A hazai Gutted számtalan tagcserén ment át, mire elértek idáig, megjelent a harmadik nagylemezük, melyet az orosz SFC Records dobott piacra. Maga a kiadvány minősége, mint booklet, borító, nyomdai munkák (Havancsák Gyula egyik legszebbre sikeredett egérmunkája) a nemzetközi szintet ütik meg, a zene is, csak a hangzás csúszott némileg félre. Regéket írhatnék, hogy mennyi ideje volt már ígérgetve ez a harmadik nagylemez, s hogy végre megfelelő terjesztést kap, mivel a Human Race Deserves To Die nehezen, míg a debüt Defiled egyszerűen lehetetlen megvásárolni – talán éppen ezért érhetőek el ingyenesen digitális verzióban a Gutted oldaláról. Arról is sokat írhatnék, hogy az egykori Septicmen-es és Tesstimony-ban azóta is aktív Drótos Gábor élete hogy is alakult, míg végül révbe ért a székesfehérvári Gutted halmazában. Aztán arról is természetesen csámcsoghatnék, hogy három Gutted is van, és mind death metal, hiszen egy Cannibal Corpse dal címe, s mellesleg eredetileg a dolog 1996-ban kezdődött Genocide néven, amely megint csak egy olyan szó, amely már jelentéséből kifolyólag is tucatnyi halálos és gyilkos banda neve és alapkoncepciója, így tehát, aki azt gondolja, hogy a Gutted nagyon egyedi, az téved. De ha ugyanez a személy azt állítja, hogy agyas, komplex és technikás muzsika a szóban forgó hazai horda, akkor bizony mohon bólogatok, mint némelyek hátsó ülése mögött az a bizonyos szocreál kutya…
Mint már említettem komplex és kellően tekerős death metált kapunk, amiben a grind és brutál vonal is néhol kiérződik, sajnos a hangzás miatt több helyen is összefolyik, s így erejét veszíti. Sem a dobok, sem pedig a gitárok hangzásával nem vagyok megelégedve, olyan hatást keltenek, mintha egy csövön keresztül szólnának, ami azért stúdiós mulasztás, hiszen úgy egyébként korrekten szól, nem halk és nem is aránytalan a dolog. Hatások terén nem tudom érdemes-e emlegetni neveket; hiszen egy nagy részük azt gondolom evidens. De a gyengébbek kedvéért azért egy minimális listát felállítok: Morbid Angel, Nile, Immolation, Suffocation, Hate Eternal, Decapitated és még sokan mások, abból a halmazból, melyben a belezés és a vérhányás, csontőrlemény és koponyalékelés mindennapi rutin. Hazai szinten mindenképpen kiemelkedő a Mankind Carries The Seeds of Hell, amely simán megállja a helyét a nemzetközi vizeken is. Az egyetlen negatívum számomra a sebesség, én a helyükbe több lassú témát csempésztem volna bele, éppen ezért fogott meg leginkább a záró nóta, hiszen a The Fountain is tartalmaz csépelést, de mégis az alaptéma lassú és vonagló. Kovács Zsolt kíméletlen pergői és duplázói, Hajnali Sándor durva orgánuma és Drótos Gábor négy illetve hat húros témái, no meg kiegészítő vokálja mind olyan elemekben gazdag, amiktől súlyos és agresszív lehet egy temetői zúzda, nem is beszélve a meglepően értelmes szövegekről.
Természetesen súlyosabb és élesebb hangzással még inkább letépné az emberek fejét a harmadik Gutted produkció, s egy kicsit sajnálom is emiatt a végeredményt, hiszen sokkal erősebb anyag is lehetett volna, ám ettől még sem nekünk, sem a csapatnak nincs miért szégyenkeznie!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
