Adolf Castle

Really Crazy Germans (1994)

Nos, újabb csapást mérek a jóhiszemű olvasókra a következő rövidke ismertetővel. Tény, hogy sok mindent meghallgatok, de ez azért már kemény.

Mielőtt meg mertem volna hallgatni az albumot, gondolkodtam, miféle Istencsapása lehet. Elsőre tipikus német sörmetálra gondoltam három akkorddal, amit eddig csak újságból ismertem, tudtommal soha nem hallgattam ilyet. De Torgyán doktor után szabadon “attól, hogy nem hallottam, véleményt még mondhatok róla – szóval magam is így gondolom. Nem állítom, hogy nem kapok ebből is eleget, de mégsem annyira elviselhetetlen a zene, mint azt a számcímekből vagy épp a zenekar nevéből gondolnám.

Akkor kezdjük.
1. Crazy Germans
A dal érdekessége, hogy itt-ott kőkemény metal riffeket lehet hallani, amikről rögtön a göteborgi death metalra asszociálok, persze ez csak vicc. Az viszont tény, hogy a dal primitív felépítését meg gagyi refrénjét feledteti az a pár röffenés.

2. Gallow Tree
Még nagyobb pofon. Ugyan fémriffeket nehéz beazonosítani, de ami a különlegesség, az az “epikus” hangulat, amit mindjárt a szám elején tudatosít bennünk a kórus, meg a kipanorámázott dob is. (meg még mittoo domain mi) Akkor hasaltam el végleg, mikor a szám közepe táján egy pillanatnyi artikulálatlan, fémfüleknek oly kellemes és ismerős nyekkenést produkált az énekes.

3. Heart Of The Spring
Az első lassú dal a lemezen, ahol a kimunkált énektémák sírba tesznek minket.

4. Oh` Grand Old Alaric
Folkos témával indít az alig kétperces szerzemény, majd a militáns dobjáték lecsengése után sörsátori hangulat uralkodik el. Ez az eddigi mélypont.

5. Russian Polizei
A címért újabb bónuszpontok. 🙂 Az eddigiekhez képest elég jellegtelen, mégcsak röhögni sem igazán lehet rajta, bár itt-ott teuton power metal hasonlóságok vannak. Ezenfelül kiemelném a kiművelt ritmus/bőgő játékot. 🙂

6. Fall In Hate
Rövidke nóta, de jónak tartom. Az énekes “hangviselésére” érdemes odafigyelni, valamint az Amon Amarthra emlékeztető darabos ütemre. 🙂

7. Crowned By The Sun
Na itt meg a Wintersun jutott az eszembe, ez persze megint csak vicc, de eddig a lemezen nem hallott technikájú a dal, a háttérvokálról nem is beszélve.

És itt vége. Nem bírom már tovább, így a maradék hat nóta rejtve marad. Nem tudom feldolgozni még most sem, hogy vetemedhettem ilyesfajta borzadály “ajánlására”.
Ami viszont tény, hogy újszülöttnek (azaz nekem) minden vicc új, így gyanítható, hogy a rutinos fémfülek akár az album 10 évvel ezelőtti megjelenése óta is csillagászati mennyiségű hasonló példánnyal akadtak össze, így adtam a szarnak egy pofont. De jólesett.

április 17.,
április 24.,
április 27.,
április 30.,
május 04.,