Opera IX

Sacro Culto (1998)

Ez már a negyedik albumom tőlük, de a helyzet most sem változott: A Maleventumot leszámítva nem sikerül(t) normális albumot összehozniuk az olaszoknak. Az egy kiváló, nálam majdnem 10 pontos black/gothic lemez, de a többi egyazon alacsony színvonalon mozog. Ellenben mind közül talán a leginkább félresikerültebb a jelen írás tárgyát képező Sacro Culto.

Már-már rekordhosszúságra törnek a zenészek, mindeközben a zene élvezhetősége a sebességgel együtt egyre csak lejjebb csúszik. Nem mondanám igénytelennek a zenét, de egyszerűen nem képes lekötni, pláne ilyen hosszban. Akadnak itt ott jó pillanatok, de ellenpont is van bőven, szóval nem egy maradandó alkotás. Súlyosbítja a problémát, hogy ezen a lemezen tudtommal még a Cadaveriából ismert hölgy “énekel”, azaz ezen a fronton sincs túl sok keresnivaló. Amúgy a Cadaveriában jobban tetszik, noha az minden tekintetben sokkal szélsőségesebb zene.
Visszatérve a Sacro Cultora. Iszonyatosan unalmas, lassú és nehézkes, ez a fő benyomás. Csodálkozom, hogy a zenészek nem unják meg a masszívan tíz perc feletti nótákat. Olykor akadnak ilyen olyan betétek, bejátszások, hangulatkeltő elemek, de baromira nem érik el a célukat, mivel a kivitelezés egyszerűen amatőrnek hat. Ja, mindez mégtovább mélyíti a szakadékot a zenészek komoly szándékai és az elért alacsony színvonal között. Végülis bármelyik későbbi album jobb ennél, már csak azért is mert rövidebb és egy normális énekes végzi a dolgát. A Maleventumhoz képest azonban a 2004es Anphisbena is csalódás, mivel túl sok ötletet az sem tartalmaz. Ellenben van rajta egy Bathory feldolgozás (One Road to Asa Bay), ami egyenesen fantasztikus. Quorthon ezt anno tisztán énekelte (csodás dallamot talált ki hozzá), nos az Opera IX énekes megbolondította károgással, de úgy, hogy a dallama tökéletesen megmaradt. Ezenfelül adtak hozzá egy kis szintetizátoros aláfestést is. Szóval azon az albumon legalább van valami kuriózum. Ezekkel a lemezekkel az a baj, hogy túl lassúak, üresek, lagymatagok. A Maleventum tele van tekerős agresszív részekkel, amik csak emelik a zene színvonalát meg emészthetőségét.

Eléggé elkalandoztam, de a lényeg, hogy ha valaki Opera IX-et akar hallgani (de nem kényszerből), az szerezze be a Maleventum című albumot, hallgassa ronggyá és akkor nem fogja csalódás érni. A többit meg felejtse el!

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,