Hellhammer

Satanic Rites (1983)

Újabb kuriózum az extrém metalzene őskorából. Ilyen régi anyagokkal
bajban vagyok, mivel a 80as évekből csak néhány számomra kult black
banda anyagát követtem vissza, így az első zsengékről nem tudok
sok mindent elmondani, másrészt én akkor még tervben sem voltam,
nemhogy tapasztaljam az akkori metal világot. Szóval a valódi
érdeklődési köröm főként a 90’es évek kezdetétől indul, odáig elég
részletesen ismerem a (főleg norvég) extrém metal történetét. Ez egy
normális hosszúságú anyag, ami mai füllel inkább thrash-esnek hat
mintsem blacknek, de olykor heavy metalos pillanatai is vannak. Ez
mind a riffekben, mind az egyszerű döngölő dobjátékban és a
viszonylag normális (legalábbis a maiakhoz képest) énekben
tettenérhető. Ellenben kísérteties a hasonlósága van a Venom egy
évvel korábbi, 1982ben megjelent stílusteremtő Black Metal anyagával,
igaz annak valamivel jobb a hangzása, de zeneileg szinte teljesen egy
nyomon halad a két album. (Ellenben a Morbid Angel Altars-ára nem
hasonlít. Ezt csak azért említem, nehogy azt higgyétek, teljesen
botfülem van.

Ugyanazt tudom elmondani mint az Ildjarn esetében, szóval a
Hellhammert sem ismerem túlzottan behatóan, ez az első hallott anyagom
tőlük. Azt, hogy ez pályafutások melyik részére tehető, szintén nem
tudom, de valószínűleg az elejére. Szóval a Hellhammer ha lehet
még inkább a black metal “kifejlesztői” közé tartozik mint Ildjarn,
azaz valószínűleg komoly diszkgráfiával bír, aminek megismerése nem
tartozik életem nagy céljai közé, annak ellenére, hogy ez egy korrekt
nosztalgiázó anyag mint már annyiszor mondtam, az extrém metalzene
hajnalából.

Aztán nézzük tovább a kapcsolódási pontokat.

Ezen az albumon is van egy Revelations of Doom nóta, amit ugye
eleddig a Bathorytól ismertem a 84es debütáló nagylemezről mint
intro, így valójában a számcímen kívül semmi hasonlóság, majd a
Gorgorothnál is feltűnt mindenféle formában. Úgyszintén fellelhető
egy Reaper nevű nóta, aminek hasonlóképpen semmi köze nincs a Bathory
azonos című albumán fellelhető dalhoz.

Aztán érdekesség, hogy a nagyhatású dalokat tartalmazó 2004es Fenriz
féle válogatáson szerepel a zenekar a The Third of the Storms
nótával, ami véleményem szerint nem is a legjobb az albumról.
Mindjárt a következő Buried and Forgotten sokkal hangulatosabb és
jóval előremutatóbb, nem annyira thrash-es. És egyben az album talán
legjobb nótája.

Szóval újabb egyedi anyag jutott el hozzám, amit ugyan nem fogok túl
gyakran hallgatni, de az értéke felbecsülhetetlen.

április 17.,
április 24.,
április 27.,
április 30.,
május 04.,