánlások miatt ismertem meg sok jó nem death/ black stílusú zenét!

    • boymester szerint:

      No látjátok, ezért kell a zenét értékelni, mert ha valaki ész nélkül pontoz, az bizony ragályossá válik! Innentől kezdve mindkét pontszám komolyanvehetetlen (vagyis 3, ha a másik tízes is csak reakció). Ha meg nem az alábbi műfajokban keresed már az örömöd, akkor érdemes más oldalakat is meglátogatni, ahol nagyobb figyelmet kap az említett zenekar. Ahogy a pontszámok is mutatják, ez sem az extrém zenére vágyó TÖBBSÉGNEK, sem pedig a zenekarnak nem jó. Én is hallgatok olyan zenét, amire röhögve dobnám a magas pontszámot, miközben semmi köze a metalhoz (csípem a roots reggae-t, a népzenét, a különböző világzenei fúziós albumokat), de nem teszem, mert ez nem az a hely. Ez nem vita tárgya, hanem tény, lásd a szabályzat első és néhány ember számára feldolgozhatatlan mondatát: Az oldal profiljába illeszkedő és a szellemiségének megfelelő albumot ajánlj, azaz legfőképpen underground metalt, illetve az ehhez kapcsolódó „rokon” műfajokat (death/thrash/black, industrial, -core, drone, ambient, stb.)!

    • Crissz93 szerint:

      Nekem valahogy ez a szekció sosem a pontokról szólt, hanem a csatornaszagú zenei képződményekről, persze sikerül fújni egy kis Dior parfümöt is ebbe a csatornába na de hát virágozzák ezer virág:) Magát a pontokat annyira veszem komolyan mint Mad Mike Pestilence diszkográfiájának a pontozását.

    • Husky szerint:

      Na ez már döfi! Így a plussz 3 pont is okafogyottá vált és én is a zenét értékelem! Mindenesetre érdekes intermezzó volt…

  • oldboy szerint:

    King Diamond! A Liebe ist… a kettővel ezelőtti Rammstein album, hisz ugye 2019-ben kijött a self-titled (gyufás borítós) lemezük. 🙂
    Amiről anno egy négykezes kritika jelent meg Szabó Petitől és tőlem.

    • King Diamond szerint:

      Oldboy: Valóban, az előző lemez valahogy kiment a fejemből. 🙂 Pedig vannak fasza számok azon is, a Radio, Tattoo, Zeig Dich, Sex vagy a Deutschland mind-mind az.

  • Husky szerint:

    Csakúgy véletlenül rákattintottam az impresszumra és feltünt, hogy Crissz93 nincsen ott feltüntetve, pedig már egy jó ideje aktívan részt vesz az oldal munkájában. Szeretném megkérdezni, hogy miért nincs?

    • mike666 szerint:

      Moderálva: Személyeskedésnek és mások sértegetésének, vegzálásának a szabályzat alapján nincs helye a fórumon! Ez a kirohanás pedig semmi másból nem állt és nem is volt indokolt.

    • Husky szerint:

      Nem értem, hogy egy teljesen ártalmatlan kérdés miért váltotta ezt ki belőled. Pusztán a kiváncsiság vezérelt. Hozzád nem is szóltam.

    • mike666 szerint:

      Persze, lehet semmibe venni azt a szellemi nihilt, amit bizonyos arcok jelenléte okoz a platformon, de a vegzálás az ő fegyverük. Én csak meguntam ezt és pont. Amúgy szerintem ezzel mi vagyunk a csendes többség, ha már szóba került ilyesmi.

    • Husky szerint:

      Ki vegzált téged? Én hozzád sem szóltam, megnéztem milady még egyetlen kommentet sem írt, Melkor meg már lassan egy éve nem. Milyen fegyver? Te jó isten! A csendes többség az nem kommentel úton-útfélen, épp ezért csendes. 😆

    • boymester szerint:

      Crissz93 egy rendkívül aktív padavan:) Sok ilyenre lenne még szükség…Azért nincs feltüntetve, mert kb. 5 évente, ha valaki véletlenül ránéz arra az impresszumra. Az előtte jelentkező arcok viszont már felkerültek, így jogos a kérdés és hamarosan pótoljuk ezt a hiányosságot…

    • Husky szerint:

      boymester – köszönöm a választ!

