Subterranean Masquerade
Suspended Animation Dreams

(2005)

godfucked

2005. november 1.

0

Pontszám

10

Bár a Subterranean Masquerade zenekar már 1997-ben megalakult, bemutatkozó EP-jükre, mely „Temporary Psychotic State” címmel jelent meg, 2004 áprilisáig kellett várni. A mindössze két dalt tartalmazó lemez első hallásra telibe talált, egy igencsak egyedi, a napjaink tucatlemezeit produkáló zenekarok közül kitörő, szívből jövő zenére leltem. Következett hát kis biográfia kutatás, és nem meglepő módon gyakorlott muzsikusok munkája fekszik a SubMasq mögött: az énekes Paul Kuhr (Novembers Doom), a gitáros Tomer Pink az alapító tag; basszus Jake DePolitte (The Kill, Anima Nera) a dobokon pedig Tino LoSicco (Epoch of Unlight) játszik.
Kiemelném még Kobi Farhit (Orphaned Land), aki a vendégzenészként Peter Murphy „Cut’s you up” dalának feldolgozásába segített be. Ezen kívül a zenekar még egy Dead Can Dance nótát tudhat maga mögött, cím szerint a „Summoning Of The Muse” -t, remekül sikerült feldolgozás ez is.

A „Suspended Animation Dreams” -szel a zenekar 2004 júliusában vonult az utahi Counterpoint studióba, a lemez csak valamikor ezév júniusában került a boltokba. A csapat honlapján a híreket olvasgatva tudtam, hogy megéri várni, valami nagy van születőben. További hangszereket, kórust és színes, sokféle stílusból építkező zenét ígértek.
Hegedű már a fentebb említett EP-n is megtalálható volt, a lemez depresszív ugyanakkor mégis ódai hangulatát színesítve. Az EP-n hallható progresszív/death/doom -hoz képest a Suspended Animation Dreams stílusában inkább változott, mint hangszerelésében, ugyanakkor persze megmaradt a sajátos íze is, bármikor ráismer az ember a dalaikra, már csak az egyéniségükből fakadóan is. Hangszerelés? Már az EP -n is fellelhető volt a több hegedű, háttérben egy kis női ének, akusztikus gitár az „alap” hangszerek mellett…
A stílus hogyan változott? A progresszív, extrém metál zenéjükben a metál egy lépéssel háttérbe került, hogy helyet szorítson a jazzes, folkos, klasszikus zenei elemeknek. Több helyütt álmodozó, merengős részekkel és hosszabb instrumentális betétekkel gazdagodtak még. Vannak igazi slágernóták is, mint pl. a No Place Like Home vagy a The Rock n’ Roll Preacher, melyek dallamai első hallgatás után is benn maradnak a hallgató fülében. Aztán újra visszatérnek és addig molesztálják az embert míg az összes nótát kívülről nem fogja fújni… 🙂 A számok igencsak változatosak, és könnyen lehet, hogy több hallgatás is szükséges míg mindnek ráérzel az ízére, legalábbis ezt a visszajelzést kaptam azoktól, akiknek eddig ajánlottam ezt a lemezt.
A hangzásban szálkát keresőknek nem lesz könnyű dolguk, a lemez kristálytisztán és dinamikusan szól, a keverést a Grammy-díjas Neil Kernon végezte.

Úgy érzed, hogy kezd csömöröd lenni a nap mint nap megjelenő ugyanolyanabbnál ugyanolyabb lemezektől? Nyitott vagy és nem zavar, ha más stílus is belekeveredik a zenébe? Vagy esetleg nem is vagy igazán a metál-zene híve, de szereted az igényes, hangulatos hangszeres zenét? Akkor hát nincs más hátra, mint belehallgatni a SubMasq anyagokba és hagyni, hogy magával sodorjon a varázsa…