Az egri Tisztán a cél felé formáció harmadik lemezéhez érkezett el tavaly évvégén. A csapat egyben ezzel a koronggal ünnepli az ötödik közös évét is, s nem csak a banda lehet boldog, hanem azok is, akik vevők a jóféle igazán régi sulis hardcore-ra. A banda neve amúgy egy A.M.D. (profiknak vagy mindent megérteni akaróknak; Anti Military Demonstration és mondhatni az első hazai HC csapatról van szó) dal címe, mellesleg az A.M.D. zenei hatása és stílusjegyei tökéletesen érződnek a 11 számos és közel fél órás Krodha című korongon (Szanszkrit eredetű szó, mely dühöt, haragot jelent). A borító és a belső booklet illetve maga a zenekar hite – vallása is egyaránt a krisna tudatról árulkodik és a szövegek nagy része is természetesen ezzel a témával foglalkozik, mély meggyőződéssel.
Előre bocsátom, hogy a Tisztán a cél felé hallgatása közben több olyan dolog is eszembe jutott, amiket úgy gondolom érdemes megosztani a kedves olvasóval – így hát a kritikám és szokásos kötelezően lerótt köreim mellett egyebet is olvashat. Kezdjük ott, hogy a szövegek nagy részében felmerül a drog (Tiszta fejjel), vegetarianizmus – nem keverendő össze az veganizmussal (A rettegés íze), karrierizmus (Béka a kútban) – megjegyzem itt, hogy az egri HC harcosok előszeretettel koncerteznek a fővárosi Bridge To Solace divat hordával, s nem azért, de Jakab Zoliék morálja nem éppen a karrier ellenes és ”Ne siránkozz, ne vágyj többre attól, ami jár, ne törődj azzal, amit nem érhetsz el, hiába hajt a vágy…” – s akkor egy szót se szóltam a BPRNR-ról és a 200 FT/ album – hozz pendriveot koncertre dologról… Persze, ennek a nagy barátságnak lehetséges oka a múlt és a Trottel Records (azért ez a kiadó felelős [néha csak terjesztés szempontjából] olyan hazai ős dolgokért, mint a Dawncore vagy a Newborn (ez utóbbi a Jakab Zolis Bridge To Solace elődje, s egyben ezerszer jobb is) vagy az ősi sámánokhoz a VHK-hoz vagy éppen a Korai Öröm-höz is volt némi közük, szóval ha nincs Trottel, akkor lehet sok minden más sincs.
Summa-summarum, a múlt lehetséges alap, amiért az éteri krisna tudatban és fényben tündöklő Tisztán a cél felé, leáll olyan csapatokkal, amik annyira nem is éteriek, mondhatni a jelen divatcore-jai… A másik, ami nagyon bennem volt, az a már említett hare krisna szövegek és a sXe (aki megint csak mindent érteni akar, annak Straight Edge) közti differencia minimális, főleg mert ugyebár vannak krisna csapatok még sokan, mint pl. a hazai Mantra (na ez is kurva érdekes és megtérés-fényesedés, az okkult fővárosi Fantom black-thrashből Szandik Laci hirtelen hinni kezdett a Narayana-ban…) vagy a Los angelesi punk-HC Shelter és még sokan mások… A krisna hittel, vallással, meggyőződéssel semmi bajom – s nagyon sokban érzek hasonlóságot a sXe dolgokkal – ám azzal igen, amikor X-eket festenek tizenévesek a kézfejükre és önpusztítás nulla (nincs dohányzás, nincs ital, nincs drog, nincs rasszizmus, és nincs hús – valljuk meg őszintén ennek nagy része teljesen helyes is – ám ha meglessük a nagy sXe csapatokat (pl. az egyik legnagyobbat; 25 Ta Life – és most nem az utóbbi időben divattá lett tripla X-es trend csapatokra gondoltam!), annak tagjainak többsége átestek drog, gyógyszer vagy alkohol rehabilitáción (erről amúgy az A.M.D.-és Lörke is mesélhetne, és a 93-as feloszlás és 94-es Sotár halála is már csak okozat volt), tehát számukra a straight edge, mint morális hit, az életben maradás és az erő záloga)… de hogy tudunk valami ellen lázadni, valamit megtagadni, amit nem is próbáltunk? És mi lesz, ha egyszer lesz valami trauma, élmény, amin aztán nem siklik át döccenőmentesen a divat filozófia, s két kézzel kezdi tömni az élvezeteket, korrigálva a kimaradt időszakot és öntagadásban átélt éveket. Nem egy ilyen helyzetről hallottam már, s halt meg ismerősöm ilyen morális baromságok és felébredések miatt. Mindig először tapasztalj, aztán dönts – ha annak a döntésnek hátterében filozófia, és mélyebb értelemben vett hit bújik meg. A sok bevezető és saját gondolat után, pedig tényleg lássuk mitől is lett olyan jó az új lemeze az egri HC hadseregnek!
