Tisztelt fekete fémre kiéhezett zenehallgatók! Kérlek, engedjétek meg, hogy ezúttal egy fiatal zenekar debütáló lemezéről szóló ismertetőmet oszthassam meg veletek! A szerkesztőséghez beérkező promóciós anyagok között már jó pár hete fellelhető volt a lemez, és joggal várhatta, hogy végre hivatalosan is a nagyközönség elé kerülhessen. Úgyhogy evezzünk békés vizekre, és a közvetlen szomszédságunkban zajló háborúról, illetve a hazai választásokat megelőző politikai kampányolásról irányítsuk figyelmünket a skandináv térségre, azon belül is Dániára, egészen pontosan Esbjerg városára. Itt alakult meg ugyanis az aktuális albumismertető tárgyát képező Neuroplasticity című lemez megalkotója, a Helge.
Mivel valóban egy fiatal zenekarról van szó, éredemes pár mondatban megismerkedni a banda megalakulásának és persze a lemez megszületésének körülményeivel. Helge a dán és skandináv mondákban királyok neveként lehet ismerős számunkra. Szó szerinti fordítása a régi, északi nyelveken: szent vagy az isteneknek szentelt. Tekintettel arra, hogy ez a zenekar alapítójának tényleges születési neve is egyben, a tagok a megalakulás idején azt az elhatározást hozták, hogy ezt a kifejezést használják a zenekar neveként. A zene és a szövegek túlnyomó részét Helge Nørbygaard alapító gitáros jegyzi. Miután a komplett dalokkal elkészült, olyan zenésztársak felkutatásába kezdett, akikkel hasonló módon gondolkodva, a stílus által kijelölt ösvényen haladva, barátként végezheti tovább az alkotó tevékenységet. Ezen előzményeket követően, egy 2021 júniusában történt találkozó alkalmával alakult meg a Helge, melyet a már említett Helge Nørbygaard gitároson kívül Henrik Jørgensen basszusgitáros, Christoffer Djurhuus dobos, Balder Smed gitáros, valamint a két vokalista, Danny Woe és Torsten Madsen alkotnak. Utóbbi kettő olyan zenekarokból is ismerős lehet az underground zenét szélesebb körben ismerők számára, mint például az Autumn Leaves, az Inbreeding Rednecks, a Woebegone Obscured, vagy épp a Rimfrost.
Helge Nørbygaard zenei útja hosszú időn át önmagának minél mélyebb megismerésével volt kikövezve. Nehéz időszakon ment keresztül, melyet leginkább a különböző, károsító dolgoktól való függőség, a depresszió és a stressz jellemzett. Szerencsére a zenére, mint menedékhelyre talált rá, és attól a naptól kezdve, amikor 1995-ben először hallott black metalt, tudta, hogy egy nap ő is ilyen zenét fog írni és játszani. Tulajdonképpen a Thrall című dal alapriffjét is már 1996/97-ben felvette egy kazettára.
A Neuroplasticity egy olyan zenei utazás az emberi lélek belső, sötét mélységein keresztül, melynek során az ember az önmaga által legyőzött démonjaival néz szembe – egy album, amely agresszív és depresszív hangulatú, megspékelve különböző dallamos, néhol a skandináv kultúrára jellemző folkos elemekkel, melyek komor és szomorú zenei univerzumot teremtenek.
Az album tíz tételt tartalmaz bő negyvennyolc perces játékidővel. A dalok remekül építkeznek a stílus alapelemeiből, és a már említett folkos megnyilvánulásokon kívül számos olyan elemet is sikerült a hangok közé csempészni, melyek egyfajta atmoszferikusabb jelleget is kölcsönöznek a számoknak. Sőt, ahol a mondanivaló megkívánja, különböző, pokolian depresszív hangulatot teremtő effektek színesítik az összképet, de az igazán kifinomult hallással rendelkező olvasók egyértelmű death metal stílusjegyeket is felfedezhetnek az album hallgatása során. Egészséges arányban váltja egymást a károgó hörgés és a tiszta ének, de az igazán lélekre ható részeknél nyomatékosító jelleggel alkalmazott suttogás is hatékonyan illusztrálja a mélyről felszínre törő mondanivalót.
Nem beszélhetünk tehát egy szó szoros értelemben vett koncepcionális albumról, a már korábban említett kiinduló motívumok által közvetített érzésekre felfűzött dalok azonban egységes egésszé teszik a komplett lemezt, ugyanakkor az alap mondanivaló minden egyes tételnek külön egyediséget kölcsönöz. Tapasztalt zenészekről lévén szó, a zenében sem igazán lehet hibát találni, mivel a black metal jellemző stílusjegyeit és követelményeit beton alapként alkalmazva magabiztosan öntik végső formába a dalokat – kialakítva ezzel a szcénán belül a lemez-, ezzel együtt a zenekar egyedi arculatát.
Számomra két dal külön kiemelkedik a zseniális szerzemények közül: egyik a már fentebb szöveges videó formájában bemutatott Dying to Become…, a másik pedig a rendkívül fogós dallamokkal operáló, különleges címet viselő The Calling Wakan Tanka. A március 4-én megjelent Neuroplasticity című albumával a dán black metal csapat egy rendkívül erős debütálást tett le az asztalra, amely minden bizonnyal elnyeri majd a stílus híveinek tetszését! A lemez teljes egészében meghallgatható az együttes bandcamp oldalán és YouTube csatornáján! Kellemes időtöltést!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
A lemez az elején annyira megtetszett, azt hittem valami igazán különleges fog kialakulni belőle (konkrétan a Dying To Become tehet a dologról), de a végére korrekt bemutatkozásként maradt meg. Kb, ahogy leírtad. Még hallhatunk róluk…
Hát, nem lesz korszakalkotó lemez, de egynek elmegy!