Jan Mörgenson

Projection(s) (2019)

Már megszoktam, hogy a Mask of the Slave logót megpillantva, a szemellenzőmet a fiókba kell tennem. Az erdélyi kiadó küldetése, hogy a gyanútlan hallgatót addig járatlan utakra vezesse. A Mask of the Slave művészeinek segítségével, időnként olyan ösvényekre is tévedhetünk, ahová vaskalapos metalosként csak a véletlenek összjátéka vezetheti az embert. A kiadó rendszeresen olyan alkotók hóna alá nyúl, akik a zene fogalmát a szürke átlagtól – ahová magamat is sorolom – szélesebb körben értelmezik, és maguk is aktívan hozzájárulnak a kör bővítéséhez. Néhány hete ismerkedtem meg Jan Mörgenson nevével, aki megfontoltan haladva tágítja a horizontot céljának eléréséhez. Legfontosabb instrumentuma egy akusztikus gitár, melynek lágy dallamait hosszabb-rövidebb ideig elektronikus effektekkel is színesíti.

A francia úriember három nagylemez és két EP után, 2019-ben jelentkezett a Projection(s) című kiadvánnyal. Az eddigi diszkográfiában LP, CD és kazetta formátumok is szerepelnek. Bevallom, hogy ezek egyikéhez sem volt szerencsém, így elvárások és előítéletek nélkül kezdtem az ismerkedést a legutolsó kiadvánnyal. A négy dalt a szerző 2018 szeptemberében házi körülmények között, egy nap alatt rögzítette. A kazetta végül száz példányban jelent meg, a kiadvány digitális verziója pedig a bandcampen érhető el. A kazetta borítójának különlegessége, hogy a frontoldal egyénileg, kézzel festve, pontosabban színezve készült. Pár éve a debütáló Diabolus in Musica kiadvány képében találkoztam hasonló megoldással. Ott egy kedvünkre kidekorálható kifestőt kaptunk a zenekartól, itt viszont a kockahálót készen vehetjük kézbe. Akár a kiadó, akár a szerző vállalta magára a száz példány elkészítésével járó többletmunkát, feltétlen elismerésem az irányukba! Maga a kazetta sem hétköznapi kivitelű, a neon zöld test semmilyen adatot sem tartalmaz. Ahogy a forma, úgy a tartalom sem hétköznapi. Az “A” oldal 24 percén három szerzemény osztozik, a “B” oldalon viszont csak egyetlen tétel terpeszkedik, a maga 22 és fél percével. Ezen adatok ismeretében felesleges is írnom, hogy melyik rész a nehezebb falat.

A Nooumenon című dal elektronikus zajokból bontakozik ki, pontosabban azokat váltja fel Jan akusztikus gitárjátéka.  Az Instant Karma I. és II. részei szintén a leheletfinom akusztikus gitárjátékon alapulnak. Lassan kipengetett hangok áramlanak Jan kezei alól, aki a rögzítés előtt feltehetően nem jelölt ki magának semmiféle kereteket, a felvételek során pedig a gitárjára bízta magát, és a pillanatnyi érzéseit dokumentálta. A Projection(s) tehát az adott pillanat zenéje. Nevezhetjük akár ambientnek, akár alternatív folknak, de a legegyszerűbb, ha kísérleti zeneként tekintünk rá. A “B” oldal szerzeménye, a Sundogs Variations a drone/noise formációkból, illetve szólóban akusztikus lemezeiről ismert, a 2009-ben elhunyt Jack Rose szerzeményének továbbgondolása. A Sundogs egyébként Rose 2008-as lemezének záró tétele volt. A Sundogs Variations a szabad kísérletek terepe, az akusztikus hangszínek mellett itt a különféle zajok már nem alárendelt szerepet játszanak, hanem a felvétel szerves részét képezik. Egy-egy rövidebb részletnél olyan érzés kerített hatalmába, mintha az Atom Heart Mother korszakos Pink Floyd elveszett témáit hallanám.

A Projection(s) az új utak keresőihez szól, így önmagában zeneként elhibázott lépés lenne pontozni. Összhatásában, hangulatában értékelve jelenleg 8 ponttal tudom díjazni, de ahogy maga a felvétel is egy adott pillanat emléke, a pontszámom is csak ennek a pillanatnak szól.

(Andris)

április 03.,
május 04.,
május 05.,