Az anyanyelven játszott heavy metal kétesélyes dolog, ha elfelejtjük a rockzene anyanyelvét, az angol nyelvterületet. Az adott országhatárokon, régiókon belül ezek a csapatok többnyire helyzeti előnnyel indulnak azon honfitársaik ellenében, akik a rockzene anyanyelvén fogalmazzák meg gondolataikat. Másrészt viszont az anyanyelvi csapatoknak az adott nyelvterületen kívül jóval nehezebb vagy adott esetben egyenesen lehetetlen labdába rúgniuk. Persze vannak kivételek, elég csak a Rammstein-re gondolnunk, vagy olyan kisebb pályán játszó csapatokra, mint a spanyol Tierra Santa, vagy a Mago de Oz, illetve az orosz Arija. Az anyanyelvükön nyomuló lengyel csapatok közül hozzám eddig csak a Turbo, a Kat és a Leviathan nevű demós thrash banda zenéje jutott el, egyik sem tegnap történt. Ehhez a kisszámú társasághoz csatlakozott most a sziléziából lassan három évtizede indult Iscariota.
A lengyelek 1992-től használják ezt a nevet. A hosszú évek alatt volt inaktív időszakuk is, a Legendat megelőzően mindössze négy nagylemezük volt, de készültek demók és EP-k is. A stílus valahol a thrash és a hagyományos heavy metal határán mozog, a mérleg nyelve persze időnként át-átbillen mindkét irányba. Az első dalról Nie Jestem Nikim Szczególnym a Ram it Down korszakos Judas Priest ugrott be… szikár riffek, középtempók, illetve a metalos fülnek jóleső, kellemesen megdörrenő hangzás. A címadóba a változatosság jegyében egy kis hörgést és doomos riffeket is csempésztek, de alapvetően itt is power metalról van szó. A negyedik Nie pytaj mnie (csak leírtam, ha már ez a kedvencem a korongról) pedig azzal az ötletes nyitóriffel és a dallamos énektémákkal az Annihilator „Set the World on Fire” korongját juttatta eszembe. A dal a CD jó értelemben vett slágere. A következő két nóta egyenletes színvonalú dallamos thrash metal, egy-egy belassulós középrésszel és ötletes szólókkal. A Ladowa Mgla fél-akusztikus bevezetőjéről az Iced Earth neve is beugrott. Ez az epikusabb dal, itt a korong vége felé kiválóan működik. Az ének itt a legdallamosabb, a ritmusgitárok pedig a ’80-as évek amerikai hard rock/heavy metal bandáira hajaznak, némi klasszikus Dokken ízt is érzek ebben a szerzeményben.
A CD záró tétele a közel hét perces, thrashes gitárokkal kezdődő Rodzinny Grób. A dal szerkezete nem a bevált sémákra épül, váratlanul olyan dallamos szólókat is beiktatnak, amelyek hallatán elégedetten bólinthatunk. Egy újszülöttnek minden vicc új! Valahogy én is így vagyok ezzel a lengyel csapattal. A ’90-es évek eleje óta muzsikálnak, az első albumuk is idén múlt huszonöt éves, hozzám mégis csak most jutott el a hírük.
Örülök, hogy így alakult, a Legenda ugyanis egy kiváló dallamos thrash metal, avagy thrashes heavy metal album. Emelem a kalapomat a zenekar előtt! Ha kedveled az anyanyelvi metalt (jobb kifejezést nem tudok írni), ne hagyd ki az Iscariota friss korongját!
Az ajánlót írta: Andris
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