A dalok egyszerűk, ám ennek ellenére kellően fogósak, masszívak, ütlegelnek – teli vannak haraggal (Csizmával az arcukba pl. rendesen pellengérre állítja a múlt politikai színterét, s azt, hogyan néznek minket birkának-majomnak, avagy csapták be nemzedékeinket és megint előkerül a profitizmus – megint csak nem tudom kihagyni a Bridge To Solace mentalitását!), s nagyon érezni, hogy a négy srác, szívvel és lélekkel zenél és vallja, azt amit kifejez. A már említett A.M.D. párhuzam tagadhatatlan, ahogy a Sick of it all, s néhol a Madball jelenléte is, avagy jóféle old school HC ez kérem szépen. Természetesen krisna zenészeink új nyarat nem hoznak harmadik lemezükkel, de a jelen trendek ellenére azt gondolom még mindig maximálisan pótolják (ki) azt a hiányt, amit a divatcore-ok hozta mezőny elkurvulva és átállva feladott. Minden dal szövege benne rejlik a műfaj szegmensét tökéletesen megfelelő (s nem is rossz) bookletben, egyet kivéve, a Sötétség egy 93-as Corpse feldolgozás, ami ennek ellenére se igazán lóg ki a sorból. Amúgy, ahogy ez a dal, úgy némelyik másiknál is érzek némi párhuzamot a szerencsi HC csapattal; Inferno Metalcore System (2006-os A megtörtek földjén kislemez amúgy is egy hibátlan korong s nem gyengén érezni benne a néhai Leukémia és Necropsia reinkarnációkat – aki esetleg most ismerkedik csak a hazai egykori HC színtérrel, annak érdemes utánuk nézni). Néhol a punkos dolgok is előkerülnek, ahogy az Agnostic Front és a korai Biohazard sem kizárható komponense a haragos krisnáknak. Három érdekes nótát emelnék még ki a Radhe-Syam illetve a Jaya Nrsimhadeva (ez utóbbi refrénje erősen a punk-skinhead A.C.A.B. szerű dallamokra jön ki), amely teljesen más kultúra fényeiben tündökölve robog végig gyors punkos darájával, illetve egy kis szülőváros-tisztelet is előkerül a záró Egri Csillagokkal, amelyben nem is annyira a Gárdonyi mű a lényeg, hanem;
„S bár múlnak a századok, a fényük örökké ragyog,
S én büszkén mondom emelt fõvel,
Hogy én is egri vagyok”
És itt kerül elő a dal végére egy kis jazzes zongora, illetve a zárás is rock’n’roll szerű illetve hasonló témák feelingje csendül fel pl. a Lassan elrohadtunk-ban is!
Maximálisan meg vagyok elégedve a Krodha tartalmával, ami korántsem hibátlan, és természetesen nem is egyedi, de ahogy a két szombathelyi Savaria HC-re érdemes odafigyelni (Liberal Youth és a Social Free Face – mely az utóbbi idők legőszintébb hazai HC hordája) úgy esélyt kéne adni a Tisztán a cél felé-nek is, mert ez a minimum, amit megérdemelnek, némi jószívű pont mellett (illetve támogatni őket, a Trottel Records CD-i információim szerint 1500 HUF körül mozognak, annyiért a Krodha beszerzése bombaüzlet)!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
