Kiuas
The New Dark Age

(Spinefarm Records • 2008)
Győr Sándor
2008. szeptember 20.
0
Pontszám
8

A finn Kiuas-nak a The New Dark Age a 3. lemeze – amit két demo és egy EP után adtak ki – és nyugodt szívvel kijelentem, hogy a legváltozatosabb és a legkiforrottabb is egyben. Power metalról beszélünk esetükben, de semmiképp sem a USpower-nek nevezett ágát, erősen európai ízű ez a lemez. Na, de ez nem is meglepő, hiszen finnek a zenészek.

Jónéhány hallgatás után mindenképp ki kell emelnem a Conqueror című tételt, amibe sikerült a nagyszerű refrén mellé még rengeteg finomságot (szólók, a húzós zenei alap, billentyűs témák) beleszőni. Nem véletlenül lett ez a klipnóta azt hiszem.
A dalok többsége a már ismerős, mondjuk ki, a klasszikus zenei eszközök tárházából építkezik, – de nem kizárólag, ezt mindenképp ki kell hangsúlyozni – viszont az egész albumnak van egyfajta légköre, ami egységessé teszi azt.
Mondhatom, hogy már meglévő elemekből alkottak, az ismert „tervrajzok” alapján valami újat. És itt igazából az egységes lemezanyag jelenti az újdonságot. Legalábbis a zenekar még nem készített ilyen erős lemezt, ami ráadásul még konceptalbumnak is tekinthető. Igaz, a szövegekben nem mélyedtem el, a nótacímek viszont erre utalnak.

Valamennyi dal rejt valamilyen finomságot, az akusztikus gitáros After the Storm női énekes duettje kissé visszafogja az addigi rohanást, hogy aztán a kislemezes Of Sacrifice, Loss and Reward-dal újra száguldhassunk.
Különösen jól sikerült még a címadó dal valamint a The Decaying Doctrine. Ezekben is ott az a plusz, ami miatt érdemes újra és újra elővenni a lemezt.

A hangszeresek nagyon jól teljesítenek, az énekes Ilja Jalkanen pedig remek témákat hoz, kis túlzással „ezer hangon” szólal meg. Hiszen a neoklasszikus heavy/powertől a nyers hörgésközeli vokáloktól (The Decaying Doctrine) a thrashes kiabálós énektémákig használja a hangját és nem is rosszul. Engem például azzal állított még inkább a csapat oldalára, hogy a refrénjei szinte azonnal a fülembe ragadtak.
Szintén dícséretes a billentyűs Atte Tanskanen munkája, hisz nem csak színesít, hanem önálló témái szerves egészét képezi a lemezanyagnak.

A borítóról mindenképpen szót kell ejteni, hisz az Apokalipszis lovasaiként ábrázolt arcok a régi korok és a mára jellemző épületek, járművek fölött száguldanak. Hatalmas ötlet és remek a megvalósítás is! Ezért Niklas Sundint dícsérhetjük, akit „civilben” a Dark Tranquillity gitárosaként ismerhetünk.

A lemezhez sikerült egész korrekt hangzást összehozni, nyilván lehetett volna bombasztikusabbra venni, de véleményem szerint így sem lehet panasz rá.

Összességében mindenképp elismerés jár a finn srácoknak, hisz lemezeiket hallgatva nem lehet nem észrevenni a fejlődést. Ráadásul a The New Dark Age – bár nem mentes a hatásoktól – egy igazi metal lemez, amiben a különböző, ám egymástól nem idegen stílusok ötvöződnek olyan nótákká, amelyekkel élőben sem hiszem, hogy tévednének. Ezt november 27-én le is lehet ellenőrízni, amikor is a Diesel-ben (volt E-Klub) játszanak a Firewind és az Eldritch társaságában.
Persze lehetne még fejlődni, egyénibbé tenni a nótákat, hogy simán felismerhetők legyenek, de reméljük, ez majd a következő anyagoknál következik.