Inquisition

Magnificent Glorification of Lucifer (2004)

Általában szélsőségek szoktak megjelenni a korábbi ajánlóimban, de ez alkalommal kivételt teszek. Ugyanis a “Lucifer pompás ünnepe” cimbi szavaival élve “not good not bad”. Erre én azt mondom: “nem az, hogy jó, nem rossz”.

Tény, hogy ez megint egy újabb vagy inkább kissé eltérő megközelítése a black metalnak, méghozzá elég komoly mennyiségben (51 perc). Ez nem feltétlenül rossz, mivel az album háttérzenének kiváló, meghallgatása nem nevezhető kategorikus időpocsékolásnak, pláne ha mondjuk valami feladat is akad mellé (háziírás ilyesmi). Ami eltérő a megszokottól, az a mély dörgő hangzás, ami a stílustól valamelyest idegen. Mindez váltakozó sebességgel megy, bár gyors tempókra nemigen emlékszem. Ízléses szólók is akadnak, azaz zeneileg normálisnak tekinthető. A vokál az még nekem is új, pedig sokféle hangviselést hallottam már. Olyan érzésem van, mintha az énekes durcás lett volna, és dacból flegmán károgott (morgott) volna a mikrofonba. A végeredményt meg lehet hallani. 🙂 Mások úgy mondták, hogy be van füvezve a pali, de ez szerintem jótékony csúsztatás; egyszerűen erre képes.
Ami vicces: már maga a zenekar neve, de ez még hagyján, hanem a számcímek. Aki ezeket kitalálta, annak egy lemezen sikerült összegyűjtenie az extrém metal kliséit a 90es évektől egész napjainkig. Ez szép teljesítmény, tapsot érdemel. Mikor először elolvastam őket, hatalmasat derültem. Aki akar, szavazhat, hogy neki melyik tetszik leginkább, nálam az “Eternal Loyalty to Our Lord Satan” a favorit.

Látható, hogy zeneileg eddig alig méltattam őket, de ennek az az oka, hogy igazából semmi említésre méltót nem alkottak, amellett, hogy nem is szar a produktum. Az átlagot mindenképp eléri, de magasabbra nem tör. A hangszerelés az alap, a végén meg outronak van valami negyedórás zörgés, amit nyugodt szívvel kihagyhattak volna, mert pocsék.

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,