Mandrake
Innocence Weakness

(Grau Records • 2010)
haragSICK
2010. május 16.
0
Pontszám
8.9

A német Mandrake formáció neve nem ismeretlen a gothic műfaj szerelmesei előtt, 1995 táján alakultak Emdenben és az Innocence Weakness ötödik nagylemezük, mely nem kevés meglepetést tartogat, hiszen sokaknak csalódás, másoknak pedig meglepetés lesz. Az oka a vendégzenészek megjelenése, ami lényegében megváltoztatta az igencsak dallamos és repdeső női frontemberes, csilingelő hangú Birgit Lau nevéhez kapcsolt lagymatagságot.

Az első meglepetés Lutz de Putter orgánuma és reszelése durván kísérleti és post-muzsika, avagy a Von Branden-ből, ami így bizony mély hörgés kísérte vergődéssé lesz, a másik pedig Jörg Uken a kultikus heavy-thrash Rumble Militia-ból (nem keverendő össze az eredeti dobossal, Olli-val) illetve szintén a Von Branden-ből, a pozíciója dob és billentyűk, hogy a kettőt együtt hogyan hozza össze, az számomra rejtély, főleg mikor van nekik egy Julius Martinek nevű arcuk is, aki szintén billentyűs, no meg gitáros is. Nem teljesen értem a dolgot, de lássuk mivé is lett a német csapat. Nem maradnak el most sem a lágy dallamok és könnyed szárnyalások,mely a korábbi lagymatag anyagjaikra volt jellemző, de mindez kiegészül alapvetően energikus középtempós, részben súlyos rifekkel és lépegetésekkel, mély hörgéssel és megkeseredett dallamvilággal. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha a korai TOT (Theatre of Tragedy) hallgatnám egy 30 duracellel a seggébe mélyesztett nyuszival a háttérben. Sokkal változatosabb, színesebb, sokrétűbb zenét kapunk, amely nem csap át az unalomba, mint pl. az előző korongjuk: Mary Celeste. Természetesen, mint már utaltam rá az imént, teljesen nem számolt le Birgit Lau a múlttal, de ettől még komolyabb, durvább és lényegében erősebb lemezzel rukkoltak elő, ami néhol még a The Gathering tiszta katarzisát is magában hordozza, viszont eltűntek az elektro alapok, amik éppen a korábbi anyagokon olyan jó lüktető alapot adtak.

A hangzás és a külsőségek minőségét panasz nem érheti és zeneileg is képesek voltak kilépni a vendégzenészek jelenlétével és hatásaival a múlt egyre tehetetlenebb árnyékából. Persze lesznek olyanok, akiknek komoly csalódás lesz a dolog, hiszen vajmi kevés köze van már az egésznek a Nightwish féle szárnycsapásokhoz… na jó, ebben volt némi sarkítás, hiszen a régi is inkább The Gathering-re hajazott), de mindazok érteni fogják, akik ismerték és figyelemmel követték a Mandrake fejlődését, most már csak azt kéne összegyúrni, ami a régiből jó volt, s az idein is masszív… még a végén egy jó csapat lesz ez a Mandrake!

March of Beasts March of Beasts
március 01.