  • King Diamond szerint:

    Kedves Evilous és Jpeter!
    Üdvözlet a pontozók között! Örülök, hogy régi/új tagokkal bővült a HP, jó zenehallgatást és pontozást!

    • jpeter szerint:

      Köszi, bár én csak a Rammstein miatt elgyengültem egy kissé, ezért vágtam bele, így kb tíz év után. Felbosszantott az az egyes:)

    • 69Nostromo79 szerint:

      Az engem is. 🙂 Bár az is egy vélemény. 😀 – Mindenesetre ez adta a mai reggelem. 😀 – A stáblista is egy paródia , nézzétek meg. 🙂

  • Crissz93 szerint:

    jpeter – kinek mi az ijesztő, engem például megnyugtat, ellazít és sokszor az elalvásban is segít. Vaksötétben, az ágyban fekve még el is tudok kalandozni egy kicsit, gondolatokat, képeket jelenít meg az elmémben. Teljes mértékben tiszteletben tartom, hogy te nem találtál a hangzáson kívül semmi értékeset benne, amint látod egyáltalán nem vagy egyedül ezzel. Csak gondoltam ha már rákérdeztél akkor itt válaszolok a kérdésre. Béke:)

    • jpeter szerint:

      Igazából költői volt 🙂 Tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek mást jelenthet egy-egy dolog, de azt viszont nem igazán hiszem, hogy az alkotók ezt alvás elősegítéshez készítették volna. Az persze igaz lehet, hogy ellazíthat, mert nem sok minden történik benne. És ugye itt jön a “szerintem” szócska, természetesen.

    • Crissz93 szerint:

      Értem, akkor válaszom is költői:) Ez csak egy példa volt, ugyanúgy tud hatni rám napközben is de tudom, hogy evvel nagyon egyedül vagyok. Darl ambient-hez képest még mozgalmas is. Igen a szerintem a varázsszó, ahány fül annyiféleképpen halljuk ugyanazt.

    • jpeter szerint:

      Maradjunk annyiban, hogy edzéshez valószínűleg kevesen hallgatják:)

    • Crissz93 szerint:

      Szerintem ebben megtudunk egyezni:)

  • Alphacool_hu szerint:

    Nunslaughter lemezen giccsparádé? Hogy mivan?! ;Đ

  • boymester szerint:

    Husky, ha egy Funeral Mist lemez számodra smafu egy extrém metal zenei oldalon (kb. a tavalyi év EGYIK legjobb fekete fém lemeze sokak szerint), akkor nem biztos, hogy azok a lemezek vannak rossz helyen…De ezzel te is tisztában vagy. Jó ideje. 🙂

    • Husky szerint:

      boymester – nem értem, hogy mi ez a presszió? Ugye megengeded, hogy úgy pontozzak, ahogy én ítélek meg egy lemezt!? Az meg hogy egy lemez “sokak szerint” ilyen, vagy olyan sosem érdekel(t). Remélem megengeded, hogy a saját meggyőződésem szerint pontozzak. Mekong hozzászólását miért kellett kitörölni? Ja, mert egyet értett velem, ahogy a csendes, vagy elcsendesített többség is.

    • boymester szerint:

      Nem tudom, ki törölte a hozzászólást, nem is figyeltem. És igen, természetesen megengedett a pontozás. Közben leesett, hogy ezek szerint a be nem került lemezeket is becsülettel végighallgattad és stílusán belül helyén kezelve magadban értékelted, ahogy egy értelmes pontozótól elvárt. Ez dicséretes és nagyon érett! Csak így tovább! Viszont kifejezetten kíváncsivá tettél, hogy a Funeral Mist esetében mely aspektusok vezettek téged erre az ítéletre. Nem jött be a hangzás? Elég modern lett mondjuk egy ilyen hagyományos black anyaghoz. Vagy nem találtál erős témákat? Örülnék, ha írnál róla egy rövid véleményt, hiszen a zenéről beszélgetünk. Ha időd nem engedi, akkor remélem bekerül a következő körbe, hogy a többséggel a hátad mögött kivesézhessétek alaposan.

