1988-ban Rick Nemes és Psycopath kiszálltak és hamarosan felváltotta őket Kevin Harrison (dobok) és Bob Quelch (basszeros). Ezután két demót adtak ki, majd 1998-ban Unholier Than Thou című album látott napvilágot, ugyanebben az évben egy európai turnén vettek részt a Cannibal Corpse-szal és a Dark Funeral-lal, aztán a 2004-es One Who Points To Death anyaggal akarták megörvendeteteni a fanokat. Az ezt követő lemez Vancouver-ben készül Systematical Extermination címmel, melyet még nem adtak ki, és ezen a korongon már az új énekes Brian Langley mutatja meg mit tud, aki tavaly lépett Chris Bailey helyébe. Új tagként már ő képviselte a bandát néhány interjúban, melyben elmondta hogy, nagyon komplex lesz a gitár, meglehetősen vastagon szól. A vokál kevés tiszta éneket fog tartalmazni, azonban a hörgés és a sikítás jellemzően megmaradt, annak, amit a kezdetekben is jelentett. Kíváncsian várom az új lemezüket, bár az előző sem lett olyan nagy durranás, többet vártam tőlük, sok banda mellett Infernal-ék is beleestek abba a hibába, hogy nem tudták megteremteni azt, amit a régi hallgató elvár tőlük, hiányolom a sajátos stílusos zenélést.
Azok számára ajánlom akiket nem zavar a gyenge hangzás minőség és az, hogy a korábban említett bandák előbb megteremtették a műfaj alapjait. Ahhoz képest, hogy egy kanadai banda szinte a világ minden pontjára eljutott a korongjuk, a mai napig aktívak, de már nem a régi tagokkal játszanak és nem ugyanabban a stílusban alkotnak, az új albumokat a death metál rajongóknak ajálanám. Sohasem lettek olyan sikeresek és ismertek, mint a Slayer, Metallica, Testament, Exodus, de az underground színtéren mind a mai napig jelentősek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.