A görög származású Battleroar 2000-ben alakult, azóta már három lemezt adtak ki, az idén az utolsót To Death And Beyons címmel. Az öt hosszú hajú görög arc akik mellékesen Athéniek tehát bele illik a képbe, hogy hősies power metal-t játszanak.
Az album egy hősies indulóval kezdi meg csatáját majd a húrok közé csapnak, amelynek köszönhetően olyan érzésem van, mintha én is kint lennék a csatatéren és harcolnék, az ellenfeleimet, pedig elkergetném olyan erőt sugall számomra ez a zenei íz világ. Nem csak csatázásról van itt szó, hanem teljes leállásokról olyan régi Manowar-os és Iced Earth-ös muzsikálásról. Az ének szerencsére nem olyan nyekergős, mint sok más ilyen bandában, teljesen helyén van Marco hangja, és a többi srác is jól teljesít, én inkább az éneket emelném ki és a remekül bele olvasztott kórus énekeket. Szövegvilág természetesen a régi harcokról, csatákról szól, amely jelen esetben bőven akad. Az album elég hosszú lett, de jelen esetben ezt nem szólhatom meg, mivel minden szám tetszik. A borító is beleillik a zenei stílusba, bár lehetne szebb is.
Nem egy világhódító banda és rajtuk kivül nagyon sok olasz és egyéb nemzetiségű banda akad a horgon, és ha belegondolunk abba, ez nem egy divat irányzat, amely közrejátszik a siker elmaradásában.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