    • Crissz93 szerint:

      Én is nagyon remélem, hogy bekerül a következő körbe, akkora tízes mint ide Hanoi.

    • jpeter szerint:

      Meghallgattam miközben Boymester teljesen felesleges vitaindítóját olvasgattam és szerintem meg akkora közepes (5 pont), mint ide Texas. Szóval itt jön közbe az ízlések és pofonok.
      Amúgy a hangzása volt pont a legjobb része, szerencsére nem erőltették az oldschooltruebalck hangzást. Persze lehet, hogy kijavít valaki majd akaratlanul is ezzel kapcsolatban, mert mezei hallgatóként nem értek hozzá és nem is érdekel. Nekem csak a zene a lényeg. Az meg itt 5.

    • mike666 szerint:

      Nekem egy kicsit túl “svéd”: steril hangzás és szélvésztempó… bár az eddigiek alapján úgy tudtam, Husky szereti ezt a vonalat. De ez teljesen ízlés dolga, nekem a másik versenyző oldschooltrueblekk feelingje jobban fekszik. meg azt én ajánlottam, ha-ha

    • jpeter szerint:

      Meghallgatom azt is. Eddig a Hunterig jutottam. Az pl elsőre jobban tetszik.

    • mike666 szerint:

      Belehallgattam a funeral mistbe fejhallgatóval, így sokkal jobban átjön a hagzás. Azért ez nem is olyan steril…

    • boymester szerint:

      Nem volt felesleges, meghallgattátok a lemezt:) Hallgatás után pedig simán elfogadom a véleményt:)

    • Szpeter szerint:

      Érdekes amúgy ez, mert a Maranatha megjelenése óta megveszekedett Funeral Mist rajongó vagyok (a kritikám megjelenésekori hosszas vita ellenére azzal az agyalágyulttal…), és a Hekatomb is egy ezerpontos, eszméletlen egyedi megoldásoktól hemzsegő ékkő (számomra természetesen…). A friss lemez meg eddig az év csalódása, de fogok még próbálkozni vele.

    • jpeter szerint:

      A régi oldalon visszaolvastam a kritika alatti dolgokat. Huhh, de furcsa volt ez így tizenhárom évvel később olvasni, mikor pl már van bandcamp, stb.:)

    • Szpeter szerint:

      áááá… ott még megvannak a kommentek? 😀 Majd visszaolvasom. Akkor a totális értetlenség, majd a döbbenet később a teljes idiotizmus miatti tehetetlen düh érzései jártak át.

      Fel sem fogtam, hogy mi a baja annak a sügérnek azzal, ha egy underground metal oldalon a megjelenés pillanatában az ő általa itthon forgalmazott lemez kap egy 10 pontos felszopást… Hogy ez hírérték, hogy ez felkelti az érdeklődést, hogy ez ingyen reklám? Az mindegy volt, neki az egy kattanása az volt, hogy én speciel honnan szereztem be a lemezt…

      Teljesen szürreális volt az egész beszélgetés… Ma már nyilván máshogy reagálnék, de nem tartanám kevésbé érthetetlennek. 😀

    • jpeter szerint:

      Nekem a digitális vs fizikai hanghordozó téma is érdekes volt, annak tekintetében hogyan is áll ma ez a dolog. Elég hosszadalmas eszmecserék voltak róla:)

  • boymester szerint:

    Alpacool: igazad van, a Rammstein kilóg a sorból, ahogy írtam én is, viszont nem újdonság az oldalon, volt már kritika tárgya és HP szereplő is. Még az előzőnél írtam, hogy számomra ez a bűnös kommersz élvezet:) Kifejezetten egyedi amit művelnek, amit mindig vagy rajongás, vagy utálat övez. Tesómmal kiskorunk óta várjuk az új klipeket, haverok meg mindig fújolnak ezerrel:) Szóval mindkettőt elfogadom.

  • CarolusRex szerint:

    King Diamond tudnád törölni az ajánlásom légyszi? Nem frissítettem az oldalra és akkor még nem volt ott a Haunter, aztán így én is azt ajánlottam, ezért lett belőle dupla.

Piratefest Budapest
július 03.