Íme megérkezett a második Valerian Swing lemez, jaaa, hogy te az elsőről sem tudtál? Na, akkor kicsit segítek; szóval olasz srácokról van szó, akik 2006-ban hívták életre a dolgot, egy évvel rá kiadtak egy kislemezt, adtak egy csomó koncertet és hihetetlenül színes és fejlődő muzsikával álltak elő, a felvételek Seattle-ben készültek Matt Bayles (iSiS, Botch, Mastodon) keze alatt, a gyönyörű fedő és digi-booklet pedig Zamoc munkája. A kiadásért a Magic Bullet Records segítette hozzá progresszív post-rock fan barátainkat. Minden minőségi és professzionális, már csak a kérdés az, hogy milyen is a zene?
Nehéz ezt egy szóval megválaszolni, ahogy a tévhittel ellentétben nem teljesen instrumentális a lemez, elvétve van rajt vokál, ez csak azért érdekes, mert az európai turnéjuk előtt szélnek engedték az énekesük, így tehát ez a dallamos káosz három ember munkája. Zeneileg a post-rock a legjellemzőbb műfaj, ami zajjal, ambienttel, progresszív indie rock, matek és post-HC no meg egy nagy adag jazz. Furcsa hatást kelt az itt-ott megjelenő elekrtonika és trombita. Hasonlítani sok mindenhez lehetne aztán végeredményben semmihez se, az egyetlen bajom ezzel az ezerarcú zenével, hogy miután véget ér nem marad semmi, a lendület elbukik a matekos törések hasadni kezdenek és végeredményben a semmibe hullik az egész. Ettől még tele van remek dalokkal, iszonyat jól megírt nótákkal, amelyek bár jammelős hatást keltenek, azért valójában nagyon is megkomponáltak, s pont ezért a kidolgozott fejlődés miatt veszik el a kísérlet sémája, és a vehemens témák eltörpülve megszelídül a káosz.
Ezt lesz aki jónak és olyan is lesz aki rossznak éli majd meg, nekem speciál tetszik, de az első lemezükkel sokkal jobban ki voltam békülve, ezerszer több maradt meg bennem, mint a A Sailor Lost Around the Earth-ből…
Ps.: Ingyenélőknek jó hír, hogy itt az egész lemez meghallgatható!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
