Öröm

Dolmen (2003)

Jelentem, egy nagyon érdekes magyar zenekarral hozott össze a szerencse. A neve Öröm, és stílusát tekintve elég nehezen behatárolható zenét játszanak, talán úgy mondhatnám, hangulatos
dark/ambient. 2003-as Dolmen című demójuk letölthető a zenekar oldaláról két klipp kíséretében (http://orom.try.hu/). Igényes
füleknek kötelező letöltés.

Szó-szó, itt olvasható a zenészeknek címzett levelem, ami az említett anyagot méltatja tőlem eleddig soha nem hallott részletességgel és persze őszintén.

“Először is gratulálnék a valóban igényes produkcióhoz, ami a zenéteket illeti.

Ugyan még csak most ismerkedem a zenétekkel, de engedjetek meg pár hozzászólást. Ugye valaki a Wyrdhez hasonlította korábban. Szerintem
sincs semmi köze ahhoz, hisz az tekerős pogány/black/folk metal, míg az Öröm stílusa… talán dark/ambientnek mondanám, de végülis
teljesen mindegy, a lényeg, hogy olyan amilyen és kinek tetszik,kinek nem.

Mostani írásom persze a 2003as demóhoz kapcsolódik, az új anyag még nincs meg nekem.

Söt a legjobb lesz, hogyha a Csöndben című klippel kezdem, az egész album hirtelen nagy falat lenne.

Nem tudom, lehet, hogy már ezerszer kaptátok ezt a mondatot (vagy még egyszer sem?), de pár másodperc után eszembe jutott valami. Burzum.

Ez a klipp mind hang, mind képi egnyilvánulásaiban erősen hajaz a Dunkelheit klippjére. A rázkódó kép, a vágások, a lassú, élettelen (és mégis élettel teli) szimbólumok, képek mind megtalálhatóak itt is ott is. Ez a rázkódás mondjuk nem tetszik nekem. Ebben a tekintetben
a Burzum persze kissé elrugaszkodott a valóságtól képi anyag terén, míg az Öröm klippjében szerintem a valóságon van a hangsúly.

Ellenben a Csöndben egy nagyon lágy, kellemes anyag. A gitárjáték teljesmértékben eltér a Burzum recsegésétől, szinte a természetbe simul itt, így inkábbcsak mintegy hangulatot teremt. Szerintem pont ennek köszönhető, hogy időnként leül az anyag, de 3-4 perc környékén kifejezetten élveztem a hangulatos gitárt. A dob szintén puha, mármár
haldokló és elég ritkás, mondhatni ez is a hangulatot hivatott szolgálni (megteremteni). Viszont a szintetizátor! Remélem nem haragszotok meg, de most is ugyanoda vitt a fülem. Nemcsak a ritmust érzem a Filosofem albumhoz hasonlónak, hanem magát a szintetizátor hangszínét (hangszíneit), de azt baromira nagyon. Ellenben ezek majdhogynem mind tetszenek nekem, de az éneken szerintem hatalmasat lehetne dobni, ami kihatna az egész anyagra. Őszintén megmondom,
lapos ez a beszéd. Illetve hangulatkeltésre, díszítésre, betétként kiváló lenne mind a sima beszéd mind a suttogás, de fő éneknek valami
sokkal-sokkal karakteresebb kellene. Nem gondolok itt feltétlenül agyahagyott károgásra vagy jajveszékelésre. Ahogy belegondolok, jó
lenne amolyan operai stílusú mély tiszta, vagy dörgő ének. Persze ehhez nyilvánvalóan szükség van hangszálakra is, de hát áldozatokat kell hozni. Ezzel fényéveket ugrana a zene minőség természetesen felfelé. Amit még hiányolok, az a gyorsabb tempók. És ezzel együtt a ritmusváltások. Andalító ilyenformán az anyag, de legalább egykét
nótába kellett volna ilyen. Amúgy a Lake Of Tears is eszembe jutott közben.

Szóval én legszívesebben azt látnám ha minden hangszer és a vokál is beerősítene. Így nem hinném hogy elveszne az eredeti cél, de sokkal
érdekesebb lenne.

