Mivel a zenekar harmadik nagylemeze lesz a portálon az első, amiről kritika is születik, úgy érzem érdemes egy gyors áttekintést összerittyenteni a csapat előéletéről. Nos csak dióhéjban, kivonatolva a sztorit egy brazil teleregény forgatókönyvének tartalmát lekoppintva a következő a lényeg:
Mikael Akerfeldt, Anders Nyström, Jonas Renkse és Dan Swanö berúgnak, zenekar megalakul (1998). Breeding Death EP kijön (1999). Resurrection Through Carnage kijön (2001). Mikaelnek sok a dolga elmegy. Jön Peter Tagtgren. Dan Swanönek már nincs kedve dobolni, inkább gitározik. Jön Martin Axenrot. Nightmares Made Flesh kijön (2004). Dan Swanönek már gitározni sincs kedve és egyébként is, mennie kell valahova. Ekkor jön szembe Per ‘Sodomizer’ Eriksson, aki azonnal be is ugrik a vérfürdőbe. Peter Tagtgrennnek pelenkát kell cserélni a kis metálutódon, úgyhogy el. Mikael mindeközben befejezte azokat a dolgokat, amiket akkor csinált, amikor nem ért rá, szóval szerencsére visszaeszi a fene a fináléra és megszületik a jelen ismertető tárgya a The Fathomless Mastery képében.
Mint az a péntek esti előzetesből mindenki számára kiderülhetett, a Bloodbath legénysége nem éppen nyeretlen tizenévesekből tevődik össze. Ennek megfelelően már az első anyagtól kezdve jellemző a supergroupra egy közel konstans, ultra magas minőség. Az első EP-n kijelölt „a késő ’80-as évek death metal stílus tribute zenekara” címke éveken át tökéletesen összefoglalta azt, amit a csapat összehozott. Kíméletlen, puritán, pofon egyszerű és technikás részekből építkező klasszikus death metal az Asphix, Soulburn, Entombed, Obituary vonalon. Mindezt természetesen mai köntösben, így elkerülték a poros dohszagú retroerölködést, amitől maximum pár őszülő vérthrasher nyaka mozdulna meg a hatodik sör után, akkor is leginkább a bealvástól, mint sem az izgalomtól.
Azért azt megjegyezném, hogy a Peter Tagtgren közreműködésével készült Nightmares Made Flesh album egy paraszthajszállal nálam elmarad a debütanyag színvonalától, ami csak annyiban mutatkozik meg, hogy legtöbbször inkább a Resurrection akad a kezembe. Ennek fényében melegen üdvözöltem a hírt, hogy a friss anyag ismét Akerfeldt közreműködésével fog elkészülni. És nem kellett csalódnom. Nos. A The Fathomless Mastery képében számomra elkészült a XXI. sz. eddigi legtekintélyesebb death mérföldköve. A srácok egy akkora definitív albummal tértek vissza, ami nem csak, hogy a kopó fényüket renoválta egy laza csuklómozdulattal, hanem egyszerűen letolt mindent az asztalról. Az az igazság, hogy a kezdeti definíció még nagyrészt most is áll, azonban a friss anyag már annyira mai, modern és hagyománytiszteletével is útmutató a jövő death csapatainak, hogy az példaértékű.
Már a nyitó At the Behest of Their Death egy szemernyi kétséget sem hagy a felől, hogy itt bizony mágia történt. A számkezdő és recirkuláló reszelős antidallam hallatán azonnal kiver a lúdbőr, és rögtön befészkelődik az ember fejébe a felismerés, hogy bizony bőven technikásodott a zene. Miután hozzászokik a fül a láncfűrész gitárokhoz és a kalapáló dobokhoz, lassan előbújnak a rejtett finomságok is, amik messze kiemelik az albumot a középszerből. Marha nagy húzás a Mock The Cross lassan körbeérő nyakatekert főtémája is, ami leginkább a The Galery of Suicide korszakos Cannibal Corpse-ot juttatja eszembe, vagy a Treasonous középgyors triolás blastbeatje, ami akkora adrenalinpumpaként gyorsul fel straight ritmusképletre, hogy égnek áll tőle a hajam! Nem lehet elsiklani Martin ’Axe’ Axenrot teljesítménye mellett sem, aminek kapcsán azt kell mondjam, hogy igazából ebben a közegben él és virul a srác, mint sem az Opeth finomabb és más technikát megkövetelő világában. Igazán húz és eszelős a játéka. Amit az Iesous-ban művel, az több mint pazar! Így még nem hallottam blastbeatet, hogy minden kezdő pergőütés kávás, a többi csak a bőrön csattan. Nagyon hatásos és egyedi!
Igazából mind a tizenegy tétel dugig van emlékezetes pillanatokkal, megoldásokkal. Az intenzitás egy percre sem ül le és a 41 perces játékidő is egészséges. Nincs mese, a The Fathomless Mastery kötelező darab!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
