A négyfõs csapat –Toni, Gila, Dodi és Joe– (de most komolyan, tényleg szükség van ezekre a „becenevekre”?) elsõ munkája Insomnia címmel jelent meg és nem mentes azoktól az apróbb hibáktól, amik kivédhetõk lettek volna, ha nem sietnek annyira a lemez megjelentetésével. Ugyanakkor hibáztatni sem lehet õket, hiszen 4 év „alapozást” (mégha nem is ugyanezzel a felállással), de már a hátuk mögött tudhattak.
10 dal plusz Intro és Outro összesen 40 percbe sûrítve. Az Intro utáni Walk the Way nagy DT hatásra utal. A Fire az elsõ dalok egyike lehetett, amit a csapat már közösen írt, ugyanis a már említett maxi ezt a dalt tartalmazza. Itt is uralkodik az a „szaggatott” riffelés, ami DT-ék által lett elterjesztve szerte a világon. A Don’t Leave Me Alone! egyetlen hibája a ’90-es évek alternatív csapataira jellemzõ gitárhangzás reprodukálása. A Forget-et nem tudom elfelejteni. Egyszerû és szép. Az Angels nem sikerült annyira angyalira, kicsit üresjárat-hatása van, valamint a Scars is jobban tetszene egy erõteljesebb énekkel. Az Illusion (Heaven) ismét gyorsabb tempót diktál, az énekdallam már elsõre belesült a hallójárataimba. Az €nough Ca$h számomra a banda punk dala, ha szabad így fogalmaznom. Rövid, lényegretörõ, dinamikus. A címadó Insomnia álmatlanságot nem, csak kellemes perceket okozott. A Closer a második számú kedvencé érett mostanra, bár a nyitó dobtéma ismerõs egy The Offspring nevû amerikai poszt-punk banda legutóbbi albumáról, de egye fenyõ.
Apró hibának tekinthetõ a néha felbukkanó kidolgozatlanság a vokál témákban (Dodi és Gila hangján azért még van mit dolgozni), a förtelmes gitárhangzás a Don’t Leave Me Alone!-ban. Az angol szövegek kiejtésére, hangsúlyozására még nagyobb figyelmet szentelnék a helyükben, mert van néhány „paca” a dalokban. Személy szerint ezeken nem akadok fent, hiszen az egész albumot nézve még mindig nagyobb arányban van a füleimnek kedves progos hatásokkal megáldott Rock muzsika. Azért nem kell amolyan Rush vagy Yes vonalon gondolkodni, de nem lennék meglepve, ha a gitáros Gila a hatásai egyikének nevezné meg az említett bandákat. Úgy érzem õ is olyasfajta szépséges szólókat próbál meg beépíteni a dalaiba. Rendkívül tehetséges srác.
Külön ki kell emeljem még az énekesi poszton csillogó Tonit, aki amellett, hogy egy rendkívül szemrevaló ifjú hölgy, még tehetséges is. Tehetség alatt értem, hogy remélhetõleg nem hagyja veszni a hangjában rejlõ potenciált valamint az eddig belefektetett munkát és továbbra is fejleszti/szépíti azt. Mert még csak a megkezdett út elején jár. Azért a Forget címû dalban nyújtott teljesítményével „megvett” magának. Az a darab egyébként is a kedvencem az albumról.
Nem szabad megfeledkezni a basszusgitár mellett az éneklést is bevállaló Dodiról, aki úgy tûnik, hogy rengeteget tett az album megjelenéséért, hiszen a csapat külön is megköszönte a munkáját a megfelelõ rovatban. Ez persze nem menti fel a további énekórák alól 😀
És persze minden banda szíve, a dobos. Joe Janik emellett a billentyûs részekért, a szövegekért és a zenei alapötletekért is felelõs. Minden elismerés megilleti, ezeken felül azért is, mert õ nevezhetõ a banda alapítójának. A csapat iránti kitartása és elhivatottsága nélkül szegényebbek lennénk egy remekre sikerült debüt-albummal.
Csak így tovább.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
