Infernäl Mäjesty
None Shall Defy

(Roadrunner • 1987)
Brandan
2008. július 13.
0
Pontszám
8
A kanadai ős Thrash bandát 1986-ban alapította egy magyar származású srác nevezetesen Rick Nemes (dobos) és Psychopath basszeros, majd hozzájuk csatlakozott Steve Terror és Kenny Hallman gitáros, akiket Chris Bailey énekes követett. Az együttes kiadott egy demót kazettán, ami annyira jól sikerült, hogy egyből lemezszerződést kaptak a Roadrunnertől. A None Shall Defy 1987 júliusában jelent meg és 38 perc precízen összerakott technikás thrash-black Metál hatásokat is mutató anyagot súlyt a kedves hallgatóra. Igazi gyors pörgős Thrash cucc, amely néha belassul, szaftos gitárszólókkal teliszórva, hörgős gyors néha hadaró szövegelés, olykor szép dallamos énekkel, amolyan pokoli hangnemben szólal meg Chris. A dob a basszus és a gitár olyan, mintha Sodom-ot és Venom-ot összekevertük volna. Az alapkoncepció Slayer/ Metallica lopás, mivel az említett bandák előbb letették névjegyüket, ennek ellenére a None Shall Defy-t sokan alapműnek tekintik a műfajon belül. A korong hangzása eléggé kásás, valamivel többet vártam volna, ha már egy nagy kiadó felkarolta őket, közben más akkori albumok sokkal jobban szólnak, ettől eltekintve egy jó lemezt kapunk amely összetett és izgalmas. A dalok szövege a sötétségről, sátánról, halálról, és a háborúról szól.

 

 

1988-ban Rick Nemes és Psycopath kiszálltak és hamarosan felváltotta őket Kevin Harrison (dobok) és Bob Quelch (basszeros). Ezután két demót adtak ki, majd 1998-ban Unholier Than Thou című album látott napvilágot, ugyanebben az évben egy európai turnén vettek részt a Cannibal Corpse-szal és a Dark Funeral-lal, aztán a 2004-es One Who Points To Death anyaggal akarták megörvendeteteni a fanokat. Az ezt követő lemez Vancouver-ben készül Systematical Extermination címmel, melyet még nem adtak ki, és ezen a korongon már az új énekes Brian Langley mutatja meg mit tud, aki tavaly lépett Chris Bailey helyébe. Új tagként már ő képviselte a bandát néhány interjúban, melyben elmondta hogy, nagyon komplex lesz a gitár, meglehetősen vastagon szól. A vokál kevés tiszta éneket fog tartalmazni, azonban a hörgés és a sikítás jellemzően megmaradt, annak, amit a kezdetekben is jelentett. Kíváncsian várom az új lemezüket, bár az előző sem lett olyan nagy durranás, többet vártam tőlük, sok banda mellett Infernal-ék is beleestek abba a hibába, hogy nem tudták megteremteni azt, amit a régi hallgató elvár tőlük, hiányolom a sajátos stílusos zenélést.

Azok számára ajánlom akiket nem zavar a gyenge hangzás minőség és az, hogy  a korábban említett bandák előbb megteremtették a műfaj alapjait. Ahhoz képest, hogy egy kanadai banda szinte a világ minden pontjára eljutott a korongjuk, a mai napig aktívak, de már nem a régi tagokkal játszanak és nem ugyanabban a stílusban alkotnak, az új albumokat a death metál rajongóknak ajálanám. Sohasem lettek olyan sikeresek és ismertek, mint a Slayer, Metallica, Testament, Exodus, de az underground színtéren mind a mai napig jelentősek.