A dalszövegek. Tetszenek, bár bevallom őszintén, egy-két kivételtől eltekintve nem szoktam foglalkozni vele. Bár olykor kissé erőltetettnek és klisékben sem éppen szegénynek érzem, de tetszik mondom. Ja, közben írtam magáról a lemezről is, mert elindítottam a lejátszóban.

Tény, hogy Burzum buzi vagyok :), de a pl a Vágyódás című nóta dalszövege enyhén szólva haja a Det Som Engang Var klasszikusra, hogy
mást ne említsek. Csak itt szerintem inkább megincsak a valóság dominál, míg amott álom/mitológiai képek kapnak helyet a különböző
versszakokban felváltva ezzel feszültséget és párhuzamot keltve egyszersmind.

Már megint rosszalkodom, de a Beteljesedés meg a Móti Ragnarokumra hasonlít mind a sima szintivel, mind az effektekkel. Úgy ismerem ezeket a nótákat mint a tenyeremet, de ez hatalmas érdem tőletek. Még nem volt olyan album, aminek hallgatása közben ennyire határozottam fogna el ez a hasonlóság érzés. Nekem mondjuk ez egyáltalán nem baj,
hisz ti vagytok az egyetlen magyar zenekar ebben a műfajban.

Azt is megmerném kockáztatni, hogy meghagyva az egyszerű dallamokat és a jelenlegi hangszerelést, csupán a vokál radikális megváltoztatásával újjászülethetne a zenekar és egyedi stílusának
magyar opuszává emelkedhetne.(ha eddig nem volt az – hehe)

Ez a Beteljesedés kurva jó! Csak a vokál ne lenne ilyen közömbös. Iszonyatos jó hangulata van, ezek az egyszerű dallamok meg a végtelen
monotónia csodát művelnek, ahogy már nagy kedvencem is bizonyította annyiszor. Csak hogy ez a végtelenség ne váljon unalmassá, szükség
volna a fentebb említett ellenpontos elemekre, megint csak valami maradandó vokálra tudok csak gondolni, ami a sima beszéddel keveredve
hatalmas kitöréseket tudna produkálni, nem beszélve ezek váltakozásáról amire a hosszú dalok lehetőséget is nyújtanak bőséggel. Épp most értem a Mélyen legbelül című dalhoz, ami szintén
eszement jó. Ez az egyszerű, kissé népies tiszta dallam, lüktetés a mély dobbal egyszerűen fantasztikus. Itt a bizonyíték, hogy a
végtelenségbe is lehet baromi jó dolgokat belevinni, ámbár minden dal
nem lehet tökéletes.

A hangzás olyan tekintetben rendben van, hogy mindent hallani rendesen, de szerintem túlontúl vegytiszta, gépies a hangzás, nem igazán van benne élet. Ez méginkább vészjóslóvá teszi az atmoszférát, de szerintem kis nyerseség sokat dobna rajta.

Várjatok csak, épp most nézem a borítókat. A 98’as demó borítója erőteljes The Cure behatást mutat, míg a Beteljesedés demóé szintén
erős Burzumot. hehe Ellenben a Dolmené már egyedi a jelek szerint, tetszik is.

Amúgy a zenekar neve is nagyon tetszik, sőt az alkalmazott szókészlet is, tekintve, a magyar nyelv metalzenébe történő beolvasztása enyhén szólva is nehézkes. Szerintem a honi bandák közül
legjobban az Epidemicnek sikerült ez, de félre ne értsetek, nem próbálok semilyen skatulyát ráhúzni (e tekintetben) a zenétekre.

Na eljött a búcsú ideje. Összességében a számtalan Burzum kapcsolódási pont ellenére (vagy éppen ezért) vagy épp függetlenül mindattól amit leírtam és csak a gondolataimra hagyatkozva, baromira
tetszik az anyag. Nagyon mély, hangulatos. Az pedig, hogy a világszíntért tekintve nem annyira tiszta az újítások ereje, nem számít, mivel honi színtéren ilyen, sőt ehhez hasonló produktummal
jelentkező zajkart még nem lehetett eddig találni.

október 02.,
október 02.,
október 03.,