Ivar Bjornson, Gruttle Kjellson, Ice Dale, Iver Sandoy, Maja S.K. Ratkje, Hils Sofie Tafjord. Mondanak valamit a nevek? Ha a gyorsteszten 5-6 pontot értél el, és még nincs a polcon az album, akkor ne is olvass tovább, irány beszerezni. Ha 3-4 pontot értél el, akkor bizony van keresnivalód a környéken, ajánlott az anyag. Ha 0-1 pontot értél el, akkor javaslom, hogy először végezz el egy gyorstalpalót Enslavedből és Fe-mail-ből, utána olvasd tovább a firkálmányom, majd hallgasd meg az anyagot és dönts belátásod szerint!
A zenekart egy koncertsorozatra hívta életre Ivar Bjornson és a két elektronikabűvölő hölgy, ami első sorban live kivetítős, zajmontázsos metal performance-ként indult útjára. Nyílván nem kellett sok időnek eltelnie, hogy erre a projektre ráharapjanak a régi harcostársak és azonnal itt termett fejszét és pajzsot lóbálva a fél Enslaved hadtest is. A koncertsorozat végére, annyira belemelegedtek a srácok és lányok, hogy nem engedtek a gyeplő szorításán és azon melegében album is született a termékeny kooperációból.
Valószínűsítem, hogy a zenész nevekből és az eleddig elszórt infómorzsákból már jó pár kedves olvasó eltalálta, milyen zenét is rejt a Travel Now Journey Infinitely. De ha nem, akkor most jól megmondom! Itt bizony egy kiváló konceptalbum képében ötvöződik a Neurosis elvont súlyossága, némi (újkori) Enslaved hangulat egy csipetnyi norvég jeges riffeléssel és nagyon sok zaj. Na igen. Zaj az van rendesen. Sóhajok, kürt, hangmoduláció, zsibongás, prüntyögés, fehér zaj és Grutle eltorzított extrém vokalizálása. Szerencsére a nyitó PartI: Turn-away iszonyatosan erős Neurosis párhuzama a későbbiekben mérséklődik, megjelennek az egyéni ízek, hangulatok és hatások is. Rögtön a Part II: The Silence akkora nordikus riffel indul, hogy azt hinné az ember, maga a Rebel Extravaganzás Satyricon tévedt a stúdióba, azonban a nyitó témát folyamatosan megszakító zajmontázsok rögtön jelzik, hogy a művészi borultság nem hagyott alább. Ez a kettősség szépen végigvezetve, konzekvensen jellemző az egész albumra. Nagyon jót tesz az anyagnak, hogy igen jó érzékkel helyeznek el és adagolnak a srácok igazán húzós és megjegyezhető riffeket, így a nagy zajkavalkádban mindig talál fogódzót a hallgató (Part III: Make No Mistake). A már említett és felsorolt hangulatok és párhuzamok igazak a hátralevő három számra is, nagy meglepetések nélkül, azonban kellemesen végigvezetve a hallgatót ezen a borult zenei utazáson.
Az átlag 8-10 perces számok mindegyike a címnek megfelelően valóban egy utazás és, még ha nehéz hallgatnivaló is, mégis élvezetes minden egyes perce. A néhol nem csak ködös, távoli, áthallásokban érvényesülő, hanem konkrétan egyes részekre rásüthető erős párhuzam miatt talán, de csak talán le lehet vonni egy pontot, ám ez csak szőrszálhasogatás a részemről, és ami esetenként problémát jelenthet, az lehet egyszerűen ajándék a fent említett zenekarok szeretőinek. Nagyon ajánlott anyag az extrém, experimentális norvég noise metal kedvelőinek! Remélem lesz folytatás.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
